- Hányan sirják, panaszolva
   ezt az életet:
   milyen szép lehetett volna
   s milyen csúnya lett!

Nyerstejjel és citromkővel
eltünik a folt.
Csak az életről nem tűn el
ami foltja volt.

- Nem én, nem én szennyeztem be
   hófehér ruhám.
   Más emberek keze kente 
   szutykait reám.

Olyan voltam mint fehérre
meszelt tiszta ház,
kit az utcák csőcselékje
behány s meggyaláz.

- Mit csalod magad, bús sárház?
   Sárból a falad!
   Fehérséged csak hitvány máz,
   sár vagy az alatt.

Sárból vagy, s ha besároznak:
sírni nincs jogod
saját elemeddel dob csak
aki sárral dob.

- S ha tetszett az Ég Urának
   hogy e sárvilág
   szinén sárból vert magának
   ily kis kalibát...

1934. ősz-tél