Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett?
Hol az ezer tárgy külön élete?
(Szín a különség, különség az élet) --
éj van s most minden tehén fekete.
Belém esett a világ és lett oly vad,
oly egy-sötét, hogy szinte már ragyog
s a lelkem indus bölcseségbe olvad:
nincs semmi sem, csak semmi van,
s e semmi én vagyok.

Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül
ragyogó semmi! Únlak, hagyj te most!
Sokszorzó lelkem veled nem elégül,
meddő szám, mely nem szoroz, se nem oszt.
Ért gyümölcs nedvvel, fejem telve vággyal,
vágyaim súlya nyomja vánkosom:
ah, nem békülök én unalmas ággyal
s Morpheus karjai között
Iriszről álmodom.

Irisz! te lelkem régi istensége!
hétszínű, gyöngyös, mint nektári kelyh,
ezerszínű, uszályos, égnek éke,
Irisz, kinek ruhája pávapelyh,
Irisz, kinek mosolyja a szivárvány,
színek bontója, koszorús hajú,
ívelt szeszély, ég hídja, tarka bálvány,
jer ontsd elémbe képeid,
beszédes színkapú!

Idézz fel nékem ezer égi képet
és földi képet, trilliót ha van,
sok földet, vizet, új és régi népet,
idézz fel, szóval, teljes enmagam.
Királyt, papot, pénzt, nemes daliákat
s a daliával idézd fel lovát,
aljas gonosztevőt, tudós diákot:
a multak kövét érted-é
csiholni, mint kovát?

Költő-szemeddel többet lelsz te benne,
mint ásatagban egynémely tudós --
De ha ráúntál multra és jelenre,
színek bontója, légy nekem te jós:
hiszen te fested, Irisz, a világot
s ne tudnád, hogy ecseted merre fut?
Idézd fel, amit még egy szem se látott: --
a jövő falát érted-é
kitárni mint kaput?

Színek bontója, viharok barátja,
világ költője, tarka mint virág,
jer, kedvesebb nekem a Mája fátyla,
mint az unalmas-egy-való világ!
Vihar barátja, szép idő követje,
Junó követje, koszorús hajú,
világszínháznak kárpitos szövetje,
jer, ontsd elémbe képeid,
beszédes ívkapú.


Elemzések

A vers Babits Mihály Himnusz Iriszhez című műve. Irodalomtudományi szempontból számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Az egyik lehetőség a mű esztétikai szempontjaira összpontosítani. A versben Babits Mihály meglepő szóhasználattal és képekkel dolgozik, így a szépirodalmi eszközök gazdag választékát használja. A versben megjelenő érzéki képek (mint például a színek, a különféle érzékekhez kapcsolódó tárgyak és az élet metaforái) erős érzelmeket váltanak ki az olvasóban.

A versben megjelenő Irisz szerepe az antik mitológiában gyökerezik. Irisz a görög istenek egyike, a szivárvány istenasszonya, ezért az ő személye is az élettel és a színekkel kapcsolatos. Ez a görög mitológiai vonatkozás a nemzetközi szépirodalomban is gyakran előfordul, hiszen több műben is találkozhatunk a görög mitológiából vett szereplőkkel, történetekkel és motívumokkal.

A versekben megjelenő színeknek is fontos szerepe van. A színek általában sokféle érzelmi töltéssel és jelentéssel rendelkeznek, és a művészek gyakran használják őket a hangulat kifejezésére vagy az érzelmi hatás elérésére. Ez a színekkel való játék a magyar szépirodalomban is gyakori, és összekapcsolható a nemzetközi szépirodalom számos más művével is, ahol a színek fontos szerepet játszanak.

A versben felmerül a múlt, a jelen és a jövő kérdése is, amely szintén fontos témája az irodalomnak. A múlt iránti nosztalgia, a jelen értelmezése és a jövő iránti vágy mind megtalálhatók a műben. A múlt és a jelen kontrasztja, valamint a vágyak és remények kifejezése mind olyan témák, amelyeket a nemzetközi szépirodalomban is gyakran feldolgoznak.

Összességében tehát a Mihály Babits Himnusz Iriszhez című versét számos összefüggésbe helyezhetjük a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Az esztétikai szövetke, az antik mitológiahoz való kapcsolódás, a színek jelentése és használata, valamint a múlt, a jelen és a jövő témái mind olyan elemek, amelyek megkülönböztetik ezt a költeményt és összekapcsolhatják más irodalmi művekkel.

A vers elején Babits Mihály a sötétségről beszél, hogy eltűnt az ezer szín és az ezer tárgy külön élete. Ezt a következő mondat előtt rögzíti: "Szín a különség, különség az élet". Ez a mondat összefüggést teremt a színek és az élet között, ami az élet sokszínűségére és változatosságára utal.

Egy másik érdekes eleme a versnek az a gondolat, hogy az egyén (a költő) úgy érzi, hogy a világ beléje esett és most vad és sötét lett. Ez a gondolat egyfajta elveszettségre és megváltozottra utal, ami összhangban lehet a modern pszichológiával és az emberi tapasztalatok komplexitásával.

Az "Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül" részben a költő arról beszél, hogy a színek nélküli világ, a színkapu elvesztése miatt, a semmi jelenik meg. Ez elvezethet a kvantumelméletekhez, amelyek a láthatatlan és színetlen alkotóelemeinkre fókuszálnak, mint például az elemi részecskékre és az űrben zajló energiaváltozásokra.

A költő továbbá említi Iriszt, aki "hétszínű, gyöngyös, mint nektári kelyh". Irisz a szivárvány istennője, és a szivárvány magában hordozza a látható színeket. Ez a gondolat a színek sokféleségére és színes tartományokra utal, amelyeket a modern fizika és a spektrumanalízis ír le és kutat.

A vers több alkalommal is hivatkozik a jövőre és a múltra, és azoknak a dolgoknak a képzelésére, amelyeket az ember még nem látott. Ez a jövő kutatásaira, a technológiai előrelépésekre és a természettudományos felfedezésekre utal, amelyek megnyitják az ismeretlen világot.

A költő szép metaforákkal és képekkel írja le Iriszt, a természet és a színek forrását. Ez a képessége, hogy a világot ecsetével festse, összekapcsolható a művészet és a tudomány kapcsolatával, ahol mindkettő arra törekszik, hogy megértsük és lefestse a világot.

A versben a természettudományos szempontok hozzájárulnak a költő gondolataihoz, hogy bemutassák a világ színeit, szerkezetét és sokrétűségét. Azok a felfedezések és ismeretek, amelyek létrejönnek a természettudományosság révén, segítenek minket abban, hogy jobban megértsük és értékeljük a természetet és az élet csodáit.

Babits Mihály Himnusz Iriszhez című versének teológiai értelmezése egyrészt az istenismereti és az istenlét kérdéseivel, másrészt pedig a teremtéssel és a világ jellegével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.

A vers hangulata kezdetben nagyon sötét és elkeseredett. A "Sötét van" kezdő mondat azt sugallja, hogy nincs fény és élet a világban. Ez a sötétség azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy hol vannak a színek és hol van az élet, ami a tárgyakban egyéniségüket adja. Ez a kérdés a szín mint különlegesség, és az élet mint különlegesség közti összefüggésre utal.

A vers sorai között megjelenik a semmi fogalma is, ahol a költő azt állítja, hogy semmi van, és ő maga is csak semmi. Ez a semmi egyfajta abszolút tökéletességet és szűkölködést is jelenthet. Az összes tudás és tapasztalat hiánya lehet, de egyben a tökéletes egység is. Ebben az abszolút tökéletességben található valami misztikus és isteni dimenzió, ami összekapcsolódik a teológiai gondolkodással.

A vers második feleben megjelenik Irisz, a vers alcíme, akinek tulajdonságait leírva a költő az ő isteni voltát hangsúlyozza. Irisz személyes istenként jelenik meg, akinek szerepét az ámulatos színek és hatások teremtik és jellemzik. Ő az, aki képes színesebbé tenni és gazdagabbá fejleszteni a világot. Az Irisz által megidézett képek magukba foglalják a múltat és a jövőt, valamint a természet és a kultúra sokszínűségét.

A versben megjelenik a természet és a művészet összekapcsolódása, ami szintén teológiai vonatkozásokkal is bírhat. A költő az istennel való kapcsolatát az egyediségén, transzcendensségén keresztül fejezi ki, ami az isteni jelenlétet idézi fel.

A versben megjelenő ötletek és tapasztalatok összefüggésbe hozhatók a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is. A bibliatudomány különösen foglalkozik a teremtés kérdésével és a Biblia szövegeinek teológiai értelmezésével, míg a patrisztika és skolasztika a teológia és a filozófia találkozására fókuszál. Mindkét irányzat fontos szerepet tulajdonít az isteni misztériumok és jelképek értelmezésének, és ezek a gondolatok megtalálhatóak Babits Mihály versében is.

Ezen túlmenően a vers kifejezheti a költészet és a művészet általános jelentőségét és szerepét a teológiában. A költő az általa létrehozott kifejezések és képek segítségével próbálja megérteni és kifejezni az isteni valóságot, és ezzel kapcsolatosan Babits Mihály versét is tekinthetjük egyfajta imának vagy viszonyulásnak az istenihez.