Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,
      istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.
Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,
      egyike zengő ég, másika néma virág.
Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int
      gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.
Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?
      Semmi az ami csak egy; semmi sem egy, ami él.
Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:
      azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt;
azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;
      Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;
az arany Aphroditét s minden derüs égi mosolygót;
      holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;
Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót
      és a nyilas napot is, mely a világra kilát.
Gabnaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;
      erdei lyányokat is s a fura furtfülü Pánt;
látom amint a Moira köröttem fonja a hálót
      s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt.
Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre
      bárha nem is hisz már bennük a léha világ:
egy isten se szorult a hitre s az emberi kegyre
      egyike zengő ég, másika néma virág.


Elemzések

A vers címe: "Hiszekegy". Az alábbiakban bemutatok néhány lehetséges tartalmi és formai elemet az irodalomtudományi szempontból.

1. Témák: A versben megjelenik az istenhit és a vallás témája, amit Babits Mihály kritikusan elemz. A vers több isten alakját is megemlíti, beleértve Kronoszt, Bacchust, Aphroditét stb. Ezenkívül a vers arról beszél, hogy nem hisz az egyetlen istenben, hanem inkább az ezer istenben, akik különböző aspektusait képviselik a világnak. Emellett a vers a hatalom és a félelem, valamint az isteni és az emberi kapcsolatok közötti ellentmondásokat is kiemeli.

2. Struktúra és forma: A vers egyetlen, hosszú szakaszban ismerteti a gondolatait, ami összefügg a vallási témával. A versben található ritmikus és rímelő szerkezet a lírai költészet sajátja. A struktúra eltér a hagyományos versformától, ami Babits Mihály stílusára jellemző.

3. Egyéb összefüggések a magyar irodalomban: Babits Mihály a 20. századi magyar líra egyik fontos alakja. A versben megjelenő kritikus álláspontja és gondolatmenete a magyar irodalomtin kívül is kapcsolódik más szerzőkhöz és gondolatokhoz.

4. Nemzetközi összefüggések: A vers a nemzetközi szépirodalmi hagyományokhoz kapcsolódik azzal, hogy bemutat egy isteneken alapuló világképet és kritikát fogalmaz meg az istenhitre vonatkozóan. Ez a témaválasztás hasonló a számos kultúrában fellelhető irodalmi művekhez, amelyek megkérdőjelezik a vallás és az istenhit jelentőségét. Emellett a vers formális szerkezete, a ritmus és rímek használata is társítható más nemzetközi költőkhöz és lírai hagyományokhoz.

A vers természettudományos szempontból nézve kevés konkrét információt vagy kapcsolatot tartalmaz a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Az első pár sorban Babits Mihály kifejezi a természet sokféleségét és ellentmondásait, amelyek nem egy istenre, hanem több istenségre utalnak. Nincsenek konkrét utalások a modern tudomány által felfedezett istenségekre vagy természeti jelenségekre.

A versben szereplő istenek között vannak olyanok, akikhez természeti jelenségek, állatok vagy emberek vannak kapcsolatban. Például Kahronosz az időt szimbolizálja, Artemisz az éjszakát és a holdat, Zeusz a villámokat vagy a vihart, és Eümenidák a bosszú vagy a szenvedés istenei. Ezek az istenek régi mítoszokhoz és hagyományokhoz kapcsolódnak, amelyek nem feltétlenül állnak a mai természettudományos ismeretekkel összhangban. A vers inkább az emberi gondolkodást, hitet és érzéseket hangsúlyozza, mint a konkrét tudományos felfedezéseket.

Minden természeti jelenség, amely istenként vagy isten vonatkozásában van említve a versben, az emberi érzékekkel vagy interakciókkal van összekapcsolva. Például a fény, a dal, a szent és a komor dörgés mind olyan jelenségek, amelyeket az emberek megfigyelhetnek vagy tapasztalhatnak. Ezek a jelenségek alapvető természeti törvényekkel magyarázhatók, például a fény az elektromágneses sugárzás és a dal a hanghullámok által létrehozott rezgések.

Összességében a vers inkább a vallással és az emberi gondolkodással foglalkozik, mint a természettudományos felfedezésekkel vagy a legfrissebb tudományos ismeretekkel. Habár megemlíti a természeti jelenségeket és istenektől gondolt hatásaikat, nincsenek olyan részletek vagy pontos összefüggések, amelyeket a mai természettudományos kutatásokkal lehetne kapcsolni.

Babits Mihály "Hiszekegy" című versében a szerző teológiai szempontból megfogalmazott gondolatai jelennek meg. A vers első sorában Babits kijelenti, hogy nem hisz egy istenben, viszont bárhova néz, istent lát, és emiatt nem szomorú a világ. Ezzel első pillantásra ellentmondást hoz létre, hiszen azt állítja, nem hisz egy istenben, ugyanakkor mégis az istenek jelenlétét észleli a világban.

Bibliatudományi szempontból a vers megfogalmazható az istenek sokfélésségére utalásként. Bibliai nézőpont szerint az emberi hit az egy istenben való hitre épül. Az Ószövetségben Isten a világ teremtője, az egyetlen és egyedülálló isten, míg a pogány hitvilágban több isten volt, akiknek különböző hatalmuk és jellegzetességeik voltak. Babits azonban nem hisz egy istenben, hanem az ezer istenben, kifejezve a világban megjelenő sokféle isteni jelenlétet.

Patrisztikai szempontból a vers a lélektani dualizmust és a monoteizmus kérdését hozza felszínre. A patrisztika idején a filozófusok és a teológusok arra törekedtek, hogy összeegyeztessék a filozófiai és teológiai gondolatokat. A versben is megfigyelhető, hogy a különböző istenek ellentmondásban vannak egymással, mint például a gyilkos és áldott, zengő és néma, fényes és vak istenek. Ez az ellentmondás a dualizmus problémáját hozza fel, miszerint hogyan lehetne összeegyeztetni a jó és rossz, a fény és sötétség vagy a hatalom és gyengeség fogalmát.

Skolasztikus szempontból vizsgálva a verset, felmerülhet a természetes teológia kérdése. A skolasztika a középkori teológiai iskola, amely a racionális érvelés és a filozófiával való kapcsolódás révén igyekezett a vallásos tanításokat megérteni és elmagyarázni. A versben Babits a különböző isteni jellemzőket felsorolva megmutatja a természetben meglévő sokféle isteni jelenlétet. Ezzel a természeti világban való isteni tapasztalás lehetőségét hangsúlyozza.

Ezenkívül a versben megfigyelhető a mítoszok és az archetípusok szerepe is. Babits az istenekkel kapcsolatos sokféle jellemzőt és tevékenységet sorol fel, amelyekben az olvasó az egyetemes emberi érzelmi, erkölcsi és kulturális tapasztalatokra ismerhet. A versekben a mítoszok gyakran megjelennek, hogy általuk kifejezik az emberi tapasztalatokat és az isteni törvényeket. A versben Babits az istenek különböző jellemzőit és történeteit használja fel az egyetemes emberi tapasztalatok kifejezésére.

Összességében Babits Mihály "Hiszekegy" című verse teológiai szempontból a sokféle isteni jelenlétet, az istenek által képviselt ellentéteket és az egyetemes emberi tapasztalatokat mutatja be. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz kapcsolódva a versben felfedezhetünk olyan elemeket, mint az istenek sokféléssége, a dualizmus kérdése, a természetes teológia lehetősége és az archetípusok és mítoszok szerepe.