Férges aggály, kétely-métely,
késő bánat: ebi gond
kétségnél kínosb reménnyel
mennyi ront és mennyi bont.

S nem száll nálam áldott múzsa,
nem, a bajt enyhítni, báj:
napon únt munkában húzva
kétszer fáj az, ami fáj.

Májam mint a Titán mája
rágva újul, végtelen,
s a remény paródiája
viszkető sok kételyem.

Égek: olajjal ne öntözz,
hagyj el, fárasztó remény:
hűsben: hálóból varrt köntös!
hőben: sósvizes edény!


Elemzések

A vers első sorai a kételyek és aggodalmak kérdéseivel foglalkoznak, ami a természettudományban is nagyon fontos szerepet játszik. A mai napig sok kérdés és bizonytalanság van a természeti jelenségekkel, folyamatokkal és törvényszerűségekkel kapcsolatban.

A "kétségnél kínosb reménnyel" sor arra utalhat, hogy a mai természettudományban a reményekkel és vágyakkal párhuzamosan folyamatosan előkerülnek újabb és újabb kérdések és problémák. Az emberiség mindig többet akar tudni, és ezáltal folyamatosan újabb kutatásokra és felfedezésekre ösztönzi a tudósokat.

A következő versszakban a "nem száll nálam áldott múzsa" sor arra utalhat, hogy a kreativitás és ihlet hiánya is problémát jelenthet a tudományos kutatásokban. Az új felfedezések és megoldások gyakran a kreativitás és a művészetek területén indulnak el, így hiányuk hatással lehet a természettudományos fejlődésre.

A "Májam mint a Titán mája" sorban a májra utalva lehetőség van a legújabb kutatásokra a sejtosztódásról és az újranövésről, amelyek ma már a regeneratív orvoslás egyik kulcsfontosságú területét képezik.

A "hagyj el, fárasztó remény" és a "sósvizes edény" sorok pedig arra is utalhatnak, hogy a természettudományos kutatómunka gyakran jár nehézségekkel és kudarccal. Az elkeseredettség és megpróbáltatások ellenére azonban az eredmények elérése érdekében folytatott kitartó munka nagy jelentőséggel bír.

Összességében a vers természettudományos szempontból kifejezi a kutatásokban és felfedezésekben rejlő kétségeket, reményeket és nehézségeket. A mai természettudományos felfedezések és fejlődések mind jelen vannak ebben a versben, és rámutatnak arra, hogy a természettudomány soha nem áll meg, mindig újabb kérdéseket és kihívásokat hozva az emberiség elé.

Babits Mihály Immortale Jecur című versének elemzése irodalomtudományi szempontból különböző összefüggésekre mutathat rá mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers első négy sora érzelmeket és gondolatokat fejez ki, amelyek kínozzák a költőt. A kétségbeesés és a reménytalanság érzése itt jelenik meg. Ez a hangulat a magyarnyelvű irodalomtipikus témája és motívuma lehet, ami sok magyar költő verseiben visszaköszön.

A második versszakban a költő a múzsától és a bájtól való hiányosságáról beszél. Ez a témakör a költői inspirációra és a művészi alkotás folyamatára utal, amely általánosan az irodalomterületen is érzékelhető. A költői ihlet hiánya és a munkában való fáradtság motívuma szintén gyakori a nemzetközi szépirodalomban.

A harmadik versszakban a költő a májához hasonlítja az állandóan rágó gondokat. A remény paródiájának (a reménytelen reménynek) érzése ismét egy olyan témával foglalkozik, ami világszerte felmerül a szépirodalomban. A költői önkifejezésen keresztül az emberi létezés és az emberi érzelem mélysége is megjelenik.

A negyedik versszakban a költő arra kéri az istent, hogy ne öntözze olajjal, ne táplálkozzon a reményektől, hanem hagyja, hogy a költő a hűvösben nyugodjon és pihenjen. Az isteni erőkkel való kölcsönhatás, közvetlen kapcsolat és az isteni akarat szerepe és hatása is gyakori témakör a nemzetközi szépirodalomban.

Babits Mihály Immortale Jecur című versének elemzése tehát a magyar és a nemzetközi szépirodalom terén is számos lehetséges összefüggést mutathat fel. Az érzelmek, a költői inspiráció hiánya, az emberi létezés és az isteni befolyás témái mind olyan motivációk, melyek egyaránt jelen vannak a magyar és a nemzetközi irodalomban.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető és számos összefüggést mutat a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.

A vers első sorában található "Férges aggály, kétely-métely" kifejezés utalhat az emberi lélekben jelen lévő bűntudatra és bűnös vágyakra, ami a patrisztikus tanításokban is hangsúlyos téma. A kételyek és aggályok a keresztény hitben gyakran tapasztalt belső küzdelmekre utalnak, ahol az egyénnek meg kell küzdenie a bűnös vágyakkal és a kísértésekkel, mielőtt igazi reményt találhatna a megtérésben.

A következő sorokban található "késő bánat: ebi gond" és "kétségnél kínosb reménnyel" szintén bűnbánatra és megtérésre való utalások lehetnek. A bibliatudományban a megtérés és bő szív alapvető témák, ami a bűnök elhagyásához és Istenhez való kapcsolat újbóli megerősítéséhez vezet.

A vers második részében a verssorokban található "napon únt munkában húzva" és "kétszer fáj az, ami fáj" szintén teológiai értelmezést kaphatnak. A szöveg a földi munkának és szenvedésnek a nehézségeire utalhat, ami a bűn következménye volt az Ádám bukása óta. Ez a bibliai esemény az emberiség megváltásának szükségességét is hozta magával, ami Krisztusban valósul meg.

A vers harmadik részében a "májam mint a Titán mája" és "a remény paródiája" szimbolikus kifejezések lehetnek, amelyek a hiábavalóságot és a reménytelenséget jelzik. Ezek az érzések bibliai kontextusban is fellelhetőek, például a Prédikátor könyvében Salamon hangsúlyozza az élet hiábavalóságát és az emberség korlátait.

A vers utolsó részében található "hagyj el, fárasztó remény" és "hőben: sósvizes edény" kifejezések a hiteles remény hiányát, valamint a külső körülmények és megpróbáltatások hatását jelzik. Ezek a gondolatok szinte minden teológiai irányzatban fontos témák, amikor az emberi élet nehézségeit és a hit megszilárdításának fontosságát érintik.

A vers általános értelmezésén túlmenően más teológiai szempontból is megvizsgálható lenne, például a kegyelem, a hit és a megváltás témája. Továbbá a patrisztikus és skolasztikus teológia hagyományai is részletesebben megérthetők lennének a versen keresztül.