Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
   nem hallott verseket ma, múzsák
      papja, erős fiatal füleknek
.
Nézz fel az égre: barna cigány ködök --
nézz szét a vízen: fürge fehér habok
   örök cseréjükért hálásak
      halld, Aiolost hogyan áldják, dallal.
A láng is hullám. Szüntelenül lobog
főnix-világunk. Igy nem is él soha,
   mi soha meg nem halt. Halálnak
      köszönöd életedet, fü és vad!
Minden e földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint csobogó patak
   s >>nem lépsz be kétszer egy patakba<<,
      így akarák Thanatos s Aiolos.
Ekként a dal is légyen örökkön új,
a régi eszme váltson ezer köpenyt,
   s a régi forma új eszmének
      öltönyeként kerekedjen újra.
S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily
mértéken zengte a megelégedést,
   hadd dalljam rajt ma himnuszát én
      a soha-meg-nem-elégedésnek!
Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
   hullámtörés, lavina, láva
      s tűz, örökös lobogó. -- Te is vesd
el restségednek ónsulyu köntösét,
elégeld már meg a megelégedést,
   légy könnyű, mint a hab s a felhő,
      mint a madár, a halál, a szél az.
Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
ne nyomja lelked járomunott nyakát:
   törékeny bár, tengerre termett,
      hagyj kikötőt s aranyos középszert
s szabad szolgájuk, állj akarattal a
rejtett erőkhöz, melyek a változás
   százszínű, soha el nem kapcsolt
      kúsza kerek koszorúját fonják.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból megközelíthető a természet és az idővel folyamatosan változó világ témája alapján. Az alábbi részletek kapcsolódhatnak a természettudományos felfedezésekhez:

- "nézz fel az égre: barna cigány ködök" - Ez utalhat az asztrofizikai megfigyelésekre, amikor a ködöket és gázokat a galaxisokban vizsgálják. Az ilyen ködök általában a csillagok körül találhatóak, és a csillagkeletkezési folyamatokkal kapcsolatosak.

- "nézz szét a vízen: fürge fehér habok" - Ez utalhat az óceánokban és tengeri hullámokban zajló fizikai és kémiai folyamatokra. A hullámok mozgása, a habok kialakulása és a víz körforgása mind olyan kutatási területek, amelyekhez a természettudományok nagymértékben hozzájárultak.

- "A láng is hullám. Szüntelenül lobog" - Ez a sor utalhat a tűz és a láng fizikai tulajdonságaira és kialakulására. A tűz kémiai folyamat, amelyben a láng hullámok formájában mozog és lobog.

- "Minden a földön, minden a föld fölött folytonfolyású" - Ez a sor az energiák és anyagok állandó áramlására és keringésére utalhat. Az anyag, az energia és a körforgásuk a természettudományok alapvető kutatási területei.

- "a régi eszme váltson ezer köpenyt" és "a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra" - Ez utalhat az evolúcióelméletre és a változásra. Az evolúció során az új eszmék és formák váltják fel a régieket a természetben.

- "légy könnyű, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az" - Ez utalhat a légköri jelenségekre, mint például a felhők, a madarak repülése és a szélmozgás. Az ilyen jelenségek a légköri fizika és meteorológia kutatási területéhez kapcsolódnak.

Összességében tehát a vers különböző természeti jelenségekre és folyamatokra utal, amelyek a természettudományok legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatosak.

A vers Babits Mihály In Horatium című művének részlete. A költeményben a költő önmagától való elhatárolódással kezd: "Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!". Ez az első sor azt jelzi, hogy a költő nem kíván a közönséges tömegekkel azonosulni, hanem saját, egyedi verseket szeretne írni.

Ezután képeket használ a természetről, amelyek örök változásban vannak: "barna cigány ködök", "fürge fehér habok". Ezek a képek azt szimbolizálhatják, hogy a valóság nem állandó és meghatározható, hanem folytonos és változó. A költő említi Aiolost, a görög mitológiában az ég és az idő urát, aki a szél istene is volt. Ennek a költői képnek az a szerepe, hogy hangsúlyozza a változás és a mozgás fontosságát a költészetben.

A következő sorok arról beszélnek, hogy a láng is hullámzik, és megemlítik a főnix madarat, amely feltámad a hamujából. Ez a kép a költészet örökös megújulását jelképezi. A költő arra utal, hogy a versek soha nem halnak meg, hanem új eszmék és formák gyönyörködtetésére születnek újjá.

Aztán a költő a megelégedettség és a elégedetlenség témájához közelít. Úgy fogalmaz, hogy minden a földön és a föld fölött folyton mozog és változik, mint a hegyi zápor vagy a lavina. Azt kéri, hogy az olvasó is dobja el a restségét és a megelégedettségét, és legyen könnyű és szabad, mint a hab vagy a madár.

A vers végén Babits Horatiusra utal, a római költőre, akinek a szerénységét és középszerűséget emeli ki. A költő azt mondja, hogy bár törékeny, mint a tenger, mégis szabadon kell hagynunk a kikötőt és a középszerűséget, és az erőkhöz kell fordulnunk, amelyek a változás körforgását alkotják.

Összességében a vers a költészet és az alkotás örökös megújulásáról szól, miközben a természeti jelképek és a mitológiai utalások segítségével hangsúlyozza a változás, a mozgás és a szabadság fontosságát. A versnek nincsenek konkrét referenciái a magyar vagy nemzetközi irodalmi hagyományokhoz, viszont általánosabb irodalmi témákat és fogalmakat érint.

Babits Mihály In Horatium című verse teológiai szempontból értelmezhető, figyelembe véve a versben megjelenő bibliai és teológiai motívumokat. A vers több teológiai nézőpontot is megvilágít, mint például a bibliatudományt, patrisztikát és skolasztikát.

Bibliatudomány nézőpontjából szemlélve megfigyelhető, hogy a vers több bibliai témát is felidéz, például a teremtést és az örökkévalóságot. A vers első sorában Babits utal a "távol légy, alacsony tömeg" gyűlöletére, ami egyként értelmezhető a Mózes ötödik könyvében (5Móz 7,6) található kijelentéssel, miszerint Isten a maga népét szereti és kiemelkedővé teszi őket a többi nemzet közül. Az örökkévalóság motívumát a "láng is hullám" jelenséggel és a "főnix-világunk" képzetével jeleníti meg a költő, ami arra utal, hogy a világ és az emberi élet is folyamatos mozgásban van, de mindig újjászületik.

Patrisztikai nézőpontból értelmezve a versben megjelenik a kereszténység kettős természetére utaló kifejezés, amelyben az öröklétet és a múló világot egyszerre jeleníti meg. A "halálnak köszönöd életedet, fü és vad" kifejezéssel a költő az emberi lét egyszerre múlandó és végtelen jellegét hangsúlyozza, ami a patrisztikus gondolkodásban szintén fontos és gyakran tárgyalt témakör volt.

Skolasztikus nézőpontból értelmezve a vers megjeleníti a skolasztikus gondolkodást, amely a középkori teológiai filozófia egyik meghatározó ága volt. A versben a változás és a fejlődés motívuma mellett Babits a régi és új megálmodásával is játszik. Ez a gondolatkör szorosan kapcsolódik a skolasztikus filozófia differenciálódási elméletével, amely szerint az univerzum folyamatosan változik és fejlődik, de vannak állandó és változó elemei is.

Ezen kívül a versben megjelennek olyan teológiai koncepciók, mint a teremtés, Isten erkölcsi törvénye, a halál, a szentek dicsőítése és az öröklét kérdése. A vers egyfajta vallási metaforákat is felhasznál, hogy kifejezze az emberi lét és az univerzum folyamatos változását és fejlődését, valamint ezek összhangját a teológiai gondolatokkal.

Babits Mihály In Horatium című versében tehát számos teológiai koncepció és motívum jelenik meg, amelyeket több teológiai nézőpontból is értelmezhetünk. Az említett bibliai, patrisztikai és skolasztikus felfogásokhoz illesztve a vers gazdagabb értelmezést nyerhet, és hozzájárulhat a teológiai gondolkodás megértéséhez és elmélyítéséhez.