Keresés:

Babits Mihály

Isten kezében

Keresztény makám

      Mint a régi szentek száján írt szalag kilóg -- úgy e versből e
prológ.

      Egy középkormélyi theológ -- gondolhatta, gondolom -- (nem
skolasztikus talán, -- ki üvegből fújja várát színtelenre -- hanem
kinek üveget fest lelke szennye -- kinek minden régi szó egy régi
kép, -- testi misztikus talány, -- mert az eszme hűs, átlátszó,
tiszta, színtelen üveg -- s csak a test a misztikus, vak, s szennye
szín és bűne szép) -- egy ily ős poéta-doktor: nagy palást, tanársüveg
-- bájos régi doktorom -- gondolhatta, gondolom -- úgy mint én
diákkoromban -- pécsi kis templomban, -- volt török mecsetben, pillér
rejtekén, -- zöldet látva, szédelegve illatsúlyos tömjénfüsttől, --
ideges gyerek, szegény, -- nézve nagy bizonytalan, hogy az oltár
gyertyája füstöl, -- láthatatlan száll a füst, hőn-olajzó gyertyapára:
-- látni mégis, mert mögötte... reszket az... aranyangyal...
lábaszára... -- elcsavart barokk lábaszára, sűrűn arannyal eresztett,
-- mint hőforrás forró fürdejében gőzringatva reszket -- meztelen. --

*

      >>Elhiszem, mert esztelen.<< --

      Kép a szó és test a kép és szó szerint a régi Irás, -- hogy az Úr
saját alakját adta volt az ősagyagnak, -- istenképet az embernek, bár
az Isten testtelen. -- Testtelen és képtelen -- testtelen, mert végtelen
-- végtelen és kezdtelen -- -- elhiszem, mert esztelen -- (gondolhatta,
gondolom) -- esztelen, mert végtelen, mint maga mélye az anyagnak. --

      Igy: >>Az Úr kezében élünk<<... ez egy óriási Kéz -- szószerint,
-- testi kéz és végtelen tárt tenyerén mozgunk mi aprók -- (képzeld
bájos doktorunkat kúszni tupri méltósággal -- a hüvelyk alatti bütykön...
ilyet tán már álmodál... -- vagy szép nőt kínál a nagy Kéz: ízes étket
drága tál) -- szószerint -- test szerint --: mind az Úr kezén mi aprók,
szende szentek, ravasz rablók, -- én... te... mind... -- (ez egy
óriási Kéz) -- itt úgy mint Amerikában, mindenütt a tenyerén, mert
mindenütt van az egész -- mindenütt van minden sejtje, minden sejtje
végtelen -- (képzelem, mert képtelen) -- mindenütt épen tenyérrel emel
e nagy égi Kéz. --

      Néztél már kacsót nagyítón? ujja vastag, ránca mély, pórusokkal
árkos. -- Képzeld most, hogy pórusa tágul, ránca szétmegy, kék ere
mállik -- szerte híznak ujjai; s nagy nagyítód távolítva már a kéz egy
sárga táj, -- nyúlt, alig hullámos, mind a láthatárig -- és e sárga
tájon minden-minden rajta -- egy-egy tornyos város, mint egy cifra
torta -- hegy... kazal... víz... nagy hajó -- messze sínen éjhált
waggon... szaladó masina-táltos -- itt úgy mint Amerikában... rajta
fellegkarcoló -- rajta jár, ki merre megy -- mindenütt van: ezer-egy
-- minden alatt, mindenütt e sárga Kéz -- térdem alatt pécsi kis
templomban -- (gondolám diákkoromban) -- kóruson, földszinten, rajta
térdel minden néki hódoló -- szinte rémlik üvegárnya, füstbe, levegőbe,
-- hogy a szószéket, papostul, tartja lebegőbe -- s talpa alatt a
pillérnek rajza terped e tenyérnek -- messze málló jósvonások nagy
memento >>M<<-je vásog -- minden alatt e nagy >>M<< láttalan és
sejttelen -- mérő szemeink elől a méretlenbe szétfolyó, -- mert egy
teljes végtelenség minden isten-sejt-elem -- végtelenbe vastagodva
Isten minden ujja szétáll, -- olyan nagy, hogy meg se látod, mert
csupán a határt látod s ez határ nélkül való. -- E tenyérnek bőre
színén mozog hát a féregember -- nem mint egy kató-bogár, mely
ujjról-ujjra sétál: -- még a szomszéd pórusig sem álmodhatik
sejteni...

      Ó, ha egyszer ez a nagy Kéz le találna ejteni!

      -- Vagy leejt, ha meghalok? -- (Szédültem diákkoromban -- pécsi
kis templomban -- szédültem és reszkettek az aranylábú angyalok.) --

      Ó, nem ejt, hová is ejtene le, -- ahol őrt nem állna tárt tenyere?
-- Hanem minket, akik itt, -- kívül húsa végtelenjén, -- végtelenje
színe fennjén -- kivirágzunk egy kicsit, -- egyenkint e roppant -- kéz
a nagy sötét Maroknak tompa végtelenébe roppant -- és szorít, szorít,
szorít -- úgy mint rég a bájos Doktort, a középkorit: -- előbb szemét
elborítá, -- aztán lelkét kiszorítá, -- aztán húsát szétporlítá --
aztán-aztán mindmaig -- őrli-őrli csontjait...

Írd meg a véleményed Babits Mihály Isten kezében című verséről!
Babits Mihály további versei: