I.

Láng, láng, meddig cibálnak badar
         szelek
jobbra és balra? Hajlik a láng jobbra,
      hajlik balra de mit neki
   jobb és bal: ki csak fölfelé tör?
         Melyik égtáj
mondhatja őt övének? Jobbra vagy
      balra csak rokont keres,
kit áttüzesítsen, s magával röpítsen!

II.

         Ki állíthat
   jobbra vagy balra engem?
   Labdázzatok, mindenkié vagyok!
      Csak majd az Isten
   ha az Itélet trombitája szól,
      állítand jobbra vagy balra.
A többi: játék. (Noha sírnom kell rajta.)

III.

A többi: játék! bolond, noha véres,
vad játék olykor, melyben a szegény
méla gyerek szédülten, ütlegek közt
ing, míg el nem jő Apja, s kézenfogva
   el nem viszi... ing, mint a báb
         dülöng
   bizonytalan színpadán.

IV.

         S tán
ilyen báb vagyok én is -- de a bábot
drótjai tartják; s tudjátok meg, izmos
      drótjaimat nem kétfelülről
   rángatják, hanem Valaki fölülről
         igazítja
      kimondhatatlan ujjal.

 


Elemzések

A Jobb és bal című vers Babits Mihály tollából eredeztethető, és többféle értelmezésre adhat okot. A versben a jobbra és balra történő elmozdulás, az önértelmezés és a hovatartozás motívuma jelenik meg, melyekre teológiai szempontból is rá lehet húzni a párhuzamot.

A bibliatudomány szempontjából a vers első részében megjelenő lángos motívum az ígérettel rokonítható. A láng, ahogy a vers szerint rokonságot keres jobbra és balra, arra utalhat, hogy az emberi lélek is igyekszik valamilyen célt, értelemet találni az életében és a hovatartozás érzésében. A második részben pedig Isten ítélőszéke jelenik meg, ami azt sugallja, hogy az emberi élet és döntések valóban csak "játék" addig, amíg Isten ítélkezésének pillanata eljön.

A patrisztika nézőpontjából a vers elsősorban az emberi lélek és a szabad akarat témájával foglalkozik. Az első részben a lángos kép metaforikusan az emberi vágyakat és döntéseket jelképezi, melyek befolyásolhatják az ember következő lépéseit. A második részben pedig az Isteni igazságszolgáltatás jelenik meg, ami azt sugallja, hogy az embernek számot kell adnia tetteiről, és felelősséggel kell viseltetnie.

A skolasztika nézőpontjából a vers a világi és isteni szférák kettősségét tükrözheti. Az első részben a láng, amely mindkét irányba hajlik, azt sugallja, hogy az ember törekszik mind az anyagi, mind pedig a spirituális értékek megtalálására és mégis csak egyvalami lehet az igazi hovatartozás. A második részben a vers arra utal, hogy Isten ítélőszéke választja el a játszmát a valóságtól, ami a skolasztikus világkép szerint az anyagi világ.

Más lehetséges nézőpontok is érdekesek lehetnek a Jobb és bal versével kapcsolatban. Például a modern teológia szempontjából a vers a személyes identitás és a választás problémáját vetítheti elénk. A pszichológiai nézőpont pedig megvilágíthatja az emberi vágyak és énkép formálásának folyamatát. A vers tehát többféle teológiai nézőpontból is érdekes elemzést kínál.

A vers Babits Mihály "Jobb és bal" című művének részlete. Az elemzés a magyar és nemzetközi irodalom szempontjából különböző összefüggéseket vizsgál.

A vers első részében a láng metaforáját használja a költő. A lángnak nincs különbsége a jobb és bal irány között, és mindkét irányba hajlik. Ez a kép a két ellentétes irány közötti választás nehézségére utal. Az ember azonban mindig olyan rokont keres, akit áttüzesíthet és magával röpíthet. Ez a láng az emberi választások és ambíciók metaforája lehet, amelyek mindkét irányban vonzást és önmaguk átalakítását igénylik.

A vers második részében a költő kérdezi, hogy ki tudja meghatározni, hogy őt melyik irányba helyezzék. Ő maga azt mondja, hogy mindenkihez tartozik és mindenkivel játszik, de amikor az isteni ítélet eljön, akkor majd a valóság eldönti, hogy ő hova tartozik. Ez a rész függetlenséget és önazonosságot sugall, miközben elismeri a különbséget és az isteni szerepet a sorsban.

A vers harmadik részében a játék a hangsúly. A költő azt mondja, hogy a többi mind csak játék, még akkor is, ha véres és vad. A kép a gyerekkor és a felnőttkori élet közötti kontrasztot mutatja be. A gyerek ingként bókol a köztársaság "színpadán", amíg Apja nem jön el és elviszi. Ez a rész az elválasztást és a reményt hozza be a versbe.

A vers negyedik része a báb szimbólumára fókuszál. A költő azt mondja, hogy ő is egyfajta báb, de van valaki, aki irányítja és tartja az ő drótjait. Ez a rész az egyén felelősségét és az irányadó erőt mutatja be, amely vezeti, és ami mögöttünk áll. Ez lehet Isten vagy más transcendens erő, ami irányítja az embert és az írást.

Összességében a vers Babits Mihály ambivalens érzéseit fejezi ki a választás, identitás és sors témáiról. A láng, a játék és a báb képei metaforikusan ábrázolják a kettősséget és a befolyásolhatóságot, miközben felvetik a személyes akarat és a külső irányítás kérdését. A vers hangsúlyozza az egyéni és az isteni vagy transcendentális befolyásokat is, és felfedi a költő gondolatait és érzéseit a világról.

A vers egyrészt a természetben tapasztalható láng jelenségét veszi alapul, ami a mai természettudományos ismeretekkel összehasonlítva újabb értelem nyerhet. A láng a versben képzeletbeli meddő szélnek van kitéve, amely meghajlítja jobbra és balra. Ez a megfogalmazás utalhat például az időjárási jelenségekre, ahol a szél különböző irányokból érkezhet, és befolyásolhatja a láng mozgását. A versekben fogalmazódik meg a kérdés, hogy melyik égtájhoz tartozik a láng, melyik irányban kapcsolódik a legközelebbi rokonához. Ez a megközelítés összefüggésbe hozható a modern földrajzi és meteorológiai ismeretekkel, amelyek részletesen tanulmányozzák a légáramlatok és ezek hatását a különböző jelenségekre.

A második versben a költő egyfajta gyermeki hódolattal állítja, hogy nem lehetséges őt meghatározni jobbra vagy balra. Ez a gondolat összefüggésbe hozható a modern tudományos felfedezésekkel, amelyek arra mutatnak rá, hogy az emberi identitás és viselkedés egyik legfőbb meghatározója a genetika és a környezeti hatások komplex kölcsönhatása. Ez azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságai és viselkedése nem pusztán jobbra vagy balra lehet meghatározni, hanem sokkal összetettebb és sokrétűbb módon alakul.

A harmadik vers a játék jellegét hangsúlyozza, még akkor is, ha az néha erőszakos és fájdalmas lehet. Ezt a gondolatot mai természettudományos ismeretekkel kapcsolatban lehet értelmezni, amelyek rávilágítanak a különböző élőlények közötti interakciók és az evolúcióban játszott szerepük fontosságára. Az evolúció során történő változások gyakran járnak küzdelmekkel és versengéssel az életfenntartásért, az egyedek közötti interakciók pedig az egyik legfontosabb tényező a fajok sokféleségének kialakulásában.

A negyedik versben a költő metaforaként használja a babát, akit a drótjai tartanak. Ez az elgondolás összefüggésbe hozható a modern genetikai kutatásokkal, amelyek kimutatták, hogy az örökített információk a DNS és a kromoszómák struktúrájának és működésének köszönhetően határozzák meg az élőlények tulajdonságait és viselkedését. Ez a megfontolás rámutat arra, hogy a génállományunkat meghatározó drótokat nem pusztán külső tényezők, hanem azok mögött ható genetikai és biokémiai folyamatok igazítják és irányítják.

Összességében a vers azt sugallja, hogy mind az ember, mind a természet összetett és sokrétű, és a tudomány segítségével egyre többet tudunk megérteni és felfedezni a körülöttünk lévő világról. Az újabb természettudományos felfedezések folyamatosan bővítik és mélyítik meg a kutatásokat, és újabb összefüggésekre világítanak rá a látható és megérthető világunkban.