A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és megmutatja az emberi lét és a hit viszonyát.
A vers első részében a nagyapa személye jelenik meg, akit a "nagyapának" különöznek a fehér szakálla és jóságos szeme miatt. A nagyapa pelyhet fúj a könnyű levegőbe, ami a lelkünk szimbólumává válik. Ez a pehely azonban messzire elrepül, a fák és a ház felett magasra száll a síma levegőben. Ez az elröpült pehely pedig a lelkünk jelképe, amely a mindennapi valóságot túlszárnyalja.
A vers második részében megjelennek a kis hangyák, amelyek lassan másznak a rögökön. Minden rög hegynek, minden kavics sziklának tűnik számukra. Az útjuk során számos veszélyt és nehézséget kell legyőzniük, de végül könnyedén fönséges diadalban vitorláznak a síma levegőben. Ez a diadalmas pehely továbbra is a lelkünk szimbóluma.
A harmadik részben a pehely lehullik a földre, és az emberek a hangyákhoz hasonlóan csak mászni tudnak. A viharok vízömlése, a sár és a tipródó talpak mind jelzik, hogy az emberek elveszítették a könnyűszárnyúságukat és földhözragadtak lettek. A felvetett kérdésekben megjelenik a vágy a múlt iránt, ahol II. Árpád és a magyar identitás még valóságos volt. Az emberek jelenlegi helyzete azonban az, hogy tiprott pehelyekként élnek, és az elröpült lelkünk csak emlékként létezik.
A bibliatudomány nézőpontjából a vers kutatásával a szöveg találkozik a Bibliában megjelenő szimbólumokkal és képekkel. Például a pehely és a légmozgás a lelki szabadságot vagy a lelki szárnyalást jelképezheti. Ezek a szimbólumok felidézhetik a Szentírásban megjelenő szövegeket, amelyekben Isten vagy a Szent Szellem hasonló módon van jelen, és a lelket emeli a mindennapi élet valóságán túlra.
A patrisztika nézőpontjából a vers teológiai tartalma a korai keresztény egyházatyák gondolkodására utalhat. Ezek az atyák gyakran használtak szimbólumokat és allegóriákat a hit és az emberi élet összefüggéseinek bemutatására. A látványos képek és a lelki szabadság témája, amit a vers közvetít, megfelel ennek a gondolkodásmódnak.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő kérdések és válaszkeresés megfelel a skolasztikus gondolkodásmódnak. A skolasztika filozófiai és teológiai rendszere azt javasolja, hogy az emberi értelem és a hit egymást kiegészítő képességeinek alapján próbáljunk megérteni és értelmezni a természetet és az isteni valóságot. A versben megjelenő kérdések és válaszok is részei lehetnek ennek a gondolkodásmódnak, és az emberi lét és a hit összefüggéseinek felfedezését szolgálják.
Más szempontokat is érintően a versben megjelenik a múlt iránti vágy, a változás és a korlátok témája. Az emberek elvesztették a könnyűszárnyúságukat és a múlt ragyogását, és az embertelen körülmények között való mászásra kényszerültek. A versben megjelenő képek és érzések által a szerző úgy festi le az embert, mint aki elszakadt gyökereitől és elvesztette azt a lelkünkben lévő szabad és könnyűszárnyú állapotot, amelyet a pehely szimbolizál.