A vers teológiai szempontból az emberi szerelem és a boldogság kegyetlen volta köré épül. Az "ölyv két bús madárra" hasonlata a szerelmespár kapcsolatára utal, amely gyenge és sérülékeny. Az ölyv szerepe lehet az Isteni gondviselés szimbóluma, amely vigyáz a szerelmesekre, de ugyanakkor hasonlítja a szerelmet a záporhoz, ami váratlanul és időnként nyomasztó módon rázuhannak a határra. Ez jelzi, hogy a szerelem nem mindig könnyű vagy boldog, hanem gyakran kísérteties, aggasztó és rövid életű.
A vers második részében a csillagok hiánya azt sugallja, hogy a szerelmesek elvesztették az utat, és a világ elhomályosult számukra. Ez az érzelmi állapot meglehetősen kétségbeesettnek tűnik, hiszen "az éjben járnak", és nem tudják, merre tartanak. Az "út" síkos volta arra utalhat, hogy a boldogság keresése tele van veszélyekkel és kockázatokkal. Ez a rész a patrisztika szemléletével illeszkedhet össze, amely hangsúlyozza, hogy az emberi boldogság csak Istenben található meg, és a világi vágyak vakító jelenségében könnyen eltévedhetünk.
A következő szakaszban a szeretett szemének félelme és könnyei következnek. Itt a boldogság kegyetlensége tárul elénk, mivel a boldogságnak látszó örömök és fájdalmak gyakran kéz a kézben járnak. Az "óriási ablak" lehet az emberi lélek, melyen keresztül a belső világunkat megismerhetjük, és itt a szeretett szeméből kitörő érzelmeket láthatjuk. Ez a szakasz kapcsolódhat a bibliai "lélek" és "szellem" kifejezésekhez, amelyek az ember belső lényegét jelentik, és amelyen keresztül a szeretet és a szenvedés az egész lényünket áthatja.
Összességében a vers teológiai szempontból a szeretet és a boldogság emberi tapasztalatait mutatja be, kihangsúlyozva az emberi érzelmek árnyoldalait is. A vers elemzése során fontos szerepet játszanak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemléletei, amelyek mind az emberi érzelmek és tapasztalatok megértésével, mind a boldogság és az Isteni gondviselés kapcsolatával foglalkoznak.