Babits Mihály "Kakasviadal" című verse teológiai szempontból is több értelmezést kínál. A vers az ember létét, értelmét és cselekedeteinek hiábavalóságát feszegeti, bírálja a modern világban tapasztalható céltalanságot és anyagiasságot.
Az első négy sorban a szerző arról beszél, hogy mennyire jelentéktelenek és semmiségek vagyunk. A kakasviadal és a bolhaverseny átvitt értelmű képek, amelyek azt a hiábavalóságot jelképezik, amiben az ember cselekszik és versenyre kel. Egyúttal itt a cselekvés hiábavalósága és az eredménytelen versenyek problémájára is utal.
A következő négy sor a szerző állapotfelmérésével folytatódik. A "céltalan csak, törpe szolgák" kifejezés arra utal, hogy az ember tehetetlen és vakon küzd. A kakasok és bolhák hasonlítása a versben azt fejezi ki, hogy az embereknek nincs irányításuk, céltudatosságuk vagy önálló életük.
A harmadik versszakban a szerző felteszi a kérdést, hogy hová tűnt az emberi faj régi büszkesége, nemesi származása, valamint az értékesség érzése. Megállapítja, hogy az emberek mindent semmiért veszítenek el, és még ingyen vágyakoznak, pedig semmi hasznot nem húzhatnak ebből.
A következő négy sorban a szerző különböző összeöntésekről beszél, ami az emberekre nehezedik. A "csapások" a természeti vagy természeti katasztrófákat jelképezik, amelyek mindenkire kihatnak. Az emberek tehetetlenek, mivel a csapások megállíthatatlannak tűnnek, és elnyomják az emberi életet.
Az ötödik versszakban a szerző a közönséget és a színészetet említi. A "vak színész és vacogó néző" képével azt jelzi, hogy az emberi élet egy színdarab, amelyet szereplőül választottak, de nem képesek befolyásolni a folyamatot. Ez kifejezi a cselekvés hiábavalóságát és tehetetlenségét.
Az utolsó négy sorban a szerző a vallásos kérdésekre reflektál. Megkérdez, hogy kit hívjon segítségül vagy kihez kiáltsunk, ha észreveszszük, hogy valami nagyon nincs rendben a világban. A "Rabon, ragadtan és mezítlen" kifejezés az emberi gyarlóságra utal, melyben az emberek tehetetlenül szenvednek és várakoznak. Az ember képtelen megoldani a problémákat, és csak passzívan vár a válaszokra.
Ahhoz, hogy a vers teológiai szempontból is értelmezhető legyen, fontos tekintetbe venni a bibliatudományt, patrisztikát és skolasztikát is.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő képek és gondolatok számos bibliai témát érinthetnek. Az emberi hiábavalóság és tehetetlenség a Teremtés könyvének (1Móz) utánzását sugalmazhatja. Az emberek elveszítették eredeti céljukat és méltóságukat az esés következtében. Az emberfaj régi gőgje és méltósága visszaköszön a Bábel tornya történetében is (1Móz 11).
A patrisztikus nézőpontban a vers kritikája és bírálat a lelki és erkölcsi romlottság korszakára, amelyben az emberek a világ kísértő erői és a bűn hatására tevékenykednek, és nem Isten akaratát követik. A szellemi felemelkedés és Istenhez tartozás vágya hiányzik, így az ember csak felületesen küzd és akarata szerint cselekszik.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő képek és gondolatok azt mutathatják be, hogy az emberek önmagukban képtelenek megoldani a világi problémákat és vágyaikat. Szükség van egy magasabb hatalomra vagy megváltásra, hogy az emberi életnek értelmet és célt adjon. Az emberi tehetetlenség rámutathat a skolasztika gondolkodásában az első mozgatóra és a szükségszerűségre. Az emberi gyengeség és vágyakozás ambivalenciája rámutathat az emberi természet ellentmondásaira és a hit és értelem közötti küzdelemre.
Különösen fontos megjegyezni, hogy ezek az értelmezések csak lehetségesek, mivel a vers több szeletét meglehetősen nyitottan és allegorikusan fogalmazza meg. Más ötletek is megfelelőek lehetnek, és az értelmezés a lírai én helyzetének és környezetének helyes megértését is felhasználhatja.