Keresés:

Babits Mihály

Kevélység tornája

Valami tüzet, Istenem, a földnek
robbanó kalpaga alatt, a vulkán
alatt, hol a lávák velője forr:
ilyesvalami tüzet bennem, élni,
még és még élni, s fogytomig remélni
      buggyant ez a bor.

Még nem vagyok vén, Istenem, a dallal
győzi még ajkam, izmom győz a súlyon,
szívem a másodpercet győzi még:
mint öreg gőzgép, törten és veszélyben,
de mindig egy erőben és erélyben,
      míg nem jön a vég.

Rajta hát, kancsók, csókok és kevélység
végső tornái, lánggá buggyanó bor
velőmből, vér, melynek a neve: dal!
Vén a világ ma, bölcsek már az ifjak:
csak én vagyok, hogy álmodozva vivjak,
      botló fiatal!

1924. ősz

Írd meg a véleményed Babits Mihály Kevélység tornája című verséről!
Babits Mihály további versei: