Ma délelőtt, ma délelőtt
itt hagyom ezt a telelőt,
ma délután, ma délután
megyek a kedvesem után.

A haja barna, arca szép,
olyan mint egy madonnakép;
pillája hosszu, szeme mély,
az ajka csupa szenvedély,

Amerre pillantása hítt,
feszíti vágyam vásznait
és vágyam vászna úgy dagad:
ki tudja, meddig nem ragad?

Ma délelőtt, ma délelőtt
itt hagyom ezt a telelőt;
lobog a vászon, süt a nap:
én leszek a legboldogabb!

Ma délután, ma délután
megyek a kedvesem után;
csipője karcsu, keble dús:
csupa egészség, csupa hús.

1907-1908