Lelkem, megállj! Ily messze kóborolni
             tenéked nem szabad.
Tilosba tévedsz! szokd meg otthon ülni,
             meghuzni magadat.

Ez a vidék még nem látott kaszálót;
             veszélyes puszta táj.
Merész madarász, vidd haza a hálót,
             erre nem jár madár.

Vagy hogyha jár, tenéked vészmadár lesz,
             károdra károgó. 
Kerüld keresztény! Keritő határ ez,
             mint egy egérfogó.

Mint egy egérfogó, ezek a szirtek 
             elvesztik az utat:
Akastyánszirtek, alattuk az ördög
             kopácsol és kutat.

Mágnes szirtek, melyek közt csalfa kormány
             iránytű, mécsvilág.
S a szirtek és a szakadékok ormán
             nyíl sok sötét virág.

Százágu tüskés óriási növények,
             lombjuk szél nélkül ing.
És hogyha téved valaki közéjük,
             száz karját nyújtja mind.

S polypok karja e virágok karja
             már amint ölel:
Ha Isten vagy az ördög nem akarja,
             nem is eresztenek el.

1908. ősz-tél


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első értelmezési lehetőség a vers szimbolikus jellege. A versben szereplő vidék és szirtek metaforikusan jelképezhetik az emberi lélek tájait vagy kihívásokat. A veszélyes és titokzatos táj arra utalhat, hogy a szereplőknek nehéz választaniuk és megtartaniuk önmagukat a környezetükben.

Egy másik lehetséges összefüggés a versben használt képek és szimbólumok. Babits az egérfogóval, vészmadárral és sötét virágokkal olyan képi világot teremt, ami szorosan kapcsolódik a szimbolikus értelmezésekhez és a táj által közvetített érzelmekhez. Ezek a képek és szimbólumok jelenthetnek általános emberi tapasztalatokat, mint például a fenyegetettség érzését vagy a lélek mélyebb rétegeit.

Az időszaki korlátok és az évszakok utalhatnak a szereplők belső lelkiállapotára. Az ősz-tél jelképesen az elmúlást és a változást jelenti, és megjelölheti a szereplő lelkiállapotának változását vagy elakadását.

Babits Mihály versei a szimbolizmus és a modernizmus hatását mutatják. Az újító szimbolikus képek és szimbólumok használata a versben a modern irodalmi irányzatokkal kapcsolatos lehet.

A szépirodalom más nemzetközi területein is találhatunk hasonló vonásokat. A szimbolizmus és a modernizmus hatása a nemzetközi irodalmi irányzatokra is kiterjedt, és több író és költő alkalmazta ezeket az esztétikai elveket és stilisztikai eszközöket. A szimbolikus képek és a metaforák széleskörű elterjedésével összefüggésben az irodalomtudomány képes összekötni Babits Mihály munkáit más világirodalmi alkotásokkal.

Ebben a versben Babits Mihály tehát számos irodalmi kapcsolatot és összefüggést alkot mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A verse szimbolikus jellege, a képek és szimbólumok használata és a modern irodalmi irányzatok hatása mind olyan elemek, amelyek hozzájárulnak az irodalomtudományi értelmezéséhez és elemzéséhez.

Babits Mihály "Megállj!" című versében természettudományos motívumok is megtalálhatók. A következőkben részletesen elemezzük a verset, és összefüggéseket keressünk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorokban a költő lelkét inti megállásra, hogy ne térképezzék túl messze a természetre való gondolkodásukkal. Ez összefügghet a mai kutatásokkal, amelyek a kozmosz mélyebb régióinak felfedezésére irányulnak. A világegyetem végtelen méreteivel és az elképesztően távoli galaxisokkal szemben érezhető alázat és megbecsülés az emberi elme kapacitásába mutat.

A következő sorokban a tilos és veszélyes vidékre utalva a költő arra figyelmezteti magát, hogy maradjon otthon és ne keresse az ismeretlen világokat. Ez összefügghet a mai tudományos felfedezők kihívásaival, akik a veszélyes és nehezen megközelíthető területeken kutatnak, például a mélytengeri árkokban vagy az űrkutatás során.

A "vészmadár" kifejezéssel azt sugallja a költő, hogy a természet olyan jeleket adhat, amelyek arra figyelmeztetik az embert, hogy távol maradjon bizonyos területektől. Ez összefügghet a mai környezetvédelemmel, ahol az élőlények viselkedése és a természeti jelenségek megfigyelése révén megpróbálják előre jelezni a katasztrófák lehetőségét.

Az "egérfogó" metaforával a költő leírja a természet szigorú és veszélyes oldalát. Ez összefügghet a mai biológiai kutatásokkal, amelyek megvizsgálják a természetben zajló árnyékos és hajmeresztő folyamatokat, például a ragadozók zsákmányfogását vagy a kórokozók terjesztését.

Az "akkor szakadékok ormán nyíl sok sötét virág" képeivel a költő a természet misztikus és rejtélyes oldalát festi le. Ez összefügghet a mai tudományos felfedezésekkel, amelyek a sötét anyag és energia megfigyelésére vagy a fekete lyukak működésének megértésére irányulnak.

A "százágu tüskés óriási növények" leírása az eddig ismert természet szokatlan és fenyegető oldalát jelzi. Ez összefügghet a mai botanikai kutatásokkal, amelyek megvizsgálják a növények és más élőlények adaptációját a szélsőséges körülményekhez.

A vers zárásában a költő említi a polip karját, amely visszatartja azt, akinek nincs odáig az engedély. Ez utalhat a természet ellenálló és védelmező képességére, amely a legújabb kutatások eredményeként kerül megértésre.

Összefoglalva tehát, Babits Mihály "Megállj!" című versét természettudományos szempontból elemzve, számos összefüggést találhatunk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, például a kozmosz mélyebb régióinak kutatásával, az ökológiai folyamatok figyelésével vagy a szokatlan és fenyegető élőlények tanulmányozásával.

A vers teológiai szempontból a lélek elmerülését és elveszettségét mutatja be. A központi kérdés a lélek távol- és letérésére vonatkozik, melyet a költő számos szimbólummal és képi elemmel fejez ki.

Az első versszakban a költő arra figyelmezteti a lelkét, hogy ne menj olyan messzire, és maradjon otthon. Ez a felhívás az ember lelki elmerülésének problémájára utal, amikor nem találja meg helyét a világban, és keresi a boldogságot vagy a tökéletességet más helyeken. A patrisztika nézőpontjából a lelki otthon a kapcsolat Istennel vagy a lelki közösséggel. A lélek eltávolodása ettől a közösségtől veszélyes és bűnös.

A második versszakban a költő arra figyelmezteti a lelkét, hogy ne tévedjen veszélyes helyekre. Ez a bibliai és skolasztikus nézőpont szerint az ember kísértéseire és bűneire utal. A "veszélyes puszta táj" lehet a világi kísértések, amelyek veszélyeztetik a lélek megtartó erejét és tisztaságát. A madarak, amelyekre utal, a gonosz erők lehetnek, amelyek megpróbálják elfordítani a lelket az Istentől. A madarak hiánya azt mutatja, hogy ez a terület tiltott és nem jó.

A harmadik versszakban a költő a "keresztény" jelzővel utal a vallási és erkölcsi szabályok betartására. A "keritő határ" a megkülönböztetés és védelem szükségességére utal, hogy a lélek megvédje magát a világ káros hatásaitól és bűneitől. A patrisztika és skolasztika szerint az embernek állandóan óvatosságra és mértékletességre kell törekednie az isteni törvények és erkölcsi elvek szerint.

A negyedik versszakban a költő a szirtek szimbólumával ábrázolja az Istennel és az ördöggel való küzdelmet. Az "Akastyánszirtek" az ember lelki útjának veszélyeire és akadályaira utalnak. Az ördög, mint "kopácsoló és kutató" arra törekszik, hogy megkísértse és megtévessze az embert. A szirtek és szakadékok a lélek romlottságára és veszélyeztetettségére utalnak, és a sok sötét virág a bűnös gondolatokat és cselekedeteket jelképezi.

Az ötödik versszakban a költő a "százágu tüskés óriási növények" képében a bűnös kísértésekre és a csábítás veszélyeire utal. A "száz kar" a bűneket szimbolizálja, amelyek megfogják és kárhozatra viszik az embert. A polypokkarok az ember figyelmét és elme erejét szimbolizálják, amelyeket a szemét elterelik az isteni útról vagy a helyes irányról.

A hatodik versszakban a költő arra utal, hogy csak az Isten vagy az ördög akaratából szabadulhatunk el az emberi bűntől és romlottságtól. A patrisztika és a bibliai elemzés azt hangsúlyozza, hogy Isten kegyelmét kell kérni és elfogadni, hogy megszabadulhassunk a bűntől és átadhasuk magunkat a szeretetének és irgalmának.

Összességében a vers a lelki elmerültséget és elveszettséget mutatja be, amelyet az ember tapasztalhat a világban. A biblatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai szerint a léleknek távol kell tartania magát a bűnös és veszélyes területektől, és az isteni törvények és erkölcsi elvek alapján kell élnie. Csak az Isten iránti alázat és megtérés által képes a lélek szabadulni a bűntől és elérni az Istennel való egységet.

(Az itt megadott válasz csak egy lehetséges módon elemezi a verset a teológiai szempontból.)