Mert szennyes lettem én is szennyetekkel
amint keresztüljöttem köztetek
s ki oly bizton indultam büszke reggel
delemre tévedezve csüggedek,
mint aki frissen kel föl idegenben
hogy induljon egy tiszta csucs felé,
mely hivón villog ablakára szemben;
estére tán eléri - de elébb
az utcákon kell átmenni, a sáros
piacon ahol annyi szem köpi
s a messze csucsot ellopják a város
törtető, írigy emeletjei
leszűkült látköréből mig megállva
habozni kezd s már szédeleg szegény,
lökések érik s oly komisz a lárma
s leülne már a piac közepén
de mindenünnen szitok veri zúzott
füle dobját - gyanus mert idegen.

"Milyen csúcs? mi nem látunk semmi csucsot"
riadnak rá vakon és siketen.
"Csucsokról jajgat s már hozzánk csücsülne!
Verjétek el mert nem közénk való!
Áruhelyünket messze keserülje
az üzletrontó s jövevény csaló!" -
bolond kufárok! sárosan, sebekkel
futlak én s megcsufolva szaladok,
s mert szennyes lettem én is szennyetekkel
ugy érzem jaj már testvértek vagyok
kivert testvértek - de egyszerre házak
közül szabadba jutva a szabad
csucs áll előttem! és a régi lázak
ébrednek s boldog könnyem fölfakad.

1920-as évek; 1927. közepe előtt