Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord.
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!


Elemzések

A vers a természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét információkat vagy utalásokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire vagy eredményeire. Inkább egy lírai és romantikus leírását adja különböző tájaknak és országoknak. A versek sorai színes és érzékletes képeket festenek elénk, de nincsenek kapcsolatban a természettudomány természete és kutatási eredményeinek témáival.

Babits Mihály "Messze... Messze..." című versének irodalomtudományi szempontból számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Az első három sorban felvázolt Spanyolhon, Olaszhon és Göröghon motívumok az európai romantika irányzatára utalnak, amelyben a távoli, egzotikus helyekre való vágy, a vágyakozás és az álomvilág meghatározó. Ezek a motívumok a magyar irodalomban is gyakran előfordulnak, így a vers egyfajta kapcsolatot teremt a magyar és az európai romantika között.

A Svájcon, Némethonon és Frankhonon keresztül pedig a realista és naturalista irodalomra utal a vers. Ezekben a szakirodalom szerint a szerzők a konkrét tájakon és társadalmi környezetekben valósághűen ábrázolták az életet, a hétköznapi embereket és a társadalmi környezetüket. Babits verse is ilyen konkrét, valósághű leírásokat tartalmaz, amelyek a táj jellemző vonásaira fókuszálnak.

Az Angolhonban és a Svédhonban ábrázolt képek és hangulatok az angol és a skandináv irodalomra utalnak. Az angol irodalomra a ködös atmoszférát és az angliai vidéket jellemző tájakat említi, míg a svéd irodalomra a fjordok és a skandináv táj jellegzetességei utalnak. Ez is hozzájárul a vers nemzetközi összetevőjéhez és a különböző irodalmi hagyományok közötti kapcsolat megerősítéséhez.

A vers végén felvetődik a kérdés, hogy Babits miért nem láthatja ezeket a helyeket és vidékeket. Ebben a mondatban a személyes érzelmi szálak találhatók, amelyek összekapcsolják az írót a verseiben ábrázolt tájak és helyek vágyával.

A Babits Mihály "Messze... Messze..." című versét tehát számos irodalomtudományi szempontból érdekesnek találhatjuk. Az európai romantikára, a realista és naturalista irodalomra, valamint az angol és a skandináv irodalomra tett utalások egyrészt kiemelik a vers nemzetközi vonatkozásait, másrészt összekötik a magyar irodalmat az európai irodalmi hagyományokkal.

Babits Mihály "Messze... Messze..." című versében a költő különböző földrajzi helyszínekre kalauzolja az olvasót, hogy azokon keresztül fejezze ki a vágyát, hogy mindent láthasson és megtapasztalhasson. Tehet ezt a teológiai szempontból is megközelítve, figyelve a versekben megjelenő bibliai, patrisztikai és skolasztikai elemekre.

A bibliatudomány szempontjából vizsgálva a verseket, az első szakaszban Spanyolhonban található egy minaret, ami egy muzulmán mecset tornya. Ez az eszményi világnak jelképe lehet, ami felhívja a figyelmet a szakrális dimenzióra. A bús donna barna balkonon való merengés pedig egy ima vagy elmélkedés lehet, amely a vallásos életre utal.

Az Olaszhon szakaszban a felhők sötét ége a teremtés és az abszolút transzcendencia képviselőjének, az Istent jelképezi. A szökőkut vízének felfakadása pedig az élet forrására utal, amely a teremtő hatalmat jelképezi.

A Göröghon szakasznál pedig az idő múlására és a természet változásaira való utalás található. A ködfátyolon áttörő napfény az isteni jelenlétet is jelképezheti, és a pásztorok, fenyők, gyopárok mint biblikus motívumok is felidézik a Bibliában található képeket és történeteket.

A Svájc szakaszban a zerge és a hegyek szédülése a természeti szépséget és nagyságot tükrözi, ami a teremtő alkotása. A friss levegő, a sötétzöld völgyek és a jégmező pedig a teremtés csodáját érzékeltetik.

A Némethon szakaszban a városi képek jelennek meg, ahol a régi házak és cukorgyártás jelképei a múltat idézik fel. Ezek az időszerűnek tűnő példák a patrisztikai szempontokhoz kapcsolódhatnak, ahol az idő múlásával a materiális világ és a múlt elveszíti jelentőségét.

A Frankhon szakaszban a vidám, könnyelmű nép és a sok kirakat és kép a skolasztika időszakot idézi, amikor a tudományos gondolkodás fellendült és új felfedezésekkel és művészettel gazdagodott a világ.

Az Angolhon szakaszban a ködök és a kormos kémények visszaköszönnek, ami a patrisztikára is utalhat, amikor a vallási életet sötét korlátok és nehézségek veszik körül, megnehezítve a lelki fejlődést.

A Svédhon szakaszban a fjord és a nagy fák és kristálytengerek is az isteni teremtés szépségét és hatalmát hangsúlyozzák. A szőke emberek jelképezhetik az isteni teremtmények sokszínűségét és egyediségét.

A vers végén a költő rabsorsára és az áhított tájakra való vágyakozásra utal, ami a földi lét korlátain és rendezetlenségein túlmutat. Ez a vágy az emberi szellem sajátossága és a hitbeli élmény is.

Összességében a Babits Mihály "Messze... Messze..." című vers teológiailag gazdag tartalommal rendelkezik, amely a földi tájakon keresztül emeli ki az isteni teremtés szépségét és a hitbeli vágyakozást. A fenti elemzés a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjait is érvényesíti a versen keresztül.