Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot
mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket
sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál

s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy motor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl

gépfegyvert próbál -- oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki civakodásért
ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves

jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
a konok isteneket vakítva lobogjon az égig
szellem és szerelem -- jól tudta ezt a hegyi hírnök
s elbútt, messze a hírektől; de ha megjön a füttyös,

korbácsos korhely, a szél, s ha kegyetlen a távolodó nap
kéjes mosollyal nézi, hogy sápadnak érte öngyilkos
bánatban elhagyott szeretői, a lombok és ingnak,
mint beteg táncoslány aki holtan hull ki a táncból:

akkor a hírnök föláll, veszi botját, s megindul a népes
völgyek felé mint akit nagy hír kerget le hegyéről
és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!
nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van!

úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több
forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem
úgy feszűl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit
bánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak

versenyt az évekkel, évek a századokkal, az őrült
népek nyugtalanok: mit számít? én csak az őszre
nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor
állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb

tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké --
óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa -- mily kicsi minden
emberi történés! a tél puha lépteit hallom,

jő a fehér tigris, majd elnyujtózik a tájon,
csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha
tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,
megy s eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból való elemzésekor az alábbi témákat lehet érinteni:

1. Csillagok és égbolt: A vers elején a hírnök a hegytetőn ülve, a város lámpáit a csillagokhoz viszonyítja. Ez a rész az asztrofizika területéhez kapcsolódik, amely a csillagok, a világegyetem és az űr vizsgálatával foglalkozik. Az utolsó sorban a hírnök megfigyelése az ég és az emberi események közötti összefüggést is jelzi.

2. Hangok és zajok: A hírnök hallja a berregést, dobogást és más jelenségeket, amelyek meghatározhatatlan hangokat jelentenek számára. A hangok vizsgálata a hangfizika vagy az akusztika területéhez kapcsolódik, amely a hangok keletkezését, terjedését és érzékelését tanulmányozza.

3. Emberi tevékenység és természeti jelenségek: A hírnök gondolatban feltételezheti, hogy milyen tevékenység zajlik a környezetében, például autók, repülőgépek vagy motorok, illetve el tudja képzelni, hogy mi történik a távoli vidéken. Ezek az információk a környezettudomány és az ökológia területéhez kapcsolódnak, amelyek az emberi hatásokat és a természeti jelenségeket vizsgálják.

4. Az ember és a természet viszonya: A hírnök úgy gondolja, hogy az emberi faj mennyire felelőtlenül bánik a természettel, megsemmisítve mindazt, amit épített és teremtett. Ez az aspektus a fenntarthatóság és a környezetvédelem területéhez kapcsolódik, amelyek arra törekszenek, hogy az ember és a természet kölcsönhatásai fenntarthatóak legyenek.

5. Az idő múlása és az évszakok: A versben az ősz jelenik meg nagy jelentőséggel, és a hírnök a téli időszakra utal. Az időjárás tudománya, a meteorológia jön kapcsolatba, amely a meteorológiai jelenségek, mint pl. az évszakok, időjárási minták és hőmérséklet vizsgálatával foglalkozik.

6. A természeti jelenségek és az élmények megfigyelése: A versben a hírnök leírásokat ad a táj változásairól, mint például a fehér tigris megjelenése és eltűnése. Az élővilág és az ökológia területe, amely a különböző élőlények és azok viselkedésének, valamint a természeti jelenségek kölcsönhatásainak tanulmányozásával foglalkozik, itt is érintett.

Ezek a témák és területek csak néhány lehetőséget jelentenek, amikor a verset a mai természettudományos ismeretekkel kapcsolatban vizsgáljuk. Azonban ennél sokkal részletesebb elemzést is lehet végezni a szövegben rejlő képek, metaforák és az emberi tapasztalat természeti aspektusaira vonatkozóan.

Babits Mihály "Mint különös hírmondó" című verse a természet, az emberi lét és az isteni rend összefüggéseit tükrözi teológiai megközelítésből. A költemény számos metaforában beszél az általa "hírmondónak" nevezett személyről, aki valójában az ősz mint allegorikus szimbólum átélésének képviselője.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers különféle bibliai motívumokat és gondolatokat idéz. Az "ősz" metaforáján keresztül Babits Mihály bibliai alapokon nyugvó isteni ritmust jelenít meg, amelyben az évszakok és az évek váltakozása Isten ritmusának tekinthető. Az idő múlása és a természeti jelenségek Isten teremtményeinek állandó emlékeztetői, amelyek a bibliai világban is gyakran jelentenek figyelmeztetéseket vagy jeleket az embereknek.

Patrisztikus nézőpontból vizsgálva a verset, az ősz mint jelentéktelen vagy közömbös tényező jelenhet meg, amelynek nincs igazi hatása az emberekre és a világra. Az emberi törékenység és a földi dolgok múlandósága a patrisztikus gondolkodásban hangsúlyos. Az "ősz" metaforája általában az elmúlás és a halál jele lehet, amelyre az embereknek fel kell készülniük, és amit meg kell fogadniuk az isteni rendbe való belefoglalódásként.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő "hírmondó" figura az emberi élet és az isteni terv közötti kapcsolatot szimbolizálhatja. Az emberi gondolkodás és megismerés korlátai miatt az emberek nem képesek mindent felfogni vagy értelmezni az isteni renden belül. A versben Babits Mihály leírja, hogy a "hírmondó" nem tud semmi újságot vagy részletet közölni, csupán azt mondhatja, hogy "ősz van". Ez a korlátozott és részleges megismerési lehetőség tükrözi a skolasztika által hangsúlyozott emberi korlátokat és az isteni titkok előtt való alázatot.

Egyéb értelmezési lehetőségként a versben megjelenő metaforák általánosabb emberi élményekre és érzelmekre is utalhatnak, amelyek az emberi létben általánosak és az isteni teremtőhöz való kapcsolatot fejezik ki. Az "ősz" a múlás, az elmúlás, de akár az öregség vagy a változás jelképes kifejezője is lehet, amely mindannyiunkat érint. Az isteni ritmus és az emberi élet összefonódása, illetve a természet és a világ jelenségeinek hatása az emberi létre olyan témák, amelyek szélesebb értelemben is érdekes gondolatokat vetnek fel.

Babits Mihály verse tehát teológiai szempontból az emberi lét, a természet és az isteni teremtés összefüggéseit és mélységeit reflektálja. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika megközelítései mellett a lírai megjelenítése és az emberi tapasztalatok szélesebb értelmezése is gazdag értelmezési lehetőségeket kínál a verseben rejlő gondolatok számára.

A vers Babits Mihály "Mint különös hirmondó..." című műve. Az alábbiakban néhány irodalomtudományi szempontot vizsgálunk meg mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Stílus: Babits Mihály a szimbolizmus irányzathoz tartozik, és ezt a stílust erősítette meg verseiben is. A "Mint különös hirmondó..." tele van képekkel és szimbólumokkal, amelyek a földi és az emberi létezés mélységeire utalnak.

2. Tematika: A versben a természet és az emberi lélek viszonya dominál. Babits arra utal, hogy az emberi történések jelentéktelenek a világegyetem örök rendjében és a természeti ciklusokban.

3. Nyelv és forma: Babits Mihály rendkívül gazdag és pontos nyelvezetet használ a versben. A sorok ritmusosak és a versfelépítés is meglehetősen szabályos. Az ismétlődő zeneszerűség és a megszólítások segítenek fenntartani a vers harmóniáját.

4. Motívumok: A versben számos motívum fordul elő, amelyek bagatellizálják az emberi történéseket és kiemelik a természet örök rendjének fontosságát. Ilyen motívum például az ősz, a hegy, a város lámpái, a csillagok, az autók és repülőgépek zajai.

5. Hatás a magyar irodalomra: Babits Mihály a modern magyar irodalom egyik meghatározó alakja. A szimbolista technikák és a mély gondolati tartalom, amely jelen van műveiben, erőteljesen befolyásolták a kortárs magyar irodalmat.

6. Hatás a nemzetközi irodalomra: Babits Mihály munkássága jelentős hatással volt a nemzetközi irodalomra, különösen a szimbolizmus és a modernizmus terén. Az ő művei hozzájárultak az európai avantgárd mozgalmak fejlődéséhez és hatottak más írókra és költőkre.

Összességében Babits Mihály "Mint különös hirmondó..." című versét irodalomtudományi szempontból gazdag szimbolizmus, mély gondolati tartalom, érzékeny nyelvezet és hatással volt mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.