Babits Mihály "Olyan-olyan gazdag voltam" című versének teológiai értelmezése összefüggésekre utal a bibliatudománynak, patrisztikának és skolasztikának a nézőpontjaira.
A vers első sorai egy gazdagsággal teli, de érdemben jelentéktelen életről szólnak. A gazdagságot a vers első sorában nem akarja kifejezni, ami lehetőséget ad a jelentésre, hogy a gazdagság nem anyagi természetű. Ez a jelentés bibliai kontextusba helyezve lehetséges, mivel a Biblia számos helyen figyelmeztet a földi javak gyors eltűnésére és azok jelentéktelenségére a mennyben való részvételhez képest.
A következő sorokban a szomorúság és a kérdéses haszon a központban áll. Ez megadja a lehetőséget a patrisztika nézőpontjának figyelembe vételére, amely hangsúlyozza az ember bűnről való leszakadását és a világi vágyaitól való elszakadást. A vers prózai fordulatot vesz, amikor a költő elásja "kincseit" a földbe. Ez a kép arra utal, hogy az anyagi javakról, elégedetlenségről és múlandóságról van szó.
A vers további sorai a gazdaságosság és a földművelés képeivel dolgoznak. Itt a skolasztika nézőpontjai is figyelembe vehetők, amelyek a világi tudást, a logikát és az ésszerűséget helyezik előtérbe. A skolasztika hangsúlyozza a tudás, a rend és a szabályok fontosságát ahhoz, hogy valaki gazdag és erős legyen.
A vers utolsó szakasza intenzívebb érzelmeket von magával. Az erős szél és az izgatott szív képei utalhatnak a lelki átalakulásra és a változásra való nyitottságra. Azonban a vers figyelmeztet arra is, hogy a múlt szennyezett lehet, és a kincsek, ha még is megtalálják, már nem ugyanolyan értékesek lehetnek.
Összefoglalva, a vers teológiai értelmezése az anyagi gazdagság és a szellemi értékek közötti kontrasztot jelenti. A bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontok segítségével megértjük, hogy a földi vagyon múlandó és jelentéktelen, míg a lelki és morális értékek tartósabbak és jelentősebbek az emberi életben.