Olyan tavasz ez hogy jobban szeretném
   az őszi lomha kéjt
nyugalmas mélaságába temetném
   e félholt szenvedélyt
jó volna most egy őszi hidra állni
   nagy hullós fák alatt
s lassan a vizbe mindent kidobálni
   ami még megmaradt
mint a hajós kincsét a vízbe dobja
   s megkönyül a hajó
és elsuhan, mint felleg könyü fodra
   kékjén... az volna jó
egeken szállni lélekkel - de testtel
   nyugton maradni már
mélán mint aki megmozdulni restell
   mert őszi hídon áll
és nézni a folyón a leveleknek
   halottas menetét
s tudni hogy egy-egy vágyamat temetnek,
   egy kínom életét,
melyet okossan a folyóba dobtam
   s most viszi a folyó
a tengerig, hol vágynak a habokban
   elpihenni jó...

1920. tavasz