Olyan tavasz ez hogy jobban szeretném
az őszi lomha kéjt
nyugalmas mélaságába temetném
e félholt szenvedélyt
jó volna most egy őszi hidra állni
nagy hullós fák alatt
s lassan a vizbe mindent kidobálni
ami még megmaradt
mint a hajós kincsét a vízbe dobja
s megkönyül a hajó
és elsuhan, mint felleg könyü fodra
kékjén... az volna jó
egeken szállni lélekkel - de testtel
nyugton maradni már
mélán mint aki megmozdulni restell
mert őszi hídon áll
és nézni a folyón a leveleknek
halottas menetét
s tudni hogy egy-egy vágyamat temetnek,
egy kínom életét,
melyet okossan a folyóba dobtam
s most viszi a folyó
a tengerig, hol vágynak a habokban
elpihenni jó...
1920. tavasz