Az idén korán kilelt az ősz
széltől lúdbőrzik saraink puhája:
siess harangozó! az alkony megelőz.

Morc pityergős már az ég orcája
mint gyermeké, ki mécset tör feléd,
mert elveszett aranyos labdája.

A durva szél a fáknak levelét
söpri, söpri, melankolikussan
mint holmi durcás, duzzogó cseléd.

Én nem tudom, hogy útam merre fussam
s a nagy vágytól lábam csak ténfereg:
mennyi rossz szem néz már rám gyanussan!

Nem merek s únom, hogy nem merek
dacból előttük levetkőzni pőrén
s szemetektől megkopni, emberek!

Mint bakfislány éjjel letolja dőrén
paplanát, ingét, hogy Isten szeme
korcsolyázzon legalább síma bőrén:

perverz lelkem épúgy tolja le
takaróit az utolsó szálig
mikor maga van (Isten látja-e?) --

más előtt nyakára húzza állig
mint a szemérmes vénleány, a Föld,
fehér paplant von magára nyárig,

amint levedlik testéről a zöld. --
Máris messzebb járja a régi táncos
körül, a Nap körül a régi kört,

hogy az ne lássa, hogy a bőre ráncos
a sártól s szeme nemsokára holt
üveges lesz a fagytól, régi lángos

napbanéző tekintete zord
(nem a napé már, hanem a halálé)
s fürte olyan egykettőre ősz

mint siralomházban bukott királyné.
Siess, harangozó! A halál megelőz.


Elemzések

Babits Mihály Őszi harangozó című versében több teológiai szempontot is megfigyelhetünk. Elsőként érdemes szót ejteni a halál motívumáról, amely az első és utolsó sorban is megjelenik. A versben gyakran használt "harangozó" kifejezés rámutat a halál közeledtére és az ember időbeli korlátozottságára. A "siess harangozó" kifejezés arra utal, hogy az ősz és az idő múlása a halálhoz vezet.

A vers más szakaszaiban az őszi természet szimbolikáját figyelhetjük meg. Az elhervadt falevelek, a szél miatti pusztítás és az ég szürkesége mind arra utal, hogy az élet ciklikus természete, a pusztulás és az elkorcsosulás elkerülhetetlen. Ez összhangban áll a bibliai üzenetekkel, amelyek hangsúlyozzák a természet változékonyságát és az emberi lét keserűségét.

A versben felmerülő rossz szemek és a megvetés iránti vágy azt sugallják, hogy az emberi létezés elutasítása és a megvetés az emberek között is jelen van. Ez kapcsolódik a patrisztika nézőpontjához, amely hangsúlyozza az emberi természet bűnösségét és a gonosz jelenlétét a világban.

A versekben megjelenő erkölcsi kérdések, mint például a bűn és a szemérmesség, szintén összekapcsolódnak a bibliatudomány és a patrisztika tanításaival. A versekben megjelenő bűnbánat és az önátadás kérdése arra utal, hogy Babits Mihály magára húzza a fehér paplant a nyárig, amikor a természeti változások és a halál elkerülhetetlenül közeledik.

A skolasztikus nézőpontot figyelembe véve, a versben megjelenő filozófiai és metafizikai kérdések, mint például a halál és az idő, az emberi létezés értelmét keresik. A versekben megjelenő szimbólumok és az emberi élet múlandóságának ábrázolása kapcsolódik a skolasztikus filozófiahoz, amely hangsúlyozza az idő és a halál egzisztenciális kérdéseit.

Összességében a vers teológiai szempontból is sok réteget tartalmaz. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái mind rávilágítanak az emberi lét múlandóságára, a halálra és az idő átmeneti természetére.

A vers természettudományos szempontból is érdekes elemeket tartalmaz, amelyek a mai legfrissebb felfedezésekkel kapcsolatba hozhatóak.

Az első sorban a "széltől lúdbőrzik saraink puhája" kifejezés arra utal, hogy az ősz megérkezésekor a levelek elkezdenek hullani a fákról. Ez a folyamat a növények fotoszintézisének leállását és az anyagcseréjük visszafogását jelzi, ami a nap fényerősségének és hőmérsékletének csökkenésével hozható összefüggésbe.

A második versszakban a "söpri, söpri, melankolikussan" kifejezés a szélviselkedést írja le. A legújabb kutatások szerint a szél ereje és jellege befolyásolja a fa növekedését és fejlődését, valamint a virágzás időpontját és az elhulló levelek mennyiségét.

A harmadik versszakban található "nagy vágy" arra utal, hogy a költő az emberi vágyakat és vágyakozást fejezi ki. A modern pszichológia és agykutatás arra utal, hogy a vágyak és motivációk természettudományos alapokra épülnek, amelyek az agy neurotranszmitterek és kémiai folyamatok révén működnek.

A negyedik versszakban a költő "nem merek" és "únom, hogy nem merek" szavakkal együtt kifejezi a félelmet és a bizonytalanságot. A modern neurobiológia és pszichológia különféle módon tanulmányozza ezeket az érzelmeket és a kognitív folyamatokat, valamint az agy és a viselkedés közötti összefüggéseket.

A hatodik és a hetedik versszakban a költő megjeleníti az emberi szemérem fogalmát, amelynek az evolúció során fontos szerepe volt a fajfenntartásban és a társadalmi kötelékek kialakításában. A modern szexuálpszichológia és evolúciós biológia vizsgálja a szemérem jelenségét és a szexuális viselkedés adaptív jellegét.

A nyolcadik versszakban található "levedlik testéről a zöld" kifejezés arra utal, hogy az őszi lombhullás során a növények elveszítik a zöld színüket, és a levelek elszáradnak. Ez az anyagcserés folyamat az időszakos visszafogás egyik formája, amelyet a növények a hideg időjárás és a hosszabb éjszakák miatt tapasztalnak.

Végül, a vers utolsó sorában a "halál megelőz" kifejezés arra utal, hogy a költő az elmúlást és a halandóságot érzékelteti. Az emberek életének véges volta és a természetben zajló folyamatok megértése ma is izgalmas kutatási terület a korszerű természettudományok, például az evolúciós biológia, a genetika és az ökológia területén.

Babits Mihály "Őszi harangozó" című verse az 1910-es években íródott, és az őszi időszak hangulatát, atmoszféráját eleveníti meg. Az alábbiakban elemezzük az irodalomtudományi szempontból releváns összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Stilisztikai elemek: A versben megjelennek az őszi időszakra jellemző képek és hangulatok, például a széltől lúdbőrzik saraink puhája vagy a morc pityergéses ég orcája. Ez az erős vizualitás és érzékiségi tartalom jellemző a romantikus és szimbolista költészetben is, ahol a természet megjelenítése és az érzékszervek hatása kiemelt szerepet kap.

2. Motívumok: A versekben megjelennek olyan motívumok, mint a harangozó figura, az ősz, a szél, a levél, a vénleány, a halál stb. Ezek a motívumok az őszi időszakra és az elmúlásra utalnak, és több irodalmi hagyományban is találhatók hasonló motívumok (pl. az elmúlás motívuma a barokk költészetben vagy a memento mori motívuma a középkori irodalomban).

3. Hangulat: A versben átjáró hangulatot jellemzi a melankólia és a vibráló izgalmak keveredése. Ez az összetett érzelmi átmenet jellemző a szimbolista, dekadens és expresszionista költészetben, amelyeket a 19-20. századhullámaiban éltek meg.

4. Forma és verselés: A vers elrendezése és ritmusa rímes és zengő, ami a tradicionális költészeti formáktól és az ars poetica előírásaitól távol áll. Ez a modernista költészet jellemzője, amely a hagyományos költői szabályokat és elvárásokat széttörte, és az egyediségre és az expresszióra helyezte a hangsúlyt.

5. Tartalom: A versben ábrázolt érzelmek és gondolatok az emberi élet állandó kérdéseivel foglalkoznak, mint az öregség, az elmúlás, az identitás és a halál. Ezek az univerzális és filozofikus témák több irodalmi hagyományban megjelennek, például az antik tragédiákban vagy a moderni filozófiában.

6. Kulturális kontextus: A versben megjelenő képek és gondolatok a magyar kulturális hagyományon belül is kapcsolódhatnak más költőkhöz és művekhez. Babits Mihály saját korától elszakadva modern költészeti irányvonalakat képvisel, amelyek hatást gyakoroltak a későbbi magyar költészet alakulására.

7. Nemzetközi kapcsolatok: A versben megjelenő stilisztikai és tartalmi elemek hasonlóságot mutatnak más nemzetközi költők és művek megnyilvánulásaival. Például a szimbolista költészet általánosan elterjedt volt Európában az 1900-as évek elején, és olyan költők, mint Charles Baudelaire vagy Paul Verlaine, erősen befolyásolták Babits Mihályt és más kortársait. A dekadencia motívumai és hangulatai szintén egy nemzetközi tendencia, amely hatással volt a korabeli magyar költészetre.

Ezen elemzések alapján látható, hogy Babits Mihály "Őszi harangozó" verse számos kapcsolódási ponttal rendelkezik mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban megjelenő stílusokhoz, motívumokhoz és témákhoz. Ez az irodalomtudományi elemzés szélesebb kontextusba helyezi a verset, és hozzájárul azért, hogy mélyebb megértést nyújtson a művészi alkotás részleteiről és jelentéséről.