Láttad-e mint holtat
A gyönyörü holdat
    Csuszni arany mezében?
Holtan hazajárván
Surranni a márvány
    Ég fekete vizében?
Holt tüzeknek hamvát,
Holt vizeknek havát
    Vinni fagyos kezében?

Nincs már önnön üszke,
Éjjel azért büszke
    Napinni a holdvilág:
Nesztelen, kényesen
Száll tova fényesen
    Néma, sima holt virág:
Büszke, hogy maga van,
Kényesen, magasan
    Fényesen - egy holt világ!

ÉRTELME:

Fénnyel, noha pusztán,
Hidegen és tisztán
    Jár a lelkem magasan:
Régi hevem, tüzem,
Régi könnyem, vizem
    Hol van? Ugyan odavan!
Száll a lelkem, száll még,
Mint egy fényes árnyék,
    Hüvösen és havasan.

1909-1910