Én így szeretem ezt, spaléta nélkül,
mikor keresztet vet reám az ablak
keresztlécével, és a hold bekékül
szobámba, jaj! hogy éjről-éjre kapjak
a bús Mosáshoz, mely lelkemben öblög,
titkos kékítőt. Óh be mar a lug!
Tiszta éj vize, töltsd szinig a csöbröt,
és szent alázat, oldj belé hamut! --
Kutyám halódik és állati kínja
hörgését csurrogatva reves éltem
teknejébe, olyan a hangja, mint a
vízvezetéké, mely csepeg az éjben.
Óh kínok cseppje, mely követ kivájna!
Vigasztalan sötétség! állati
egyedülség! ha elég mélyre fájna
belém keserved, talán mint aki
erős szöggel szögezve egy keresztre,
úgy csüggnék Isten eleven keresztjén,
amelyre minden élet rászögezve
kínjaik föloldódnak a keresztény
>>lelkek-egyességében<<. Drága oldás,
hol kín a kínnak titkos orvosa,
mert eggyé, mint a kereket a forgás,
olvasztja mind a szívek ritmusa,
mely az Élet ritmusa. Minden bűnöm
oldódjon az Életbe! Hulljon, hulljon
kereszt ágyamra, lúg szívemre! Szűnjön
külön életem kicsi kínja! Múljon
a Minden-Élő kínjaiba! Csöpp lesz
melyet az Úr szent tengere lep el...
Fű... ember... állat...
S a Halál se több lesz,
mint két ing közt egy meztelen kebel.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve csak néhány elemet tartalmaz. A leginkább releváns szempont az, hogy a versben szerepelnek az éjszaka természeti jelenségei, mint például a hold, az égbolt sötétsége és az éjjeli zajok.

Az éjjeli keresztvetés említése mögött talán az állhat, hogy a kutatók és tudósok ismeretlen dolgokat, rejtélyeket kutatnak az éjszaka sötétjében. A kutatások többek között foglalkoznak az űrrel és az égitestekkel kapcsolatos felfedezésekkel. Az éj és az égbolt megkékülése pedig utalhat az űrkutatás során szerzett ismereteinkre és a csillagászat fejlődésére.

A vízvezeték hangjának említése lehet utalás a természetben található vízi rendszerekre, folyókra és óceánokra. Az éjjeli cseppek és a víz hatalma kapcsolatba hozható a hidrológiával és az éghajlattal.

A versben említett állati fájdalom és az állati egyedülség is természettudományos szempontból releváns lehet, hiszen az emberi természet és a vadon élő állatok közötti kapcsolat és hatás vizsgálata része a biológiának és az ökológiának.

Az Élet ritmusának említése pedig utalhat az életformák jellegzetes jellemzőire és működésük összehangoltságára, melyeket megtalálhatunk a biológia és az ökológia tanulmányozása során.

A versben említett fű, ember, állat és a Halál meztelen keblére vonatkozó utalás pedig lehet metafora az élet és a halál közötti kapcsolatra, amely a természettudományok mélyebb megértéséhez vezet.

Babits Mihály "Pesti éj" című verse irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik lehetséges összefüggés a vers és a szimbolizmus között található. A versben megjelenő képek és motívumok, mint például a kereszt, a hold, a vízvezeték, a keresztény motívumok, mind szimbolikus jelentéssel bírnak. A versek szimbolikus elemekkel való gazdagítása a szimbolizmus jellegzetes vonása, amelyet a francia szimbolista költészet hozott be a nemzetközi szépirodalomba.

Az abszurd jellemzői is megtalálhatóak a versben. Az abszurd irodalom egy olyan irányzat, amely a kiszámíthatatlanságot, az élet értelmetlenségét, az emberi létezés dilemmáit hangsúlyozza. A versben átélt kínok, az egyedülség, a halál motívumai mind az abszurd jellemzői lehetnek.

A vallás és a vallásosság is fontos szerepet játszik a versben. A keresztény motívumok, az Istenhez való közeledés vágya, a bűnök megvallása mind vallásos témák. A vallásosság és a vallástémák széles körben megjelennek a magyar és a nemzetközi irodalomban is.

Babits Mihály "Pesti éj" című verse az érzelmek megjelenítésében is kiemelkedő. A versek az érzelmi állapotok kifejezésének fontos eszközei lehetnek. A versben megjelenő fájdalom, kín, egyedülség mind olyan érzelmi állapotok, amelyeket a költő a műben megpróbál átadni a olvasónak, és ez a már más irodalmi művekben is alkalmazott módszer.

A versekben megtalálható lírai modor és hangulatteremtés is fontos szempont az irodalomtudományban. A lírai modor a költészetben használt stílus és nyelvi elemek együttese, amely segíti az érzelmek kifejezését és az olvasót a költővel való azonosulásra sarkallja. A hangulatteremtés pedig a költő által megteremtett hangulatok és atmoszférák által hat az olvasóra. A versben található képek és motívumok, az érzelmek és a hangulat megidézése mind erre utalhatnak.

Ezen összefüggések és elemek alapján Babits Mihály "Pesti éj" című verse több lehetséges összefüggést vet fel mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers teológiai szempontból vizsgálva, több értelmezési réteget is magában hordoz.

Babil Mihály Pesti éj című versének teológiai értelmezése során fontos felidézni mind a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjait is. A bibliatudomány arra hivatott, hogy a Bibliát történeti, kulturális és nyelvészeti aspektusok mentén elemzi és értelmezi. A patrisztika az egyházi atyák tanításainak gyűjteménye, melyek az első évszázadok keresztény életét és teológiáját mutatják be. A skolasztika pedig a középkori filozófia és teológia irányzata, amely azt vizsgálja, hogyan jogosultak az emberi értelem és a hit az isteni dolgok megismerésére.

A vers első sorában Babits Mihály egy egyszerű, ám jelentős mozzanattal indul: "Én így szeretem ezt, spaléta nélkül". A spaléta a jelképe a szentélynek, amely az isteni jelenlét kapuja a hívők számára. Azt sugallja, hogy a költő a hitét és spirituális kapcsolatát Isten iránt nem a megszokott formákban és rituálékban találja meg, hanem a mindennapokban, az egyszerű dolgokban.

A vers további részében a költő kapcsolatba kerül a külvilággal, ahogy az ablakon keresztül a hold bekékül a szobájába. Ez a kép a szakrális és a profán közötti határt jelenti, a természetfölöttit és a természeteset. Ezzel összefüggésben a vers további sorai is isteni jelenésekkel és kínokkal teli képeket festenek. Megjelenik itt a bús Mosás, aki lelkemben öblög, azaz áthatja és tisztítja a költő lelkét. A Mosás képét a Biblia is használja, ha a megtisztulást, megbocsátást, megtérést szimbolizálja.

A következő részben a költő elviselhetetlen kínokról és sötétségről beszél. Ez a rész arra utal, hogy a teológiai értelmezésben az emberek élete tele van szenvedéssel, és a megváltás vágyott célja a kereszténységben. A vers szereplője úgy kívánja, hogy a kínjai mintegy bedöngölvék őt Isten keresztjére, ahol az összes kín és szenvedés megszűnik, és a lelkek egységében oldódnak fel.

Ezután a versben felmerül a bűnbánat és az alázat kérdése is. A költő azt kéri, hogy minden bűnöme és kis kínja oldódjon az Életbe. Ez a rész arra utal, hogy a teológiában a bűnbánat és az alázat kegyelmet és megbocsátást hozhat a hívőknek.

A vers befejező részében a Halál és az élet közötti kontraszt jelenik meg. Babits Mihály azt állítja, hogy a Halál nem több, mint egy ing és egy meztelen kebel között. Ez a kép a halálon túli élet, a feltámadás és az örök élet ígéretét hordozza magában, ahogy a skolasztika is foglalkozik a halál utáni lét kérdésével.

Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a vers további értelmezéseknek is nyitott. Például az emberi szenvedésről, az egyedüllétről és a halálról alkotott gondolatai mellett a költő teológiai vonatkozásban is kérdéseket vet fel.