Piros virágfejek lámpái lengnek,
ugrálnak a füszálak a gyepen,
e kertben, hol ma romlott életemnek
rosszizü gondjait szürcsölgetem.

Árnyékba bújtam egyedül és távol,
de mindenütt utánam jő a nap,
keresve óriás reflektorával
s a kert az ő tükre és kémje csak.

Lengnek a lámpák, mint az őrökéi,
arany körök cikáznak hangtalan,
míg eltolva az árnyak venyigéit
az egész vad fény súlya rám zuhan.

Mért üldözöl e vádló fényzuhannyal?
Nincsen elég kéjenced s udvarod?
Hagyj elhúzódni sötét poharammal,
ha már ízét elvenni nem birod.

Beleőrülsz, mint ópiumszívásba:
Emberekre gondolni keserű,
keserű s mégse tudsz gondolni másra
és mégse látod, hogy táncol a fű.

Mért nem szállsz, versem, oly csillogva s lengve
e fű fölött mint őszi fonalak,
ha szirom esőz és lassan kerengve
aeroplánján utra kel a mag?

Nem törődve az emberek szemével
mely megvet s kezével mely összetép,
ringatózva a füvek ütemével...

1937. nyár


Elemzések

A vers Babits Mihály "Piros virágfejek lámpái lengnek..." című műve. Azon belül az alábbiakat lehet megfigyelni irodalomtudományi szempontból:

1. Stílus és nyelvezet: A vers nyelvezete lírai és költői, a költő használ metaforákat és képeket a természetről, hogy kifejezze a hangulatát és érzéseit. A versben található képek és hasonlatok adják meg a vizuális és érzéki hatást.

2. Tematika: A versben a költő saját életének romlott gondjairól és kerülő útjáról beszél. Az elszigeteltség és az egyedüllét jelenik meg a versben, ami a költő belső konfliktusait és küzdelmeit tükrözi. A versben a természet és az emberi érzelmek közötti kontraszt is megfigyelhető.

3. Forma: A vers rímes, a szabályos struktúrára utal a versszakok és a rímek használata.

4. Motívumok és szimbólumok: A versben a virágok, lámpák, árnyékok és a nap motívumai és szimbólumai jelennek meg. Ezek a szimbólumok a költő érzéseit, hangulatát és belső világát segítik kifejezni. A virágok és a lámpák képviselik a szépséget és a reményt, az árnyékok és a nap pedig az elszigeteltséget és a külső nyomást.

5. Kronológia: A vers 1937-ben íródott, ezért az korabeli magyar irodalom és a kortárs nemzetközi irodalom szempontjából is érdekes. Az időszakban a modernizmus és a szimbolizmus hatása jelentős volt, és ezek az irányzatok megtalálhatóak a versben is.

6. Költői kontextus: Babits Mihály a 20. század jelentős magyar költője volt, aki a modernizmus és a szimbolizmus jegyében alkotott. Az ő művei befolyásolták a kortárs magyar irodalmat, és az ő szellemi öröksége továbbra is jelen van az irodalmi kánonban. A vers tehát kapcsolódik a magyar költészeti hagyományokhoz és azokhoz az irodalmi irányzatokhoz, amelyeket Babits képviselt.

7. Műfaj: A vers a lírai műfajba tartozik, amely a költészet egyik alapvető műfaja. A líra a költészet személyes és érzelmi oldalát fejezi ki, magában foglalva az érzelmeket, hangulatokat és a költő saját élményeit.

Ezen összefüggések alapján megfigyelhető, hogy a vers nem csak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalomban is értelmezhető és helyet kap. A költői nyelvezete és képi világa egyetemes és jellemző lehet más kultúrákban is.

A vers természettudományos szempontból kevés összefüggésbe hozható a mai legfrissebb felfedezésekkel. Azonban néhány elemét értelmezve és a természeti képekkel kapcsolatba hozva, találhatunk néhány érdekes kapcsolódási pontot.

Az első sorban megjelenő "piros virágfejek lámpái" képe egy olyan látványt jelenít meg, amely a növényvilág színpompás és havezése sűrűsödésére utalhat. A növények fotoszintézisük során létrehoznak színes vegyületeket, melyek a virágokban különösen gazdagon fordulnak elő. Ez a jelenség kapcsolatba hozható a legújabb kutatásokkal, amelyek a növények pigmentációjának molekuláris biológiájával és ezek szerepének jobb megértésével foglalkoznak.

A második versszakban a nap megjelenése és a "keresve óriás reflektorával" címke a Naprendszer és a napfénnyel való kölcsönhatásokra utalhat. A Nap a Föld fő energiaforrása, amely fotoszintézist és ezáltal az összes élet fenntartását teszi lehetővé. A kifejezés "a kert az ő tükre és kémje csak" pedig felfogható úgy, hogy a természet a Nap fényét tükrözi és felhasználja saját céljaira.

A harmadik versszakban megjelenő "lámpák" és "arany körök" képei továbbra is a növényvilágot juttathatják az eszünkbe, valamint a fénynek és a színnek a kémiájával is kapcsolatba hozhatóak. Az árnyak megjelenése és azok általunk ismertetett fonák irányú mozgása pedig érdekes kapcsolatot mutat az optikával és az anyagok reflexiós tulajdonságaival.

A negyedik versszakban megjelenő kérdés arra utalhat, hogy a szerző a természetben találja meg a béke és a csend forrását, miközben a világ zajosságától és bonyolultságától menekül. Ez egy olyan érzés, amivel ma is sokan azonosulhatnak, ahogy a modern életünk egyre inkább tele van információval és ingerrel. Ebben az értelemben ez kapcsolatba hozható a pszichológia és a stresszkezelés legújabb kutatásaival.

A hatodik versszakban megjelenő néhány utalás az űrkutatásra és a repülésre ismeretlenül hagyja a közönséget. Az "aeroplánján utra kel a mag" kifejezésben találni egyfajta kapcsolódási pontot a repülési technológia fejlődésével és az űrkutatással, amely már egy ideje elkezdte felfedezni a növények növekedését és viselkedését a különböző körülmények között.

Összességében a vers elsősorban a természet költői és lírai megjelenítésével foglalkozik, és kevés konkrét természettudományos témával rendelkezik. Azonban egyéni értelmezéssel és kapcsolódással lehet, hogy a modern természettudomány néhány területéhez kapcsolódó képek és gondolatok merülhetnek fel.

A vers teológiai szempontból több értelmezés lehetőségét kínálja fel. Az alábbiakban bemutatom néhány lehetséges szempontot, amelyek figyelembevételével megvizsgálhatjuk a verset.

1. Keresztény szimbólumok: A versben megjelenő virágfejek, lámpák és füszálak keresztény szimbólumként értelmezhetőek. Az "ugrálnak a füszálak a gyepen" sor azt szimbolizálhatja, hogy a világban mozgásban vagyunk, és mindig keresünk valamit. A "Piros virágfejek lámpái" pedig lehetnek a hit vagy a vallásosság képe.

2. Romlás és megtisztulás: A versben a szerző arról beszél, hogy a kertben, ahol "romlott életemnek rosszizü gondjait szürcsölgetem", találkozik a vádló fényzuhannyal, ami üldözni kezdi őt. Ez az üldözés a romlást, a bűnt és a bűntudatot jelképezheti. A költő azt kifogásolja, hogy a vádló fényzuhannyal üldözi őt, miközben ő már szenved és kínlódik a saját bűneivel. Ez a szembenállás a megtisztulást és az öneltávolodást szemlélteti.

3. A világosság és a sötétség konfliktusa: A versben a költő elzárkózik a világosságtól és árnyékba bújik. A Nap, mint óriás reflektor megvilágít mindent és megnyilvánítja a világosságot. A kert pedig "az ő tükre és kémje" csak. Ez a konfliktus a világosság és a sötétség között a költő belső harcát szimbolizálhatja, és arra utalhat, hogy a költő el akarja kerülni a világosságot és önmagára hagyja a sötétséget.

Bibliatudományi szempontok:
A versben megjelenő szimbólumok és konfliktusok összefüggenek a bibliatudománnyal. A virágfejek, lámpák és füszálak szimbólumai kapcsolatban lehetnek a Bibliában leírt szimbólumokkal. Például a virág az életet, a megújulást és az örömet szimbolizálhatja. A lámpa pedig a világosságot, az igazságot és az élet útját jelképezheti.

Patrisztika szempontok:
A patrisztika időszakában, a keresztény gondolkodásban a világosság és sötétség konfliktusa sokat hangsúlyozódott. A versben is megjelenő sötétség és világosság konfliktusa arra utalhat, hogy a költő számára fontos volt a lelki útjának megtalálása és a megtisztulás a bűntől.

Skolasztika szempontok:
A skolasztika idején, amely a középkori egyetemeken elterjedt teológiai és filozófiai irányzat volt, hangsúlyt kapott az érzékek és az ész közötti konfliktus. A versben a vádló fényzuhany a költő érzékeihez kapcsolódik, amivel szemben áll az ész, amely rámutat az emberekre gondolás keserűségére és rámutat a világ szépségeire is.

Ezen túlmenően más értelmezési lehetőségek is felmerülhetnek, például a szeretet és a remény szerepe, a halál és az élet közötti viszony, vagy éppen a költő szellemi állapota és küzdelmei.