A vers teológiai szempontból több értelmezés lehetőségét kínálja fel. Az alábbiakban bemutatom néhány lehetséges szempontot, amelyek figyelembevételével megvizsgálhatjuk a verset.
1. Keresztény szimbólumok: A versben megjelenő virágfejek, lámpák és füszálak keresztény szimbólumként értelmezhetőek. Az "ugrálnak a füszálak a gyepen" sor azt szimbolizálhatja, hogy a világban mozgásban vagyunk, és mindig keresünk valamit. A "Piros virágfejek lámpái" pedig lehetnek a hit vagy a vallásosság képe.
2. Romlás és megtisztulás: A versben a szerző arról beszél, hogy a kertben, ahol "romlott életemnek rosszizü gondjait szürcsölgetem", találkozik a vádló fényzuhannyal, ami üldözni kezdi őt. Ez az üldözés a romlást, a bűnt és a bűntudatot jelképezheti. A költő azt kifogásolja, hogy a vádló fényzuhannyal üldözi őt, miközben ő már szenved és kínlódik a saját bűneivel. Ez a szembenállás a megtisztulást és az öneltávolodást szemlélteti.
3. A világosság és a sötétség konfliktusa: A versben a költő elzárkózik a világosságtól és árnyékba bújik. A Nap, mint óriás reflektor megvilágít mindent és megnyilvánítja a világosságot. A kert pedig "az ő tükre és kémje" csak. Ez a konfliktus a világosság és a sötétség között a költő belső harcát szimbolizálhatja, és arra utalhat, hogy a költő el akarja kerülni a világosságot és önmagára hagyja a sötétséget.
Bibliatudományi szempontok:
A versben megjelenő szimbólumok és konfliktusok összefüggenek a bibliatudománnyal. A virágfejek, lámpák és füszálak szimbólumai kapcsolatban lehetnek a Bibliában leírt szimbólumokkal. Például a virág az életet, a megújulást és az örömet szimbolizálhatja. A lámpa pedig a világosságot, az igazságot és az élet útját jelképezheti.
Patrisztika szempontok:
A patrisztika időszakában, a keresztény gondolkodásban a világosság és sötétség konfliktusa sokat hangsúlyozódott. A versben is megjelenő sötétség és világosság konfliktusa arra utalhat, hogy a költő számára fontos volt a lelki útjának megtalálása és a megtisztulás a bűntől.
Skolasztika szempontok:
A skolasztika idején, amely a középkori egyetemeken elterjedt teológiai és filozófiai irányzat volt, hangsúlyt kapott az érzékek és az ész közötti konfliktus. A versben a vádló fényzuhany a költő érzékeihez kapcsolódik, amivel szemben áll az ész, amely rámutat az emberekre gondolás keserűségére és rámutat a világ szépségeire is.
Ezen túlmenően más értelmezési lehetőségek is felmerülhetnek, például a szeretet és a remény szerepe, a halál és az élet közötti viszony, vagy éppen a költő szellemi állapota és küzdelmei.