Balgán mi az idő lenézett kincsét
megunt játékkal éjjelig lopók
a társaságban feledkeztünk ismét,
bár azt magunkban annyit korholók.
A fesz kibomlott. Pajzán lett a játék,
habár a régi volt az únalom:
a szeretet s a megértés hiányzék,
mint mindenütt e sárgömboldalon.
(Virág a parkett szőnyeglepte útján,
kővel börtönzött földből nem fakad.)

Te voltál köztünk a legszomorúbb tán, -
te tetted legvidámabbnak magad.

Fürtöd kibomlott. - Ajkad félig nyitva. -
Gyöngyöző orcád égett, mint a tűz,
de kezed jég volt. S egész tested inga,
mint szélborzásra naptól tikkadt fűz.
S szeles, pogány játékodtól lihegve,
mint Aphrodíte pásztoréj után,
ugy álltál, részegségig ingeredve,
te éjszemű, sötét cigányleány.

S eszembe jutott régi merevséged,
a fagyos napok s forró éjjelek,
s mi úgy gyötört, először látva téged,
most újra érzem.
Hogy nem értelek!

1903. jún.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár nem közvetlenül kapcsolódik a legfrissebb felfedezésekhez. Inkább az emberi érzelmek és a természet közötti kapcsolatot, valamint az idő múlását és az emlékezést boncolgatja.

Az idő és az idő múlása az egyik központi téma a versben. A "Balgán mi az idő lenézett kincsét" sor arra utal, hogy az emberek gyakran nem becsülik eléggé az időt, hiszen elpazarolják, és csak estére ébrednek rá, hogy eltelt a nap. Ez összefüggésbe hozható a mai tudományos megfigyelésekkel, miszerint az idő az univerzumban is egy folyamatosan előrehaladó dimenzió, amely befolyásolja az összes más jelenséget.

A "régi merevség" és a "fagyos napok" utalnak a hideg évszakra és a természet téli dormanciájára. Viszont az "égő" orcával és a "tikkadt fűz" metaforával a természet életre kelését is jelzi, hiszen a fagyos idő és a megújulás közötti egyensúlyt fejezi ki.

A versben szereplő szimbólumok közül egyik az "Aphrodíte pásztoréj" kifejezés, amely egy istennőhöz, az északi szélhez és az uralkodóerőhöz kapcsolódik. Ez utalhat a természeti jelenségeken alapuló kozmikus erőkre, amelyeknek hatása van az emberi életre és érzelmekre.

Bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre vagy kutatásokra, általánosságban érzékelteti az ember és a természet kapcsolatát, valamint az idő és az élet változékonyságát. Ezek az alapvető témák az emberek és a természettudományok közötti folyamatos párbeszéd részét képezik.

A Babits Mihály "Privata" című vers egy személyes érzelemvilágot és élményeket megjelenítő költemény, amelyben a versek alkotási idejében megélhetett időszakok és érzések jelennek meg. A vers kezdő sorai utalást tesznek az idővel kapcsolatos élményekre és az idő múlására, amelyek a bibliatudományban és teológiában is fontos témák.

A bibliai perspektívából az idő gyakran szimbolizálja Isten végtelenségét és az emberi élet múlékony jellegét. Az idő "lenézett kincse" arra utalhat, hogy az időnek nagy értéke van, amit gyakran nem becsülünk meg kellően, és a veszély benne rejlik, hogy "megunt játékká" válhat, amikor az idő múlása mellettünk pörög észrevétlenül. Ez a gondolat azt is előreveti, hogy az embernek meg kell értenie az idő múlásával járó kötöttségeket és az élet véges természetét.

A következő sorokban Babits családias közösségről és játékról beszél, de azt is megemlíti, hogy a szeretet és megértés hiányzik. Ez teológiai értelemben azt jelentheti, hogy az emberi közösségben hiányzik a szeretet és megértés, amelynek fontos szerepe van a keresztény vallásban és a bibliai tanításban is. Az emberi kapcsolatok és a szeretet fontosságát hangsúlyozza.

A vers további részeiben a főszereplő megjelenik, aki szomorúnak és szélsőségesen érzelgősnek tűnik. A "fagyos napok és forró éjjelek" utalhatnak a különböző életélményekre és érzelmekre, amelyeket a személy megtapasztalt, de nem tudott megérteni vagy elfogadni. Ez a patrisztika nézőpontjával kapcsolatban állhat, amely a korai keresztényírók gondolkodását és teológiáját jelenti. A patristikus írások gyakran foglalkoznak az érzelmek és a személyes tapasztalatok értelmezésével, és a főszereplő érzései ezen gondolatokat idézhetik fel.

A vers végén Babits említést tesz a régi "merevségről" és a fagyos napok és forró éjszakák "újraérzéséről". Ez arra utalhat, hogy a főszereplő korábban átélte ezeket az érzéseket és tapasztalatokat, de most újra felidézi őket, és érzései újra megjelennek. Ez a skolasztika, vagyis a középkori teológiai gondolkodás fő irányzatának nézőpontjával is kapcsolatban állhat. A skolasztika a rationális gondolkodást és a filozófiai spekulációt hangsúlyozza, és a főszereplő emlékei és érzései ebben az irányban is értelmezhetők.

Összességében a vers teológiai szempontból bemutatja az idő múlását, az emberi közösségben meglévő szeretet és megértés hiányát, valamint a személyes érzelmek és tapasztalatok jelentőségét. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulhatnak a vers értelmezéséhez és az abban megjelenített gondolatokhoz.

A költemény hagyományos formában íródott, azaz versszakokra osztható strofikus struktúrával rendelkezik. A versszakokban pedig az a-b-a-b rímképlet következik.

A vers szerkezete:

1. szakasz (1-5. sorok): A vers kezdete egy általános gondolat a "balkán" idő lenézett kincséről, amelyre a költők éjjelig játszanak. A társaságban elfelejtenek a versekről, bár magukban korholják a költészet hiányát. Ez ellenpontozza a költészet és a valóság találkozását.

2. szakasz (6-11. sorok): A játék megragadja a figyelmet, de az ismétlődés miatt unalommá válik. A szeretet és megértés hiányzik mindenhonnan a világban.

3. szakasz (12-13. sorok): A vers egyszeri megőrzése a természetben, a parketten virágok és kőkék között.

4. szakasz (14-16. sorok): A legvidámabb és legszomorúbb személy a társaságban a versben szereplő nő, aki felszabadultan viselkedik, de egy rejtett szomorúságot rejteget.

5. szakasz (17-21. sorok): Az emberre utaló jellemzők leírása, mint a bőrén megjelenő izzadság, hideg kéz és reagálás az ingerre.

6. szakasz (22-26. sorok): Az emlékek felidézése az elmúlt kapcsolatról és a téves értelmezésről.

A vers nyelvezete gazdag képekkel és szimbólumokkal dolgozik, amelyek segítenek átadni a költő érzéseit és hangulatát. Az idő, a játék, a szeretet és a megértés hiánya általános témák a költészetben, míg a konkrét jellemzők és a nő személyes jellemvonásokat és érzelmeket közvetítenek.

Az irodalomtörténeti szempontból Babits Mihály a 20. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt. Stílusa egyedi és újszerű volt a korábbi magyar költészethez képest, amelyet ebben a versben is felfedezhetünk. A nyelvezete kifinomult és gazdag, és a képek érzékletesen mutatják be az érzelmeket.

Nemzetközi összefüggések terén Babits Mihály stílusa és témái a szimbolizmushoz és a modernizmushoz kapcsolódnak. Az 1900-as évek elején a szimbolista irodalom és az avantgárd mozgalmak hatására több európai országban megjelentek olyan költők, akik hasonló témákat és nyelvezetet használtak, mint Babits. Így a Privata is párhuzamot vonhatunk olyan költők verseivel, mint például Charles Baudelaire, Paul Verlaine vagy T. S. Eliot.

Összességében a Babits Mihály Privata című versében gazdag nyelvezet és erős képek segítik az érzelmek átadását, miközben a költészet és a valóság találkozását és a szerelem és megértés hiányát mutatja be. A verse a magyar irodalomtörténetben Babits korszakalkotó műveként jelentős, és nemzetközi viszonylatban is párhuzamokat vonhatunk hasonló témájú és stílusú költészetekkel.