1916.

Úgy mint a fát, ezer kicsinyek
ráznak és már a nagy fa remeg.

Ó, boldog a dús fa, nem busul:
ha rázzák, drága gyümölcse hull.

Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.

Meggybor, pajtások, rajta, kocints:
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.

A hazára az első telt pohárt:
igyunk, de szóljunk: inni nem árt.

Az emberekre a második,
hogy adjon az isten észt nekik.

Most ezt is szótlan, harmadikat,
a kedvesem kisujja miatt!

Hadd áldozom még e poharat
minden gyönyörért ami megmaradt,

jóért és rosszért, ami csak ért,
bántalmakért és bánatokért.

Fanyar nedü, vérizü, nem csoda:
mert véres földből szűrte a fa.

---


Elemzések

A vers fő motívuma a fa szimbolikája, amelyet a természettudományos felfedezésekkel kapcsolatba hozhatunk. Az első sor arra utal, hogy a fa sok kicsiny rezgése hatására is remeg. Ezt megfigyelve a természettudományban tudhatjuk, hogy a fák és más növények szövetekből állnak, amelyekben zajlik az anyagcsere és az ionok áramlása, ami rezgéseket okozhat a növény megfelelő stimulusára.

A második sor azonban arra utal, hogy a fa boldogan reagál a rezgésekre, mivel ezek hatására dús gyümölcse jön létre. Itt bevonhatjuk a fotoszintézis folyamatát, amellyel a növények képesek a napenergiát kémiai energiává alakítani, és ezzel tápanyagokat előállítani, például gyümölcsöt teremni. A modern természettudomány felfedezései azt is mutatják, hogy a növények szimbiotikus kapcsolatban állhatnak a mikrobákkal, amelyek segítségével tápanyagokat is felvehetnek a talajból.

A "meggybor" kifejezés használata a versben lehetőséget ad a borászatra, amelyben az utóbbi években több kutatás és fejlesztés történt. A modern technikák, például az alkoholmentes borok és az új fajták kifejlesztése, valamint a környezetbarát termesztési módszerek mind arra utalnak, hogy a mai természettudományban nagyobb figyelmet fordítanak a borászati ​​ipar fenntarthatóságára és egészséges termékekre.

Az utolsó sorokban a vers arra ösztönöz, hogy élvezzük és értékeljük az élet minden aspektusát, ami saját tapasztalatainkon és kapcsolatainkon keresztül nyilvánul meg. Ezek a részek ugyan nem közvetlenül kapcsolhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, de az emberi tudat és viselkedés vizsgálata megkerülhetetlen téma a modern kognitív tudományban és pszichológiában. Ahogy a kutatások mutatják, az érzelmek és a társas kapcsolatok nagy hatással vannak az egészségünkre és jól-létünkre, így ennek a része is megerősíti a természettudományos megközelítést a vers értelmezésében.

A vers Babits Mihály "Pro Domo" című művéből való, mely a Bibliában és a teológiai kérdésekben foglalkozik. A versben megfigyelhetők a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai, valamint az író saját gondolatai is.

Bibliatudomány nézőpontjából a vers első sorában található "Úgy mint a fát, ezer kicsinyek ráznak és már a nagy fa remeg" kifejezés az ember és az öröklét kapcsolatára utal. Az ember a fához hasonlóan a körülötte lévő tényezők és kihívások hatására fejlődik és változik, és a nagy fa remegése azt jelenti, hogy az ember érzékeli ezt a hatást. Ez a gondolat a Teremtés könyvének tanulságaival kapcsolódik, ami arról szól, hogy az ember a világ és az isteni teremtés részeként folyamatosan formálódik és fejlődik.

Patrisztika nézőpontjából a versben érződik az emberi boldogság és elégedettség, valamint a hála és áldás fontossága. A "Ó, boldog a dús fa, nem busul: ha rázzák, drága gyümölcse hull" sor a patrisztikus gondolkodásban az isteni ajándékok és a boldogság szimbóluma. Az isteni kegyelemből adódó dús gyümölcstermés az ember hálaadásának megnyilvánulása.

Skolasztika nézőpontjából a versben a "Szesznek ma meggyem drága gyümölcs: Kelyhet ma, versem szent bora, tölts" sor kifejezi a vallási és filozófiai elméletekből és argumentumokból való élvezetet. Skolasztikus filozófiában az elméleti megértés és a tudomány által tanultak alkalmazása a lelki jóllét és boldogság forrása.

Az író saját gondolatai között érezhető az író személyes tapasztalata és érzelmi töltése. "Fanyar nedü, vérizü, nem csoda: mert véres földből szűrte a fa" sorában a keserűség és a fájdalom élményét fejezi ki, de ez a fájdalom is része az életnek és az emberi tapasztalatnak.

A vers egészében tehát teológiai és vallásos elemek is fellelhetők, amelyek különböző szempontokat és nézőpontokat ölelnek fel. A vers a hálaadás, a boldogság és a keserűség témáját boncolgatja, de mindezt bibliai és teológiai kontextusba helyezi.

Babits Mihály "Pro Domo" című versét irodalomtudományi szempontból értékelhetjük.

A versben megfigyelhető néhány olyan elem, amelyek kapcsolatba hozhatók a magyar irodalomtörténettel. Babits a vers kezdő sorában hasonlítja a fát az emberrel, ami a magyar irodalomban gyakran előforduló motívum. Az ember és a természet, vagy az ember és a fák metaforájaként szolgál korábbi irodalmi művekben.

Az "Ó, boldog a dús fa, nem busul" sorban a termékenységet és a gazdagságot jelképező fa motívuma megjelenik. Ez egy általánosan használt szimbólum a világirodalomban is, amely arra utal, hogy a dús termés boldogságot és elégedettséget hoz.

A "Meggybor, pajtások, rajta, kocints" sorban a szó szerinti és képletes értelemben vett borhoz való utalás következik. Itt Babits a borral kapcsolatos élményekről ír, ami szintén gyakori motívum a világ irodalmában. A bor gyakran használják a szabadság, a férfiasság vagy az életöröm szimbólumaként.

"Az emberekre a második, hogy adjon az isten észt nekik" sorban Babits együttérzést és jókívánságokat fejez ki a versolvasó társadalom irányában. Ez a társadalomkritika és a pozitív változásra való vágy kifejezése egy jellemző elem a magyar irodalomban.

A "Most ezt is szótlan, harmadikat, a kedvesem kisujja miatt!" sorban erős érzelmi sugallat jelenik meg, amely a személyes érzelmek kifejezésére hasonlít. Ez a lírai motívum megtalálható mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.

A "Hadd áldozom még e poharat minden gyönyörért ami megmaradt" sorban Babits az élet élvezetének jelképes megünneplésére utal. Az élet megünnepelése vagy a mindennapi kis örömök megbecsülése az emberi tapasztalatok egy gyakori témája mind a magyar, mind a világirodalomban.

A versben megjelenik a természet, az ember, a bor, az érzelmek és az élet örömeinek motívuma, amelyek mind megtalálhatók a világ szépirodalmában. Ez a vers tehát számos kapcsolódási ponttal rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi irodalommal.