Babits Mihály "Pro Domo" című versét irodalomtudományi szempontból értékelhetjük.
A versben megfigyelhető néhány olyan elem, amelyek kapcsolatba hozhatók a magyar irodalomtörténettel. Babits a vers kezdő sorában hasonlítja a fát az emberrel, ami a magyar irodalomban gyakran előforduló motívum. Az ember és a természet, vagy az ember és a fák metaforájaként szolgál korábbi irodalmi művekben.
Az "Ó, boldog a dús fa, nem busul" sorban a termékenységet és a gazdagságot jelképező fa motívuma megjelenik. Ez egy általánosan használt szimbólum a világirodalomban is, amely arra utal, hogy a dús termés boldogságot és elégedettséget hoz.
A "Meggybor, pajtások, rajta, kocints" sorban a szó szerinti és képletes értelemben vett borhoz való utalás következik. Itt Babits a borral kapcsolatos élményekről ír, ami szintén gyakori motívum a világ irodalmában. A bor gyakran használják a szabadság, a férfiasság vagy az életöröm szimbólumaként.
"Az emberekre a második, hogy adjon az isten észt nekik" sorban Babits együttérzést és jókívánságokat fejez ki a versolvasó társadalom irányában. Ez a társadalomkritika és a pozitív változásra való vágy kifejezése egy jellemző elem a magyar irodalomban.
A "Most ezt is szótlan, harmadikat, a kedvesem kisujja miatt!" sorban erős érzelmi sugallat jelenik meg, amely a személyes érzelmek kifejezésére hasonlít. Ez a lírai motívum megtalálható mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.
A "Hadd áldozom még e poharat minden gyönyörért ami megmaradt" sorban Babits az élet élvezetének jelképes megünneplésére utal. Az élet megünnepelése vagy a mindennapi kis örömök megbecsülése az emberi tapasztalatok egy gyakori témája mind a magyar, mind a világirodalomban.
A versben megjelenik a természet, az ember, a bor, az érzelmek és az élet örömeinek motívuma, amelyek mind megtalálhatók a világ szépirodalmában. Ez a vers tehát számos kapcsolódási ponttal rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi irodalommal.