A vers elején Babits Mihály egy téli napot ír le, amikor a föld lombtalan, de arany színbe öltözik. Ez a kép hasonlít a munkálatlan aranyműhöz, ami teológiai szempontból arra utalhat, hogy Isten teremtő művének megismerésére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az isteni jelenlétet a világban, még akkor is, ha ez első látásra esetleg rejtettnek tűnik.
A versben említett Mária ünnepének nevezett ünnep a katolikus egyházban a Gyertyaszentelő ünnepe, amelyen Jézus bemutatását ünnepli. Az anyóka az idős asszonyt jelöli, aki a templomba ballag és issza a harangszót. Ez azt mutatja, hogy az idős asszony várakozással, örömmel telve készül az istentiszteletre és megérinti őt maga a templom hangulata.
A versben egy lusta csitri lány is szerepel, aki korábban ébred a Mária ünnepére. Az esti bálon dalolva húzza harisnyáját. Ez a kép arra utalhat, hogy a lány szilárd hitet és boldogságot talál az istentiszteleten, és ez bátrabbá teszi a mindennapi életében.
A versben a fák rügyezését irigyli a három sovány kereszt a kálvárián. A kálvária a keresztény vallásban Jézus keresztre feszítésének helyszíne, és általában a keresztény üdvösség és megváltás szimbólumává vált. A három sovány kereszt a három keresztre feszített bűnösre utal hagyományos értelmezésben, akikkel Jézus együtt halt meg a Golgotán. A versben a három kereszt a rügyező fákat irigyli, mert jelképesen azt mutatja, hogy a bűnösök is részesülhetnek a megújulás és újjászületés ajándékában, amit a kereszténység hirdet.
A versben említett medvének is van egy jelképes szerepe. A medve kinéz a vén odvából, de visszabújik. Ez azt a félős boldogságot fejezi ki, amit a medve a téli álmából ébredve érezhet. Teológiai értelmezésben a medve itt az emberi lélek hasonlatosága lehet, amely vágyik a boldogságra és a megújulásra, de fél a változástól és a kockázattól.
A vers folytatásában Babits Mihály úgy írja le, hogy sétálgat a napban, gondolva valakire és az örömeire. Ez lehet egy szeretett személyre vonatkozik, vagy akár Istenre is. Rámutat, hogy az örömnek és boldogságnak is része van az emberi létben, és lehet ennek az örömnek Istenből való forrása is.
A versben Babits Mihály azt kérdi, hogy vajon ő hasonló-e nyugodt és szilárd hitű ember mint a kereszt a dombtetőn, vagy mint a medve vagy a föld és a fák, vagy mint az anyóka és a lusta lány. Itt az emberi identitás és hit kérdése szerepel, és hogy hogyan viszonyul az Istennel és a világgal.
A vers végén Babits Mihály megemlíti, hogy az anyóka bennne tipeg egy templom lépcsőjén, és valami bálra készül. Ez a kép arra utalhat, hogy az anyóka, aki az istentiszteletre készül, élményeket gyűjt és újra találkozik a közösséggel. A Remény is megemlítve van, ami a keresztény vallásban fontos fogalom, hiszen Istenben való bizalom és vágyakozás. Tehát a vers összességében visszavezet a vallásos tartalmakhoz és a hit szerepéhez az ember életében.