Rossz utakon döcög már velem
az életem:
de minden útját szeretem.

Mint akivel egy bolond vonat
vad ég alatt
sivár, gonosz tájon halad

s amint fa és cserje tünedez,
elrévedez:
zord út, de milyen érdekes!

Egymás után marad minden el.
Kopár e hely!
De szívem fölizgulva ver.

1937 körül [?]