Babits Mihály "Spleen" című versét irodalomtudományi szempontból ismertetve, több összefüggést is fel lehet vázolni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers első sorában található "Lakásom tétlenség szigetje" kifejezés a művészi inspiráció hiányára és a magányosságra utalhat, amely az emberi életben és irodalomban is gyakran felmerülő témák közé tartozik. Ezt követi a "szeszély sétáló palotám" sor, amelyben a "szeszély" szó az emberi természet váltakozó, változékony jellegét jelöli, ami kihat az irodalmi alkotásokra is.
A következő sor, "munkám az ördög kerevetje" szimbolikusan utalhat a művészi alkotás nehézségeire és a kreativitás megteremtéséhez szükséges fáradtságra. Ezzel összehasonlítható például Baudelaire "A művész tragédiája" című esszéje, amelyben a művészet megteremtése és a kreativitás fájdalmas természete áll a középpontban.
A vers második része arra reflektál, hogy az emberi élet valósága és a mindennapi tapasztalatok csak illúzióként jelennek meg, és ezért az ember a semmik után jár. Ez a gondolat az abszurd irodalom jegyeivel köthető össze, amely azt hirdeti, hogy az élet értelmetlen és céltalan. Ezt például Samuel Beckett "Godot-ra várva" című drámájából ismerhetjük.
A vers közepén található "* " jel, amely a versben szünetet és váratlan fordulatot jelent, felhívja a figyelmet arra, hogy az élet örömtelenné és unalmassá vált, és az író számára nincsenek új élmények vagy inspiráció.
A vers második részében a költő azt mondja, hogy már megelégelte a mezőket és a várost, valamint a völgyeket és a tetőket. Ez a gondolat a világ elhagyásának és visszavonulásának igényét fejezi ki, amely paralell lehet például T. S. Eliot "Üres föld" című költeményével, amelyben a költő hasonlóan a városi élet koncepciójára és az élet értelmetlenségére utal.
A vers következő része a középpontba állítja a költő mindhárom életmódot: a gúnyt, a szeretetet és az önmagában való életet. Ez a gondolat felhívja a figyelmet az emberi kapcsolatok állandó keresésére, a szerelemre és az önmegismerésre, amelyek szintén gyakran megjelennek a irodalomban.
A következő sor, "Egy sem volt élet s észrevettem, hogy éltem csak akkor lesz élet, amikor már messze mögöttem," reflektál a múltra és az idő múlására, amely gyakran fontos téma a világirodalomban. Ez kapcsolódhat például Marcel Proust "Az eltűnt idő nyomában" című regényéhez, amelyben a múlt és az emlékezet fontossága áll a középpontban.
A következő sor, "Amikor régen semmivé lett, életté válik a halálban, de a jelenben nincsen lélek," a halál és az élet közötti változásra és ellentmondásra utal. Ez a gondolat a modernizmus irodalmi irányzatának része lehet, amely gyakran foglalkozik az emberi létezés paradoxonaival és az élet jelentésének kutatásával.
A vers utolsó sorai, "Bolond gazda szolgája, lábam ténferegve tétován topog, és érzi hogy minden hiában," kiemelik a költő belső konfliktusát és a kétségbeesést. Ez kapcsolódhat például József Attila "Kormos éjszakák" című költeményéhez, amelyben a költő hasonlóan megkérdőjelezi az élet értelmét és a helyét a világban.
Összességében Babits Mihály "Spleen" verse több irodalmi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A költő a magányt, a kreativitás nehézségeit, az élet értelmetlen voltát, az idő múlását és a belső konfliktusokat mutatja be, amelyek olyan témák, amelyek gyakran megjelennek az irodalomban is.