(Wolfram igy énekelt:)

Fehérruhás az én madonnám,
kihez köt fehér szerelem,
megvívok érte hősi tornán,
kiontom érte életem.

Halavány rózsaszínű bőre
rezegve tömjént párolog --
sirok, ha messziről belőle
csak egy sugárka rámcsorog.
Új tagja, újra nézve rája
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.

Dicsérje kő, dicsérje minden
angyali madonnám kegyét!
dalaim záporával hintem:
ruháját gyöngyössé tegyék.

Ruhája teste tagja is talán,
testével mintha öszefolyna
s e selyemhab a meleg, tiszta lány
illatos, illó ködje volna.
Áttetszik rajta minden mozdulat,
a fínom ideg-hárfa-háló
s selyemzúgásán dal gyulad
szivemben, soha el nem álló!

Halaványködü rózsabőre
éneket ekként párolog:
boldog, ha messziről belőle
csak egy sugárka rámcsorog --

S mily ujszerű, mily meglepő az arca,
ha szembeveti gyöngyös mosolyát!
Tekintetének gyenge gyémántkarca
üveglelkemet csengve metszi át.
Komoly nyakától halkan lefelé dől
lankára lágyan omlékony vonal,
s a fésű és tű szoros börtönéből
kigöndörödni vágyik az
aranyos barna haj.

Uj tagja, újra nézve rája
uj rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.

Ó, uj gyönyörüség, mit senki még nem érzett,
nincsen neved, hát hogyan hívjalak?
Uj vágyam uj nyila, uj mesterséggel élzett,
rád uj dal kéne, most talált szavak.
E régi rím, ez elavult alak
frissen kinyílt napod mily szégyenkezve zengi,
ó, uj vágy! Uj csoda a nap alatt!
Ó, uj gyönyörűség, mit még nem sejtett senki!

* * *

(Tannhäuser pedig igy énekelt:)

-- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- --
Vigyázz! tudod, szerelmem ég.
Úgy mint a tűz. Vagy mint a jég,
a jég mely ég és éget.
Szerelmem nem tej, nem fehér.
Itala bor. S a bora vér.
Vigyázz! megöllek téged!

Piros véredre szomjazom
ma megrészegszem én azon,
azon a piros véren.
Harci dal párzó énekem:
tudod nem kedves énnekem
a hófehér szemérem.

Ágynak az fázón búj alá
nem melegíti búja láng,
aludjon hát a gyáva!
mi vadak tépjük a lepelt
vérezzen arcot és kebelt
körmünk királyi vágya.

Nyálként és vérként omlani
csordulnak bűnös vágyai
körmünknek és fogunknak:
a szeszt lángjával nyaljuk el
a kín a kéjtől nem rug el:
kéjjé pirul kinunk csak.

Ugye hogy lázad ma dalom?
Tüzem tovább nem takarom:
áldott a meztelenség!
A kéjnek teljét akarom!
Jöjj vágyam, aljas hatalom,
legédesebb ellenség!

Jöjj vágyam, aljas hatalom,
vagyonnal áldozom neked
s élettel és erénnyel:
ép így tisztelték egykoron
arannyal a szent gyermeket
a mirrhával és tömjénnel...


Elemzések

A versben számos természeti kép jelenik meg, amelyekhez kapcsolódhatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezései. Az alábbiakban részletesen kifejtem ezeket a kapcsolódási pontokat:

- "Fehérruhás az én madonnám" - A fehér ruhával jellemzett madonna a tisztaságot, ártatlanságot szimbolizálja. A tisztaság és ártatlanság a modern természettudományban is jelen van, például a tiszták laboratóriumi körülményekre van szükség a kutatások során.
- "rezegve tömjént párolog" - A tömjén füstje régóta használatos a vallási szertartásokban, amelyek hatalmas hatással vannak az érzékeinkre. A modern természettudomány által felfedezett illatanyagok és azok hatásai a mentális állapotunkra sok hasonlóságot mutathatnak a tömjén párologtatásával.
- "Dicsérje kő, dicsérje minden angyali madonnám kegyét!" - A kő az idők során különösen fontos szerepet játszott a természettudományban. Az ásványok tanulmányozása és az általuk hordozott információk feltárása segítette az emberiség fejlődését.
- "Áttetszik rajta minden mozdulat" - A modern tudományban a molekuláris biológia, az optika és más területek a mozgások és azok mikroszkopikus elemzésével foglalkoznak. Az áttetszés a látáson és az anyagok szerkezetének vizsgálatán alapuló kutatási területekkel hozható összefüggésbe.
- "a selyemhab a meleg, tiszta lány illatos, illó ködje volna" - A selyem képes melegíteni és egyúttal puha, sima tapintása van. A modern természettudományban a hő és a hőátadás mechanizmusai ugyanúgy fontosak, mint az anyagok textúrájának és tulajdonságainak tanulmányozása.
- "üveglelkemet csengve metszi át" - Az üveg egy áttetsző anyag, amelyet sok területen használnak a modern technológiában. Az üvegnek jellemző hangja van, amikor beütik vagy megérintik. Az anyagok tulajdonságainak tanulmányozása a rezgések és a hangok területére is kiterjed.
- "a fésű és tű szoros börtönéből kigöndörödni vágyik az aranyos barna haj" - A haj szerkezetének tanulmányozása a modern tudományban az anyagtudomány és a biológia területére tartozik. Az anyagok és a biológia kölcsönhatásának megértése segít megérteni az anyagok tulajdonságait és reakcióit a testben.
- "A kéjnek teljét akarom!" - A kéj és az élvezet kutatása a pszichológia és az agykutatás területére tartozik, ahol a legfrissebb felfedezések arra irányulnak, hogy megértsük, hogyan működik az agy és hogyan befolyásolja a boldogságérzetet és az élvezetet.

Ezenkívül a versben számos egyéb képzavar és érzelmi kifejezés található, amelyek a modern pszichológia és a tudatkutatás területéhez is kapcsolódhatnak.

Összességében tehát a versben megjelenő képek és érzések számos kapcsolódási pontot nyithatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatási területeivel.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen a vallási és biblikus motívumok jelenléte miatt. A költeményben említett "madonnám" és "angyali madonnám" utal az őszinte és tiszta szerelemre, illetve a szűzi Máriára. A fehér ruha a tisztaságot és ártatlanságot jelképezi, míg a rózsaszínű bőr és a halvány köd a szépséget és megfoghatatlanságot.

Az idézetekben található kifejezések és képek az antik és keresztény hagyományokra utalnak. A "tömjént párolog" kifejezés a Bibliában is szerepel, amikor a tömjén áldozataként szolgál az isten előtt. Az "angyali madonnám" megjegyzés azt a képet idézi fel, amelyet a középkorban és a reneszánsz idején megfestett Mária ábrázolt, mint az angyalok közvetítőjét és az üdvösség jelképét.

A vers második részében a szerelmi vágynak sötétebb, erőszakosabb oldala jelenik meg. A Tannhäuser által énekelt sorok a szenvedélyes és vágyakozó vámpírok, démonok vagy boszorkányok képét jelenítik meg, akik a vágyak teljesítéséhez vérre és bűnre vágynak. Ebben a részben a vallásos és biblikus motívumok szándékosan visszavertek, és helyet adnak az érzéki és testi vágyaknak.

A vers bibliai imákat, dicséreteket és imákat is tartalmaz, amelyek Isten iránti tiszteletet és áhítatot fejeznek ki. Így a versben megtalálható az antik, középkori vallási és biblikus ima hagyományok keveredése, amelyek A Bibliában, a patrisztikában és a skolasztikában is megtalálhatóak. A vers tehát kifejezi az emberi lélek kettős természetét, amelyben a vágyak és az imádat egyszerre jelen vannak.

A "Strófák a wartburgi dalnok-versenyből" című vers Babits Mihály egyik legismertebb költeménye, amelyet a középkori lovagi kultúra és művészet ihletett. Az alábbiakban szépirodalmi és irodalomtörténeti szempontból elemzem a verset:

- A vers az Eheti Törzsasztal című szépirodalmi folyóiratban jelent meg 1912-ben, amely a Nyugat irányvonalát képviselte. A Nyugat a magyar irodalmi modernizmus egyik jelentős irányzata volt, amely a magyar irodalmat a nyugat-európai kulturális hatásokkal hozta kapcsolatba. Babits szerepe a Nyugatban kiemelkedő volt, így a vers is ebben az irodalmi kontextusban értelmezhető.

- A vers a középkori lovagi kultúra és művészet hagyományait idézi. A Wartburgi dalnokverseny egy valós történelmi esemény volt, ahol a lovagok dalokat és költeményeket adtak elő. A vers a dalnokok királyait, Wolfram és Tannhäuser istápolja, akiket a középkori európai irodalom emlékezetes alakjaiként ismerünk.

- Az első részben a vers a női ideális szerelem képét festi meg, amely megjelenhet a magyar irodalomban és a nemzetközi szépirodalomban is. A fehérruhás madonna és a hősi torna motívuma a középkori rózsaliget-i lovagregényekhez kötődik.

- A második részben a vers megszemélyesítve beszél a madonnáról, aki szimbolizálja a szépséget és ártatlanságot. A pastellszínű bőr és a rezegő tömjén a női szépség és kiszolgáltatottság szimbólumai lehetnek.

- A harmadik részben a vers a madonnához intézett dicsőítő dalokat említi. Ez a motiváció visszautalhet a középkori lantos és trubadúrkultúrára, amelyben a szerelem és a szerelmi dalok fontos motívumok voltak.

- A negyedik szakasz a madonna testét és mozdulatait dicséri, ami a középkori képzőművészet szépségideáljára utal.

- Az ötödik szakaszban Tannhäuser árnyékos és sötét hangvételű dala szerepel, amely a szenvedélyes és vad szerelmet ábrázolja. Ez az erotika és a bűnös vágy kifejezése a magyar irodalomban is megtalálható, valamint a nemzetközi romantikus irodalomban is jelen van.

- A hatodik részben Tannhäuser vágyik a szerelemre és a vágy örömére, ami a középkori bálványozással hozható kapcsolatba.

- A hetedik részben Tannhäuser az életét és vagyonát kínálja fel a vágyának, ami a középkori keresztes háborúk viharos időszakát és önmegtartóztatást hozhatja a kor szokásainak megfelelően.

Összességében a "Strófák a wartburgi dalnok-versenyből" vers Babits Mihály alkotása, amely a középkori lovagi kultúra és művészet hatását mutatja be. A vers több szempontból kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz, és hordozza magában a romantika és modernizmus jellemzőit.