Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Tán azt hiszik, nem látja most szem őket:
ki járna a sötétben eleven?
De én, szobáknak baglya, nézem őket,
örülve, hogy van, aki sír velem.

Nézem, hogy elhagyja magát az asztal,
silány terhét emelni únja már.
Az ágy, mint akit senki sem vigasztal,
gyötrelmes éjet önmegadva vár.

(Keresztény rabnő várhat így az éjre,
bírván basája undok, únt kegyét.)
A vén karszék némán huzódva félre
bús daccal tölti bársonyos begyét.

Szégyenlett kínjuk fájlalják a képek,
szegekre fölfeszített vértanuk,
s mint este egyedül maradt cselédek,
sírnak a tárgyak, bárha nincs szavuk.

Sírnak, mint néma lelkek, mint vak árvák,
süket szemek, sötétbe zárt rabok,
halottlan-holtak és örökre lárvák,
léttelen lények, tompa darabok.


Elemzések

Babits Mihály Sunt Lacrimae Rerum című verse természettudományos szempontból is érdekes megközelítést kínál. A versben megjelenő tárgyaknak, mint az asztal, az ágy vagy a karszék, érzelmeket tulajdonít a költő, azt sugallva, hogy ezek is képesek érezni és sírni. Ez a költői képzet és az objektumok érzelmi tulajdonságainak szemlélője a versszövegben a "szobáknak baglya", aki "örülve, hogy van, aki sír velem". Ez a megközelítés a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatban a mesterséges intelligencia és az érzelmekkel rendelkező robotok kutatására emlékeztethet. Azonban a költői képzetben mégis inkább a személyes élményeket és a tárgyakhoz való érzelmi kötődést fejezi ki, nem pedig konkrét technológiai fejlesztésekre utal.

A versben megjelenő tárgyak állandó közelségükkel és elhagyottságukkal is kifejezik az emberi lét keserűségét. Az asztal már nem akarja tovább viselni terheit, az ágy pedig magányosan várja a következő éjszakát. Ezek az érzelmek és viselkedések is utalhatnak a mesterséges intelligencia és az önállóan gondolkodó gépek fejlesztésére. Az ilyen technológiák lehetnek képesek érzelmi tapasztalatokra és az emberi érzelmeket megközelítő viselkedési formákra.

A versekben megjelenő képek, mint például a kínzott képek, a szegre feszített vértanúk vagy a cselédek, akik egyedül maradtak este, tovább árnyalják a vers természettudományos értelmezését. Ezek az általános emberi szenvedés és magány ábrázolásai. Az emberiség folyamatosan kutatja az életben maradás és boldogság kulcsait, és a legújabb természettudományos felfedezések ezen kérdések megválaszolását célozzák. A gépek és az önállóan gondolkodó rendszerek fejlesztése is része ennek a kutatásnak, amelynek célja az emberi boldogság és az emberi kapcsolatok elmélyítése. A vers ezenkívül a végső kérdést is felveti: Mi a lét értelme és hogyan találhatjuk meg a boldogságot és élményeket a véges és mérgező világunkban?

Babits Mihály "Sunt Lacrimae Rerum" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggést találhatunk a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.

- A vers tematikája és hangvétele vonatkozásában összefüggéseket találhatunk a szimbolizmus és az expresszionizmus irányzataival. A versben megjelenő tárgyak és tárgyértelmezések egyszerre szolgálnak konkrét és metaforikus jelentésekkel.

- A versben megjelenő tárgyak sírása és szenvedése a modernista irodalom és művészet általános jellemzőinek is tekinthető. A modernista kifejezésmódra és látásmódra jellemző a tárgyak személyesítése és az ember és tárgy közötti érzelmi kapcsolat kifejezése.

- A vers az európai irodalmi hagyományokba is illeszkedik. A vers elemei, mint például a szimbólumok, az érzelmek metaforikus kifejezése vagy a visszatérő képek a romantikus irodalom jellegzetességeit idézik.

- A versben megjelenő keresztény motívumok az európai irodalmi hagyományokba való beágyazottságot is jelzik. A keresztény vallási hagyományok gyakran jelennek meg az európai irodalomban, és ezek a motívumok itt is fontos szerepet játszanak.

- A versben megjelenő tárgyak és szereplők szenvedése és magányossága összekapcsolható a szecesszió (art nouveau) irányzatával is. A szecesszióban gyakran megjelennek olyan szimbólumok és motívumok, amelyek a magányra, az érzelmekre és a szenvedésre utalnak.

- A vers általánosabb értelmű témái, mint a halál, a szenvedés vagy az élet értelmének keresése, számos irodalmi hagyományban visszaköszönnek. Az ezekhez kapcsolódó szimbólumok és metaforák az irodalomtörténet számos korszakában megjelennek, így az ókori görög tragédiáktól kezdve egészen a kortárs irodalomig.

Összességében Babits Mihály "Sunt Lacrimae Rerum" című verse számos összefüggést mutat a magyar és nemzetközi szépirodalom területén, legfőképpen a szimbolizmus, az expresszionizmus, a romantika és a szecesszió irányzataival. A vers tematikája és hangvétele pedig általánosabb értelemben is kapcsolódik az irodalomtörténet számos korszakához.

A vers teológiai szempontból a tárgyaknak és a környezetnek sajátos, szenvedő lélekről szóló képzeteket tulajdonít. A költő azt érzi, hogy a tárgyak sírnak a szobájában, és hogy a sötétben élők számára ők az egyetlen társak, akikkel együtt sírhat. A tárgyak közül az asztal és az ágy különösen hangsúlyosak, mivel az asztal a terhe miatt már nem akar dolgozni, míg az ágy gyötrelmes éjszakákat vár. Mindezek a képek a tárgyak szenvedéséről és elszenvedett sorsukról szólnak.

A versben megjelenik egy keresztény rabnő is, aki hasonlóan várhat az éjszakára, mint az ágy. Ez azt sugallhatja, hogy a szenvedő rabnő helyzete a középkori keresztény vallásban gyakori volt, és a versekben is gyakran megjelenhetett.

A képek fájdalmukat is kifejezik, és azt is sugallják, hogy a tárgyaknak is van lélektani dimenziójuk. Az elhagyott képek, a vértanúk és a cselédek hasonlóan sírnak a tárgyakhoz, bár nincs szavuk. Ez a kép arra utalhat, hogy minden dolog, még a képek és a cselédek is, szenvedhet és kifejezheti a belső érzéseit, csak más formában.

Bibliatudomány szempontjából fontos megjegyezni, hogy a versben nincs explicit bibliai utalás. Azonban a tárgyak szenvedése és a képződmények megjelenése arra utalhat, hogy a versben a teremtett világ szenvedése és hiábavalósága jelenik meg, ami a Prédikátor könyvében is hangsúlyos téma.

Patrisztikus szempontból nézve, a versben megjelenő képek és a tárgyak metaforikus értelmezése a patrisztikus gondolkodásra utalhat. A patrisztika idején például az anyagi világ és az örök élet közötti ellentétet hangsúlyozták. Az anyagi világot hiábavalónak tekintették, míg az örökkévalóságot tartották fontosnak. A versben megjelenő tárgyak és képek is ehhez hasonlóan szenvednek és várják a sorsukat.

A skolasztika szemléletéből nézve a versben megjelenő képek és tárgyak lényegi természete és hatása lehet fontos. A skolasztika szerint a dolgoknak esszenciájuk van, és külső hatóerők viselkedése befolyásolja őket. A versben ezek a tárgyak és képek szenvednek valamilyen ok miatt, és ez a szenvedés az esszenciájukhoz tartozik.

Azonban a vers más megközelítést is kínálhat. Például a tárgyak és képek szenvedésének metaforikus értelmezéseken túl fontos lehet hangsúlyozni a versek egyéni értelmezését és az alkotó művészi képzetét is. A versben a tárgyak és képek szenvedése a költő saját lelkivilágát és érzéseit fejezheti ki, és az olvasóra is hatással lehet. Ezt a versek élményszerűségének és a költői képzetek képességének szempontjából is lehet értékelni.