Esztergom, Előhegy.

Az első szent király itt született, s azóta
szent város ez: szent és gyámoltalan.
Paphercegek, néha paraszti, néha
királyi vér, akkomodálta vén csuzos
lába alá, faragott tarka zsámolyul.

S némelyik oly dicső zsámolyról álmodott,
mint a pápának Róma; s agg tanárok
eszét, s rossz talján piktorok kezét
bérelte: jó öreg papok játéka volt ez;
tán olykor balkezes; de hagyján: mert az Istent

szolgálták ők is, és az életet! Nekik
köszönöd e látványt; balról a kerek
templommal, melyet, mondják, ama nagy Dóm
legelső álmodója épített, kicsiny
próba gyanánt, hogy élve lássa még csodás

álmát: a fő Magyar Templomot! Én is, én is
nekik köszönhetem ma ezt az órát:
templomot látok én is, és talán
elmondom most, vén álmok s játékok között,
ami oly rég ül nyelvemen. Sötét kor ez,

barátaim! Szörnyű rabságból ébredünk
s átallunk szabadságért küzdeni.
Templomokat romboltunk, s rá nem érünk
építni; jó ha még saját ledőlt falunkat
fölrakhatjuk, hogy elbújhassunk szégyenünkkel!

Küzdeni? Más korok küzdtek könyvért, keresztért,
ostyáért és zászlóért: ez nekünk már
mind semmi volt. Mi már a Semmiért
harcoltunk, mint üres gép, barbár századok
harcánál szörnyebb harcot. Egymást vontuk az

ágyúk elé. Óh, szent István király! a te
csatáid jobbak voltak. Karddal a
kard ellen! hogy a magyar ölyv galambként
üljön a szentek vállán, s hordja tőlük az
Isten póstáját! Hol az Isten? S hol a harc,

mely még békét igér? Ma minden harc eretnek
sárkány gyanánt kölykezne... Hol a pápa,
koronát adni? Templom kellene,
magasság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe
emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak!

Hol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene!
Balgán mentünk el és csonkán jövünk meg,
gyászmagyarok! Mit álmodoztok a
Botond bárdjáról? -- >>Nincs idő ma falakat
rakni, se nézni<<?!... >>Agg papok játéka<<?!... Jobb

játék volt az, nem ártott senkinek! S talán
nem árt e vers sem! Bárcsak játszanánk
örökké, mint e gyermekek, kik ostort
kötöznek odalenn magukból, kéz a kézbe
fogózva, és egymást lendítve diadallal!


Elemzések

A Babits Mihály által írt "Szent király városa" című vers természettudományos szempontból is értelmezhető. A versben megjelennek olyan elemek, amelyek kapcsolatba hozhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első szent király születésének említése kapcsolódhat az emberi genetika területéhez. Az elmúlt években a genetikai kutatás jelentős előrelépéseket ért el az emberi genom feltérképezésében. A szent városként emlegetett Esztergom születése kapcsán az emberi genetikai öröklődés és származástan is felmerülhet.

A paphercegek említése pedig kapcsolódhat az antropológia és a szociológia területéhez, amelyek kutatják az emberi társadalmi rendszereket és szerepeket. A néha paraszti, néha királyi vér említése pedig jelzi a társadalmi hierarchiában betöltött különböző szerepeket és az ezekhez kapcsolódó társadalmi státuszt.

A versben említett faragott tarka zsámolyok és a jó öreg papok játéka a művészettörténethez kapcsolódó elemek, amelyek a kreativitás és az emberi képzelőerő témáját érintik. Az előrehaladott képzőművészet és a piktorok szerepe pedig az alkotói folyamatok és az emberi kreativitás területére utalhat.

A versben megjelent építészeti elemek, mint a kerek templom és az ama nagy Dóm, a modern építészet és az építőmérnöki felfedezésekhez kapcsolhatóak. Az építészet területén is folyamatosan fejlődnek az új technológiák és az építőanyagok, és ezek a fejlesztések lehetővé teszik az egyre nagyobb és bonyolultabb építmények létrejöttét.

A versben megjelent harc és küzdelem témája pedig a tudományos kutatásokhoz és fejlődésekhez kapcsolódik. A különböző korok küzdése a hatalomért és a vallásért, valamint a modern harcok és konfliktusok a természettudományos felfedezések és technológiai fejlesztések hatására alakultak át. Ebben az értelemben a versben felmerülő kérdések és kételyek a mai modern kor kihívásaira és vitás kérdéseire utalhatnak.

A vers végén található verselés és játékosság szintén kapcsolódhat a művészettörténeti és irodalmi kutatásokhoz. A versek, írások és más művészeti alkotásokban rejlő kreativitás és játékosság számos területen fontos szerepet játszik a mai világban is.

Összességében a vers természettudományos elemzése lehetőséget ad arra, hogy megértsük és értelmezzük a természettudomány és a kultúra közötti kapcsolatokat, valamint betekintést nyerjünk a modern világ legfrissebb felfedezéseibe és kutatási eredményeibe.

A vers Babits Mihály "Szent király városa" című művéből származik. A költemény irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megemlíteni a közvetlen kapcsolatot, amelyet a vers kialakít Esztergommal, mint szent várossal és az itt született első szent királlyal. Ez a rész magyar történelmi és irodalmi kontextusba helyezi a versepet. A magyar irodalomban Szent István király egy fontos szereplő, hiszen a 10. századi magyar államalapításért felelős vezető volt. Ezután Babits a templomok és építészet jelentőségére utal a versben, különös tekintettel a Dómra, ami a magyar templomépítészet egyik legfontosabb alkotásává vált. Ez összekapcsolható a magyar építészet és irodalom hagyományaival és szimbólumaival.

A verset átfogóbban értelmezve számos más összefüggésekre is rálelhetünk a nemzetközi szépirodalomban. A város mint szimbólum és a templom mint építészeti jelenség olyan témák, amelyek több irodalmi műben is gyakran jelennek meg. Például a francia irodalomban Victor Hugo "Notre-Dame-i toronyőr" című regénye vagy Umberto Eco "A rózsa neve" című regénye szintén a templomok és az építészeti alkotások köré épülnek. Az építészeti elemek és szimbólumok irodalmi megjelenése a romantika és a szimbolizmus irodalmi irányzataira is utalhat.

A versben említett küzdelem és harc motívuma szintén gyakran jelenik meg a világirodalomban. A harc az értékekért és a szabadságért, valamint az eretnekség, a sötétség és a rombolás elleni küzdelem témája mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban megfigyelhető. Az irodalom számos alkotása foglalkozik az ilyen jellegű harccal és küzdelemmel, például William Shakespeare művei, Ernest Hemingway regényei vagy George Orwell "1984" című regénye.

Végül, a versben megjelenő játék, gyermekkor és diadalok témája rámutathat a líraiság, az ártatlanság és a vágyakozás más alkotásainak megjelenítésére. Az irodalom tele van olyan művekkel, amelyek a gyerekkor és a játék témájával foglalkoznak, például J. M. Barrie "Peter Pan" vagy Antoine de Saint-Exupéry "A kis herceg" című művei.

Összességében Babits Mihály "Szent király városa" című versében számos irodalmi összefüggés fedezhető fel, amelyek kapcsolódnak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomhoz. A vers a magyar történelem és templomépítészet mellett olyan témákra is rámutat, mint a harc, a szimbólumok, az építészeti elemek és a gyermekkori ártatlanság.

A vers, "Szent király városa" címmel, egyedülálló módon Babits Mihály hagyományos szerkezeti elemekből épül fel, ugyanakkor a teológiai szempontokkal való együttes mérlegeléssel egy fajsúlyos témát boncol. A versben fellelhetőek biblikus, patrisztikus és skolasztikus elemek, melyek segíthetnek megérteni a vers mélyebb jelentését.

Babits Mihály a versben Esztergomot választja a helyszínnek, mely a magyar keresztény hagyományokban a szent király, Szent István városa. Az első szent király születésének helyszínét törte meg az idő, így azóta a város "szent és gyámoltalan". Az első szakaszban megemlíti a paphercegeket, akiknek a lábai alatt faragott tarka zsámolyok voltak. Ez a kép a patrisztikus hagyomány eucharisztikus teológiájára utal, amelyben Jézus Krisztust jelképezve a bűnbánó ember lába alá teszik az ostyát.

A második szakaszban a versek között patrisztikus témák jelennek meg, amelyek az előzőekben említett keresztyén szerzeteseket és püspököket említik, akiket a költő a művészekkel és filozófusokkal is azonosít. Ez utal a patrisztikus felfogásra, miszerint mind a művészek, mind a filozófusok Istent szolgálják, és hozzájárulnak az élet szépségéhez és értelméhez.

A harmadik szakaszban a költő részletesen bemutatja a város templomát, amely a "fő Magyar Templom" álma, Szent István álmának megtestesítése. Ez a passzus a biblatudománynak egyes elemeit tükrözi, különösen a Szentírásban szereplő templomokra és azok jelentőségére utal, valamint az isteni szakralitást hangsúlyozza.

A negyedik szakaszban a költő az elbontott templomokra és az építés lehetetlenségére utal. Ez a passzus kapcsolatban áll a skolasztikus hagyománnyal, amelyben a "könyv"-re, a "kereszt"-re, az "ostya"-ra és a "zászló"-ra való küzdelem fontos témakör volt. A költő ezzel jelezheti, hogy az emberek harca már nem a hagyományos szent ügyekért folyik, hanem valami mélyebb, sötétebb és céltalanság irányába halad.

A következő passzusban a szent királyhoz fordul, és azt kéri, hogy térjen vissza és vezesse a magyar népet. Ez a rész a biblikus és patrisztikus hagyományok figyelmébe ajánlott királyi jelenségekre utal, mint például Dávid vagy Salamon bölcsessége és igazsága.

Aztán a költő a magyar nép reménytelen helyzetére utal, ahol a harc és az építkezés helyett inkább a rombolás és a szégyen bujkálása uralkodik. Egyfajta kiáltvány ez a korabeli társadalmi helyzetre és az emberek képtelenségére, hogy megtartsák az értékeket és küzdenek az egyetemes igazságért.

A záró passzusban a költő azt kérdezi, hol van a pápa, aki koronát ád, és hol van az épített templom. Ez a szakasz utal a skolasztikus hagyományra és a pápai hatalom szerepére a középkori Európában. A költő megjegyzi, hogy a templom magassága és a pápák méltósága segíthetne abban, hogy a magyarok újra felálljanak büszkén és az ég felé nézzenek.

Összességében a vers teológiai szempontból a keresztény hit, a magyar történelem és a korabeli társadalmi helyzet labirintusában navigál. Az idemásolás véget ért.