A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, -- hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, elsősorban a szem és az arckifejezések jelenségeire fókuszál. A költő mély, sötét és szürke szemét egy tóhoz hasonlítja, ami a modern optika ismeretei alapján megfelelhet az emberi pupillának. Az "arcod mélységes, sötét szürke tavát" és a "homlokod havasát" pedig az arc szerkezetének és a bőr színezetének leírásával jeleníti meg.

A költő a "fényes nyári szemed szédületét" is megemlíti, ami a látás eredménye lehet, de a mélyebb értelemben vett szerelem vagy érzelmek intenzitása is megszimbolizálhatja.

A második versszakban a költő tovább ontológiai kérdéseket vet fel a szem mélységével kapcsolatban, például hogy mi van a tó mélyén vagy miért csillognak olyan gyönyörűen a szemek. Ez a rész olyan spekulatív tudományterületekkel hozható kapcsolatba, mint az exobolygók kutatása vagy a mélytengeri élőlények felfedezése.

A vers további részében a költő a szemekben rejlő csodálatos jelenségekre utal, mint például a "csillogó csengők csilingelése". Ez a zenei asszociáció a hangrezgések és a szem mozgása közötti kapcsolatra utalhat, ami az agykutatás és a neurofiziológia területéhez is hozzákapcsolódik.

Összességében a vers a természettudományos felfedezések legfrissebb eredményeivel összehasonlítva, meglepően pontos és részletes leírásokat tartalmaz a szemek jelentőségéről és működéséről, valamint a kapcsolódó fizikai jelenségekről és az érzelmek jelentőségéről.

A vers teológiai szempontból nézve számos értelmezésre adhat lehetőséget. A bibliai utalások, az isteni és emberi természet közötti kapcsolat, valamint a szeretet és istenség viszonya mind fontos témákká válnak a versben.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő szem metaforája és az "éneklem e szédület szeretetét" kifejezés felidézheti a Szentírásban gyakran használt "láthatatlan dolgok megismerése a látható dolgok által" koncepciót. A versben szereplő szemek megtapasztalják a szédületet és a fényt, amelyek Isten létére és jelenlétére utalhatnak. Emellett a "szellemek érctavája" és a "drága ércek nemes szellemei" utalhatnak az isteni jelenlétre és az emberi lélek törékenységére.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő szem metaforája felvillanthatja a megtestesülést és a keresztény teológia szerinti Jézus Krisztus isteni és emberi természetének egymásba fonódását. A szemekben megjelenő fény és szédület pedig az isteni dicsőség jelenlétére utalhat. A patrisztikus teológusok gyakran kifejtették az isteni szeretet és a teremtett világ közötti kapcsolat fontosságát, amely a versben is visszaköszön.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő szem metaforája és a szeretet képzete felidézheti a skolasztikus filozófusok által fejtegetett isteni tulajdonságokat és az emberi lélek kapcsolatát. Az isteni szeretet, a fény és a szépség a skolasztikus teológia szempontjából az isteni lét jellemzői, amelyekhez az emberi lélek is hasonló vonásokkal rendelkezik.

Természetesen számos más nézőpontot is fel lehet vetni a vers kapcsán. Például a misztika, a megváltás vagy a szabad akarat szempontjai is érdekesen értelmezhetők a versben megtalálható elemek alapján. A vers mélysége és képi nyelvezete sok irányba terelheti a teológiai analízist.

Babits Mihály "Szerelmes vers" című műve irodalomtörténeti szempontból több összefüggésre utal mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban.

Az első kiemelendő összefüggés a romantikus irodalommal való kapcsolat. A versben láthatóan jelen vannak a romantikus érzések és a szerelmi vágynak a kifejezése, amelyek tipikusak a romantikus irodalomra jellemző stílushoz. A "szédület szeretetének" énekeltetése a romantikus líra hangnemére utal, amely a belső érzelmeket és a lírai én mély érzelmi állapotát fejezi ki.

A második összefüggés a szimbolikus kifejezésmód és a szépirodalmi hagyományokhoz való kapcsolat. A versben Babits a szemet és az arcot használja szimbolikus motívumként, amelyek mélységükkel és színvilágukkal további jelentésekkel bírnak. Ez a módszer sokszor alkalmazott technika a szimbolista költészetben. Emellett a versben részletesen leírt szemmel és arccal, valamint a tó és a tükör metaforáival is kapcsolatba hozhatóak a romantikus és szimbolista költészet egyes motívumai.

A harmadik összefüggés a modernista líra jellemzőinek jelenléte a versben. A szövegben Babits újító és kísérletező költői technikákat alkalmaz, amelyek a modernista líra irányzatainak, például az expresszionizmusnak és a szürrealizmusnak ismeretlenek. A megszemélyesítések, a szavak hangutánzó jellege és a transzcendentális képek mind a modernista költészetre jellemzőek.

A nemzetközi összefüggések tekintetében a versben láthatóak a francia szimbolizmus hatásai is. A szimbolizmusban gyakran használtak olyan motívumokat, mint a szeme és az arc, valamint a színek jelentését és a belső világot fejezték ki szimbolikus nyelven. Babits ezen motívumokat is alkalmazza a versben, ami utal a francia szimbolizmusra való hatására.

Ezenkívül Babits Mihály "Szerelmes vers" című műve az egyéni érzelmeket és az egzisztenciális kérdéseket boncolgatja, amelyek általánosak és időtlenek, így az emberi tapasztalatok széles körére utal. Ez teszi a verset univerzálissá és az emberi érzésekre reflektálóvá, ami a nemzetközi irodalom általános területeivel is összeköti.