Keresés:

Babits Mihály

Tavaszi harsona

Szép tavaszi reggelen megharsan a trombita,
katonák vonúlnak végig az utcán,
       s hogy pattog a villamos csengő!
Ma először nyitottak ki minden ablakot;
ma először szimatolom a napsugár szagát;
ma azt riadom: Diadal! diadal! -
       lelkem csupa villamos csengő.

Ne kötözd a sebeket! Hadd folyjon a vér!
Hadd haljon aki haldoklik! Az éljen csupán,
       ki föl se vesz holmi kis karcot!
Süt a nap! Süt a kard! Süt a trombita!
Lelkem csupa villamos csengő,
s mind azt csengi: Diadal! diadal! -
       mert harcot vívtam, győzelmes harcot.

Diadalmasan vonulnak föl lelkem vadabb érzetei
s a megszokott hunyaság, elfeledkezve félelmeiről,
       elszégyenülten bámul utánuk:
mint mikor szép tavaszi reggelen megharsan a trombita,
katonák vonulnak végig az utcán,
s a kis szolgáló, föltérdepelve az ablakdeszkára,
       majd kiesik, úgy bámul utánuk.

1905. ápr.

Írd meg a véleményed Babits Mihály Tavaszi harsona című verséről!
Babits Mihály további versei: