I. Keresztény.

Bizony, bizony, sötét az élet
és nincsen benne semmi jó,
s majd eljövend a nagy itélet,
hol törve lészen a dió.

És aki gonosz, balra térend.
és jobbra áll az, aki jó,
és kürttel harsan az itélet,
a nagy Annunciáció.

A Fiúisten trónra száll,
árnyat vet az örök szemöldök
sír a dús gaz, sivít az ördög.

Az angyalok harmónikálnak,
a szentek körben térden állnak
és Cecilia zongorál.

II. Indus.

A fény alatt, az ég alatt, a lég alatt,
a fény alatt, a lég alatt, a jég alatt,
a fény alatt, a kék alatt, a zöld alatt,
a fény alatt, az ég alatt, a föld alatt,
a fény alatt, az árny alatt, a láng alatt,
a teknősbéka és az elefánt alatt
a lenti durvább semmiségre vánkosúl
egy óriási isten arca súlyosúl,
egy isten óriási arca tartja fenn
szemöldökével a mindent a semmiben,
s szemöldökét folyvást mozgatva egyaránt
mindent egyhangú és örök mozgásba ránt.
Kimérten mint az óra, némán mint a kő,
örök-busásan, mint maga a bús Idő.
Tiktak, tiktak, tiktak, tiktak, tiktak, bizony
betegen fekszik a világ e vánkoson,
e kőkemény istenkoponya vánkosán
fekszik a vak világ betegen, ostobán,
és óriási keble lázasan piheg. --
Ki érti meg ma énekem, ki érti meg?
S ki tudja, mert én nem tudom, hogy mit jelent?
S ki hiszi el, hogy jártam, jártam odalent?
Hogy jártam ott, hol nincs világos, nincs sötét,
és láttam azt az arcot és szemöldökét,
amelynek ütemére a világkebel
piheg... Én jártam ott.
És nem rémültem el.


Elemzések

A vers két részből áll, amelyeket külön-külön elemezek természettudományos szempontból.

I. Keresztény

Ebben a részben a költő vallási motívumokat használ, de a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel nem hozható közvetlen összefüggésbe. Az itélet, a gonosz és a jó elválasztása és az Annunciáció vallási események, amelyeket a versben felidéznek. A teremtett világ és az ember erkölcsi helyzete áll a középpontban.

II. Indus

Ebben a részben a költő saját tapasztalataira és gondolataira reflektál a világegyetemről és az ember helyzetéről. A költő metaforák és képek segítségével fejezi ki filozófiai gondolatait.

- Az óriási isten arcával való utalás a világegyetemre és annak egyensúlyára lehet, amelyet a legújabb kutatások és összefüggések segítségével lehet megérteni és azonosítani.
- Az isten mozgatja a szemöldökét, amely egyhangú és örök mozgást jelent, utalva ezzel az univerzum folyamatos változására.
- Az idővel való párhuzam egyik fontos felfedezése a modern természettudományban, hiszen az idő a Világegyetem lényegi része és állandóan változik.
- A "vak világ" és az "óriási keble" képezi a költői kifejezést a Világegyetemről, amelyet szintén a természettudomány friss eredményei segíthetnek megérteni és értelmezni.

A vers általánosságban vallási és filozófiai témákkal foglalkozik, és csak néhány indirekt utalást tartalmaz a legújabb természettudományos felfedezésekre. A természettudomány mai legfrissebb eredményeit részletesebben megvizsgálva és magyarázva, a vers alapján nem lehet következtetéseket levonni.

A vers Babits Mihály "Theosophikus énekek" című kötetéből származik, mely első megjelenésével 1908-ban jelentős hatást gyakorolt a magyar irodalomra és a költők szellemi irányzatára. Az első ének, "Keresztény", a keresztény vallásnak és a keresztény világnak szenteli. A versek központi motívumai a sötétség, a rossz, a nagy itélet és az egyenes állás. Babits itt már megjeleníti a költészetben is később gyakran előforduló dualizmust.

A második ének, "Indus", a világ és az isteni lények kozmikus hierarchiájára fókuszál. Az isteni arccal kapcsolatos leírások, a különböző világelemek és a végzetes idő teljesen új képet fest az olvasó számára. A vers metafizikus gondolatokat kifejező jellege és a vallásos szimbólumokat felhasználó megfogalmazása a theosophia irányzatának hatását mutatja.

A vers érdekessége és talán az egyik legnagyobb összefüggés a magyar irodalmon belül az, hogy Babits ebben a kötetben fedezte fel magának Arany János líráját, kifejezetten az "Indusnál". A kötetben megjelenő versnek azt az érdekességét is figyelembe kell vennünk, hogy a szerző itt először tett kísérletet a dialogikus forma alkalmazására a lírai kifejezésben, amely fokozza a vers eredetiségét.

A nemzetközi szépirodalom kontextusában Babits hatása továbbra is érvényesül. Az énekek misszionárius keresztény megközelítése és a vallásos motívumok használata általában hangsúlyos a világirodalomban. Ezenkívül a versekben megjelenő metafizikai gondolatok és a szimbolikus értelmezés lehetősége a modernista és posztmodern írók és költők műveiben is gyakran visszaköszön.

A vers az irodalomtudományban való elemzésekor további összefüggések is felfedezhetők lehetnek a korábbi és kortárs irodalmi művekkel, például a szimbolizmus, a miszticizmus és a filozófiai költészet hatásaival kapcsolatban. További elemzésekbe is bevonható a szociopolitikai és a társadalmi összefüggések vizsgálata is, amelyek az író korát és kulturális környezetét tükrözik.

A vers teológiai szempontból az emberi lét sötétségével és az ítélettel foglalkozik. A vers első részében Babits úgy ír az életről, mint sötét és nincs benne semmi jó. Ez utalhat arra, hogy az emberi létben jelen van a szenvedés és a bűn, ami a keresztény teológiában általában a világban uralkodó bűnt és szenvedést jelenti.

Az ítéletre való utalás azért érdekes, mert a keresztény teológiában azt várják, hogy Isten ítélkezni fog az emberi cselekedetek és élet alapján. A balra tevés és a jobbra állítás szimbolizálja a gonoszt és a jót, aki rosszat cselekszik, az a gonosz oldalra fog kerülni, aki pedig jót cselekszik, az a jó oldalon áll majd. Ez a rész utalhat a Bibliában található utolsó ítéletre és a menny és pokol elkülönülésére.

A Fiúisten trónra száll jelentése az, hogy a Biblia szerint Isten fia, Jézus Krisztus mindenható lesz az utolsó ítélet idején és ítélkezni fog minden ember felett. A sírás és az ördög sikolya a bűn és a bűnösök megbámulását tükrözi az ítélet idején.

Másrészt, a vers második részében Babits a világ jelentőségteljes rétegét írja le, ahol megjelenik az isten felé irányuló emberi vágy és az isten megszemélyesítésének képe. Az óriási isten arca, amely a mindent a semmiben tartja fenn, az istenség képe, amely az örök és állandó mozgásban tartja a világot. Ez a rész a patrisztikus teológiához kapcsolódik, amely az isteni személyes létet és az isteni gondviselést hangsúlyozza.

Emellett a versben található isteni archoz való kapcsolódás a skolasztikus teológia nézőpontjaira is utalhat, amely a szükségesség és lényegesség fogalmát vizsgálja, és azt állítja, hogy Isten az abszolút lény, aki a világ valódi lényege.

Babits a vers végén azt is megemlíti, hogy járt odalent, ahol nincs világosság és sötétség, és láthatta azt az arcot és szemöldökét, amely az egész világegyetemben megjelenik. Ez utalhat arra, hogy Babits találkozott a transzcendencia vagy az abszolút valóság tapasztalatával, amely szintén összefüggésben lehet a teológiával és a hit tapasztalatával.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi lét sötétségét és az élet ítéletét mutatja be. Az ítélet, az isten megszemélyesítése és a transzcendencia tapasztalata mind a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira utalhatnak. Ezen túlmenően más teológiai irányzatokkal és teológusokkal is összefüggésbe hozható a vers.