Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.

Szerte a vizen 
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok 
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.

Mostan a bús táj
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.

Tompa a lelkem
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.

1907-1908


Elemzések

Babits Mihály "Tisza hídján" című verse irodalomtörténeti nézőpontból számos összefüggést mutat a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik lehetséges összefüggés a szimbolizmussal lehet. A versben megjelenő képek, mint például a lángok, lámpák, sárga virágok és az éjszaka sötétsége, tipikusan a szimbolista költészet jellemzőinek tekinthetők. Számos magyar és nemzetközi szimbolista költő műveiben megtalálhatók hasonló képek és hangsúly a hangulati, érzelmekre és a belső világra fókuszáló lírára.

Ezenkívül a versben megjelenő természeti elemek és tájkép kapcsolatot teremthet a romantikus költészettel. A híd, a víz, a lámpák és a sötét éjszaka képei számos romantikus irodalmi műben is előfordulnak, és gyakran kapcsolódnak az érzelmi állapotokhoz és a lírai én belső világához.

A "Tisza hídján" című versnek továbbá a szecesszió stílusjegyei is felfedezhetőek. A szecesszió a 20. század elején Európában elterjedt művészeti irányzat volt, amely a természet, a növények és az organikus formák stilizált ábrázolására helyezte a hangsúlyt. A versben megjelenő színes lámpák és világítás, valamint a természeti elemeknek az ember által alkotott objektumokat idéző megjelenítése, a szecesszió stiláris vonásaival rokonítható.

A versben megjelenő stilisztikai és költői eszközök (pl. szinesztézia, metaforák) kapcsolatban állhatnak a századforduló kifejezőeszközeivel, amelyek az avantgárd és a modern költészetben is fontos szerepet játszottak. Az 1907-1908-as megjelölés a vers végén arra is utalhat, hogy Babits Mihály már ekkor kezdett el közelíteni az avantgárd és modern irányzatokhoz.

Hasonlóan, a vers szerkezete és megjelenése a szabadvers irányzatához is kapcsolható. A szabadvers az irodalmi hagyományok szabályaitól való lényeges eltérést jelenti, és a ritmus, a rímtelenesség és a hagyományos struktúrák hiánya jellemző rá. Ez a vers megjelenésében és szervezettségében is megfigyelhető, ami a modern szépirodalmi áramlatokra utal.

Az "Tisza hídján" című vers számos lehetséges összefüggést mutat a magyar és nemzetközi irodalom területén. A szimbolizmus, a romantika, a szecesszió, az avantgárd és a modern költészet lehetőséget kínál számunkra a mű elemzésére és összefüggéseinek vizsgálatára.

A "Tisza hídján" című verse Babits Mihály tollából származik, és a természet és a városi táj közötti ellentétet tárja elénk. A következő részletes elemzés a mai természettudományos felfedezésekkel való összefüggésekre összpontosít.

Az első sorban a "Tenger az éj most" megszemélyesíti az éjszakát, és a Tisza híd környezetét ábrázolja. Az éjszaka erőteljes és széleskörű elemeket, például az éjszakai látványt és hangokat használja. Az "itt állok a hídon" kifejezés utalhat a természettudományos kutatók pozíciójára, akik a természet megfigyelésére és tanulmányozására összpontosítanak.

A második sorban a "Távol a város lángjai lógnak" kifejezés a városi fényekre utal, amelyek láthatóak még a távolból is. Ezután a "szürke sötétben kék villanyu foltok" kifejezés a mesterséges fényekbe vetített színes tónusokhoz kapcsolódik. Ez a megfogalmazás valószínűleg az újabb LED-technológia előretörésére utal, amely lehetővé teszi a széles körben elérhető és különböző színű világítást.

A harmadik versszakban a "Szerte a vizen reszketnek a lámpák" hangsúlyozza a víz tükörképének különféle fényforrásokban tükröződő képét. A "sárga virágok" és a "holdudvaru, bojtos foszlányu szirommal" kifejezések a természetes világ színkavalkádjára utalnak. Ezek a virágok képezhetik a mai természet vizsgálatának részét, vagyis a természetből származó színek és formák kutatását.

A negyedik versszak a "bús táj fényszőnyege" kifejezéssel kezdődik, ami a természet szervezett és rendezett módon történő megjelenítésére utal. Ezután az "árnyalt tompleínes" hangulatot említi, ami a természeti környezet különböző árnyalataira, mint például a hegyek, a fák és más földrajzi elemek.

Az utolsó versszak azt mondja, hogy "az Isten akarta, hogy jöjjön e káosz" - talán itt Babits Mihály a modern természettudomány káoszára, amelyet az új felfedezések és kutatások eredményeként fedeznek fel a természetben.

Összességében tehát a "Tisza hídján" vers természettudományos szempontból azt sugallja, hogy a természet és a városi táj közötti kapcsolat sokféle új felfedezéshez vezethet. A fények, a színek és a természetben megjelenő árnyalatok említése a modern világítási technológiákat és a természeti elemek kutatását sejteti. Ezenkívül a természetben lévő rend és káosz közötti ellentét azt jelzi, hogy a természtudomány folyamatosan felfedez új összefüggéseket és jelenségeket.

Babits Mihály "Tisza hídján" című verse teológiai szempontból több értelmezésre is alkalmat ad.

Az első sorokban a költő a természeti elemeket használja a kép általánosítására. Az éj tengerhez hasonlít, ami kiemeli annak mélységét és titokzatosságát. A híd, ahol a költő áll, az ember és az isteni közötti kapcsolat szimbóluma lehet, amely a természeti tájhoz viszonyítva embervilágbeli tapasztalatokat közvetít. Ezt a kapcsolatot a város lángjai lógnak, amelyek felfelé törnek az ég felé, mintegy kapcsolatot teremtve a földi és a mennyei között.

A második versszakban a víz és a lámpák képe jelenik meg. A vízen a lámpák remegnek, ami a mozgás és a változás szimbóluma lehet. A fekete réten sárga virágok láthatóak, amelyek szintén a változás és a megújulás jelképei lehetnek. Itt találkozik a természeti és az isteni világ, ahol a lámpák holdudvarukkal és bojtos, foszlányos sziromokkal díszítik a vizet. Ez lehet az isteni jelenlét képe, amely megmutatkozik a természetben és a mindennapokban.

A harmadik versszakban a költő a bús táj jellemzésekor a rojtos fényszőnyeget használja. Ez lehet az isteni teremtői munka ábrázolása, ahol a tompla színek árnyalása a változatosságot, szépséget és harmóniát jelzi. Az aszfalton elhaladó kocsik zajai pedig a világi zajokat és nyugtalanságot szimbolizálhatják, amelyekkel a költőnek szembesülnie kell.

A negyedik versszakban a költő a lelkének állapotáról szól. A lelke tompa, tehát komor és nyugtalan. Az éjbe hímzett lángpamutokkal betakarózik, ami egyfajta menedéket és védelmet jelenthet számára. Az utolsó két sorban a költő azt mondja, hogy az Isten akarta, hogy ez a káosz jöjjön. Ez a mondat a teológiai nézőpontból értelmezve azt sugallhatja, hogy az Isten jelen van a kaotikus és sötét helyzetekben is, és ezek által is megnyilatkozik.

Ami a bibliatudomány nézőpontját illeti, a versben nem találhatók explicit bibliai hivatkozások vagy utalások. Azonban az isteni és emberi kapcsolat vonalának bemutatásával, a természeti és isteni elemek kombinálásával, valamint az isteni jelenlét megjelenítésével, sok bibliai motívumra lehet gondolni, például az Ószövetség Istentől kapott törvényeire, a teremtésre vagy a próféták üzenetére.

A patrisztika, vagyis az ókori egyházi apologeták és teológusok nézőpontjából a vers szövegében és képeiben található elemek megfelelhetnek az isteni rend és teremtés ábrázolásainak, az ember kötelességeinek és a hitre való meghívásnak a leírásának. A versben megfogalmazódó felfogás és az isteni jelenlét ábrázolása több pátriárka, mint például Szent Ágoston vagy Szent János Keresztelő gondolataira is emlékeztethet.

A skolasztika, vagyis a középkori egyházi filozófia szempontjából a versben megjelenő isteni és emberi kapcsolat, az isteni jelenlét teremtésben és a fizikai világban történő megnyilvánulása a skolasztikus gondolkodás részét képezheti. A skolasztika a hit és a tudomány közötti viszonyt vizsgálta, és hangsúlyozta az ok-okozati kapcsolatok fontosságát. A versben megjelenő képek és motívumok segíthetnek a skolasztikus gondolkodás megértésében és annak vizsgálatában, hogy az isteni és emberi kapcsolatok miként illeszkednek ebbe a rendszerbe.

Összességében Babits Mihály "Tisza hídján" című verse teológiai értelmezést kínál a természettel, az istennel és az emberrel kapcsolatos összefüggések szempontjából. A versben megjelenő képek és motívumok segíthetnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak megvilágításában, amelyek tovább mélyíthetik a verse értelmét és üzenetét.