Babits Mihály "Tisza hídján" című verse teológiai szempontból több értelmezésre is alkalmat ad.
Az első sorokban a költő a természeti elemeket használja a kép általánosítására. Az éj tengerhez hasonlít, ami kiemeli annak mélységét és titokzatosságát. A híd, ahol a költő áll, az ember és az isteni közötti kapcsolat szimbóluma lehet, amely a természeti tájhoz viszonyítva embervilágbeli tapasztalatokat közvetít. Ezt a kapcsolatot a város lángjai lógnak, amelyek felfelé törnek az ég felé, mintegy kapcsolatot teremtve a földi és a mennyei között.
A második versszakban a víz és a lámpák képe jelenik meg. A vízen a lámpák remegnek, ami a mozgás és a változás szimbóluma lehet. A fekete réten sárga virágok láthatóak, amelyek szintén a változás és a megújulás jelképei lehetnek. Itt találkozik a természeti és az isteni világ, ahol a lámpák holdudvarukkal és bojtos, foszlányos sziromokkal díszítik a vizet. Ez lehet az isteni jelenlét képe, amely megmutatkozik a természetben és a mindennapokban.
A harmadik versszakban a költő a bús táj jellemzésekor a rojtos fényszőnyeget használja. Ez lehet az isteni teremtői munka ábrázolása, ahol a tompla színek árnyalása a változatosságot, szépséget és harmóniát jelzi. Az aszfalton elhaladó kocsik zajai pedig a világi zajokat és nyugtalanságot szimbolizálhatják, amelyekkel a költőnek szembesülnie kell.
A negyedik versszakban a költő a lelkének állapotáról szól. A lelke tompa, tehát komor és nyugtalan. Az éjbe hímzett lángpamutokkal betakarózik, ami egyfajta menedéket és védelmet jelenthet számára. Az utolsó két sorban a költő azt mondja, hogy az Isten akarta, hogy ez a káosz jöjjön. Ez a mondat a teológiai nézőpontból értelmezve azt sugallhatja, hogy az Isten jelen van a kaotikus és sötét helyzetekben is, és ezek által is megnyilatkozik.
Ami a bibliatudomány nézőpontját illeti, a versben nem találhatók explicit bibliai hivatkozások vagy utalások. Azonban az isteni és emberi kapcsolat vonalának bemutatásával, a természeti és isteni elemek kombinálásával, valamint az isteni jelenlét megjelenítésével, sok bibliai motívumra lehet gondolni, például az Ószövetség Istentől kapott törvényeire, a teremtésre vagy a próféták üzenetére.
A patrisztika, vagyis az ókori egyházi apologeták és teológusok nézőpontjából a vers szövegében és képeiben található elemek megfelelhetnek az isteni rend és teremtés ábrázolásainak, az ember kötelességeinek és a hitre való meghívásnak a leírásának. A versben megfogalmazódó felfogás és az isteni jelenlét ábrázolása több pátriárka, mint például Szent Ágoston vagy Szent János Keresztelő gondolataira is emlékeztethet.
A skolasztika, vagyis a középkori egyházi filozófia szempontjából a versben megjelenő isteni és emberi kapcsolat, az isteni jelenlét teremtésben és a fizikai világban történő megnyilvánulása a skolasztikus gondolkodás részét képezheti. A skolasztika a hit és a tudomány közötti viszonyt vizsgálta, és hangsúlyozta az ok-okozati kapcsolatok fontosságát. A versben megjelenő képek és motívumok segíthetnek a skolasztikus gondolkodás megértésében és annak vizsgálatában, hogy az isteni és emberi kapcsolatok miként illeszkednek ebbe a rendszerbe.
Összességében Babits Mihály "Tisza hídján" című verse teológiai értelmezést kínál a természettel, az istennel és az emberrel kapcsolatos összefüggések szempontjából. A versben megjelenő képek és motívumok segíthetnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak megvilágításában, amelyek tovább mélyíthetik a verse értelmét és üzenetét.