Keresés:

Babits Mihály

Tizenhárom párvers

1 Olyan rövid az élet! - Én bucsut
   mondok a nagy céloknak, és csak ugy

2 irogatok már, mint aki magában
   beszél buvában, egy üres szobában

3 semmitse bánva. Ha valaki hall,
   nem baj. S ha senkisem hall, az se baj.

4 Mivé ébredtem! Öregur vagyok,
   ki legyekkel csatázik és motyog,

5 tudja, hogy akármit mond, ugyse használ,
   és hogy amit mond, az nem is igaz már,

6 mivel az ember, mint az álló óra,
   csupán egyszer mond igazat naponta,

7 s már énfölöttem elvonul a nap...
   Ugy nézem, mint a távozó hadat

8 egy cserbenhagyott őr, aki magában
   ül rossz sátrában, idegen hazában,

9 s tünődöm: ki lát még, és ki szeret?...
   Engem az ellenség is elfeledt.

10 Öreg vagyok, de semmit el nem értem:
     vagyonom nincs, és érdemem nem érdem.

11 Nem is törődöm többet semmivel.
     Kezem gyerekes dolgokat mivel,

12 tudom, hogy nemsokára meghalok,
     mindegy, csak unt szokásból gajdolok

13 cél nélkül, s arra is bágyadt vagyok már
     hogy e verset kissé jobbnak faragnám:

 ...aki nem szeret, annak jó lesz így is,
 és aki szeret, annak jó lesz így is...

1937

Írd meg a véleményed Babits Mihály Tizenhárom párvers című verséről!
Babits Mihály további versei: