1 Olyan rövid az élet! - Én bucsut
mondok a nagy céloknak, és csak ugy
2 irogatok már, mint aki magában
beszél buvában, egy üres szobában
3 semmitse bánva. Ha valaki hall,
nem baj. S ha senkisem hall, az se baj.
4 Mivé ébredtem! Öregur vagyok,
ki legyekkel csatázik és motyog,
5 tudja, hogy akármit mond, ugyse használ,
és hogy amit mond, az nem is igaz már,
6 mivel az ember, mint az álló óra,
csupán egyszer mond igazat naponta,
7 s már énfölöttem elvonul a nap...
Ugy nézem, mint a távozó hadat
8 egy cserbenhagyott őr, aki magában
ül rossz sátrában, idegen hazában,
9 s tünődöm: ki lát még, és ki szeret?...
Engem az ellenség is elfeledt.
10 Öreg vagyok, de semmit el nem értem:
vagyonom nincs, és érdemem nem érdem.
11 Nem is törődöm többet semmivel.
Kezem gyerekes dolgokat mivel,
12 tudom, hogy nemsokára meghalok,
mindegy, csak unt szokásból gajdolok
13 cél nélkül, s arra is bágyadt vagyok már
hogy e verset kissé jobbnak faragnám:
...aki nem szeret, annak jó lesz így is,
és aki szeret, annak jó lesz így is...
1937