Keresés:

Babits Mihály

Tündérország

Egy ó királynak udvarába
vidám kalandort vitt a lába.

A szeme gyors, bajussza hetyke
reá tekint minden menyecske,
nagy szürke toll lobog fövegjén,
hóna alatt kicsinyke szekrény.

Szól a király: "Nos idegen,
mi új gyönyört hoztál nekem?"

"Jártam a kincses Indiában,
az ismeretlen Afrikában,
s valamit hoztam is valóban:
Tündérországot, ládikóban."

Nevettek. Furcsa is valóban:
Tündérország egy ládikóban.

"Nem kell, urak, mókára venni
jobb lesz, hölgyek, próbára tenni
Csupán a fejet kell bedugni
ugy kell Tündérországba jutni."

"Nos senki sem jön? Ime nyitva:
Küldj kémet az ébenkalitba!"

Nos - egy lovag bedugja orrát
Ki tudja, mit s ki tudja, hol lát?
Bedugja állig és szakállig
s csuszik - csodák csodája - vállig.

S mint összenyomva, feje tűnik
s bemászik, íme - beletűnik!

"Hogy férhet ott?" - "Csodás büvészet!" -
"Az asztal - értem az egészet" -
Nyujtja nyakát ifjú is, vén is,
s egy hölgy szól: "Hadd próbálom én is!"

Kecsesen hajtja fejecskéjét,
ugy leli kisded helyecskéjét.

Most igazában ékszerláda
mi uj csodát rejt tátva száda?
Ki belenéz, az vissza nem tér,
nincs óriás, ki bele nem tér.

És beletér legény is, férj is,
Tündérország sekély is, mély is.

S beletér asszony is, leány is,
s az udvar tagja valahány is
Királynak szinte kedve csosszan
öreg méltósággal becsusszan.

Tünik tömör szakálla szála
s ürűl a nagy királyi szála.

De tell a bűvész ládaháza,
népet belé, mint zsákba, rázza
s mikor az udvar benne mind
hóna alá csapja megint.

S süvegje leng: "Alászolgája!
Művészembernek nincs hazája."

1906 vége

Írd meg a véleményed Babits Mihály Tündérország című verséről!
Babits Mihály további versei: