Zord hét után fáradt szivemre
eljön a méla, szent vasárnap
csend a fülnek, ünnep a szemre,
ünnepe csendnek és sugárnak.
Az emberek templomba járnak.
Hajrá lelkem! zárva a boltok:
ki egyedül van, az ma boldog.
Az emberek kocsmákba járnak.
Kocsmák előtt csizmád az ünnep
köpött járdáját kopva rója:
remete vére van tebenned
vasárnapok bús álmodója.

Kocsmák előtt csizmád a város
köpött járdáját rója kopva
s a lélek, mint a csizma sáros;
mért nem térsz haza bús lakodba?
mért nem ülsz otthon búslakodva?
Ó nézz körül: zárva a boltok:
ki egyedül van, az ma boldog,
boldog, otthon, bár búslakodva.
Bár búslakodva, boldog, otthon.
Remetelakban nincsen óra:
ilyen lak néked boldog otthon
vasárnapok bús álmodója.

Remetelakban óra nincsen
s boldog a lak, hol nincsen óra
s nincs idegen kéz a kilincsen
s nincs idegen látogatója.
Odakünn fáj a toronyóra,
fájnak, bár zárva most, a boltok.
ki egyedül van, az ma boldog.
Eredj haza, hol nincsen óra,
hol fájó fejed megpihenhet
s ütemes csönd lesz ringatója:
remete vére van tebenned
vasárnapok bús álmodója.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevés új felfedezéssel hozható összefüggésbe, mivel inkább az emberi érzelmek és a városi élet kontrasztját ábrázolja. Azonban néhány természettel kapcsolatos elemet is megfigyelhetünk, például a sorokban említett "csend" és "sugár" kifejezések. Ezek a természeti jelenségekre utalhatnak, mint például a fény, amely nélkülözhetetlen a látható dolgok számára.

A versben szerepel továbbá a "toronyóra", amely a városi környezetre utal és társítható a modern időmérési eszközökhöz, amiket a természettudomány fejlődése hozott magával. Emellett a "remete vére" metafora is érdekes lehet természettudományos értelemben, mivel arra utal, hogy az embernek belső kapcsolata van a természettel és a környezettel.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a vers művészi célja nem elsősorban a természettudományos perspektíva bemutatása, hanem inkább az emberi érzelmek és a városi élet közötti ellentét kiemelése.

A vers az irodalomtudományi szempontból különböző elemeket és összefüggéseket mutat meg mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Formai jellemzők: A vers hagyományos versformájú, a költő a rímséma és a ritmus segítségével adja ki a hangulatot. A versben használt rímséma ABAB, CDCD, EFEF. Ez a forma megtalálható a klasszikus európai lírában is.

2. Tematika: A versben a vasárnap jelentősége áll központban, és az emberi élet különböző aspektusait mutatja be. Ez a téma szintén fontos szerepet játszik a nemzetközi szépirodalomban is, ahol a vasárnapot különböző filozófiai, vallási vagy társadalmi szempontokból vizsgálják.

3. Hangulat és hangvétel: A versben fellelhető hangulat és hangvétel az egészséges egyensúlyra, a belső béke és a csend jelentőségére utal. Ez a hangulat és hangvétel megjelenhet különböző irodalmi művekben, például vallási irodalomban, spirituális költeményekben vagy lírai költészetben.

4. Motívumok: A versben jelen vannak olyan motívumok, mint a templom, a kocsmák vagy a remetelak. Ezek a motívumok általánosak és gyakran előfordulnak a világirodalomban is, ahol az emberi élet különböző dimenzióit vagy társadalmi kérdéseket szimbolizálnak.

5. Nyelvi eszközök: A versben használt nyelvi eszközök, mint például a képek, a hasonlatok vagy a metaforák, hozzájárulnak a költői kifejezésmódhoz. Ez a költői stílus megfigyelhető más nemzetközi költők műveiben is, ahol az irodalmi nyelv használata jelen van.

6. Szerkezet és ritmus: A vers jól felépített, az első két szakasza visszatérő motívumokat és hasonlatokat tartalmaz, amelyeket a harmadik szakasz zár. A ritmus a vers folytonosságát segíti elő, amelyek gyakran jelen vannak más lírai versekben is.

Ezek az elemek és összefüggések jelentőséggel bírnak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, mivel segítenek a vers mélységének és jelentésének átadásában, valamint a költői kifejezés eszközeiként szolgálnak.

A vers, Babits Mihály "Vasárnap" című műve, teológiai szempontból is értelmezhető. A vers összefüggéseit vizsgálva, a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is érdemes fókuszálni.

A vers elején megjelenik a vasárnap szentsége és ünneplése. A csend és a sugárzás olyan elemek, amelyek a lelki elmélyülést, a templomba járást és Isten jelenlétének tapasztalását jelképezhetik. Ez kapcsolódik a bibliatudományhoz, hiszen a Biblia egyik alapelve az istentisztelet és az Isten jelenlétének megtapasztalása. A templomba járás fontosságát hangsúlyozza a vers.
A patrisztika szempontjából pedig az önmegtagadás és a bensőséges imádság lehet a hangsúly, amelyek az isteni szeretet elérését és Isten személyes megismerését célozzák.

A vers második részében a városban lévő kocsmák és a zaj jelentik a kontrasztot a templomba járás és az elmélyült csend között. Ez a rész a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira is utalhat. A patrisztikus gondolkodás szerint a városi élet és az anyagi világ elvonhatják az embereket az istentisztelettől és a lelkük megtisztításától. Ezért az otthonban való búslakodás és a remetelakban való elszigeteltség jelentik a szellemi keresés és a csendes meditáció lehetőségét. A skolasztika szempontjából pedig az otthoni búslakodás és a lak, ahol nincsen idegen kéz és idegen látogató, egyfajta lelki menedéket jelenthet, ahol az ember saját magával és Istennel való intimebb kapcsolatra tehet szert.

A vers harmadik részében pedig megjelenik az óra és a boltok zárva tartása, ami a remetelakban való otthonra és a kevesebb külső zavarra utal. Ez a patrisztika szerint is fontos lehet, hiszen a kevesebb külső zavar és időhiány segíti az elmélyült imádságot és az isteni szemlélést. A remete vére és a vasárnapok bús álmodója szimbolikusan tovább erősíti a remetelakban való elmélyülést és Istennel való személyes kapcsolattartást.

Összességében, a vers teológiai szempontból az emberi lelkiség mélységeit, a remetelakban való elszigeteltséget és az Isten jelenlétét mutatja be a vasárnaphoz kapcsolódóan. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is megerősítik ezt a teológiai értelmezést és hangsúlyozzák az elmélyült imádság és a szellemi elhivatottság fontosságát az emberi lelkiség fejlődésében és Isten megismerésében.