Tengersűrű, tisztakék
fullasztó mély most az ég
mély:
vasból épült sínuton
vigan lüktet vonatom
s nincs benne más személy.

Végigfekszem pamlagán
kitekintek ablakán:
hej! 
nem látszik más csak az ég,
mint egy végtelen vidék
helyevesztett hely.

Fölfelé van? Lefelé?
Nem pottyanok-e belé?
Bár!
Lelkem máris belevész
mint egy ellőtt kelevéz,
vitorlás madár.

Ugy érzi hogy messze fenn
messze fenn egy tengeren
van:
szellő csapja homlokát
vigan hajtja csolnokát:
"Gyi te gyi lovam!

Gyi te csolnokparipám,
vizen forgó karikám,
szállj!
Vonz a hab és vonz a nap,
lenn maradhat aki rab,
de te meg se állj!"

1909 [?]


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elemzésekor először is figyelembe vehetjük a versekben megjelenő tárgyakat és képek. A vers elején szereplő "tengersűrű, tisztakék" kifejezést a természeti környezetre lehet vonatkoztatni, ami feltehetően a tiszta égboltra utal. Ebben az értelemben a vers az égboltot ismerteti, ami egy természettudományos megfigyelés alapján a vasból épült "sínuton" haladó vonat ablakából lesz látható.

A vers további részeiben a személyes érzések és képzelet jelennek meg, de ezek is felfedezhetők a természettudományos kutatásokhoz való kapcsolaton keresztül. A "helyevesztett hely" kifejezés arra utalhat, hogy az ember elveszítheti a tájékozódását és a tudatát, amikor a világűrben találja magát. Ezt a jelenséget az űrutazások során tapasztalt űrbeli irányítási és térérzékelési problémák is tükrözik.

A "fölfelé van? Lefelé?" rész a gravitációval és a tájékozódással kapcsolatos kérdésekkel hozható összefüggésbe. Az emberi test és az érzékszervek általában azért képesek megállapítani a földhöz viszonyított helyzetüket, mert tapasztalati úton megismerték a talajtól való távolság érzését. Az űrben, ahol nincs gravitáció, ez az érzés elveszik, ami bizonytalanságot okozhat a helyzet megítélésében.

A versek további részeiben a szerző az érzéseit és vágyait mutatja be, ahol a vitorlás madár és a lovaglás a képzelet szintjén megvalósuló utazás lehetőségét jelenti. A szellő hatására "csapja" a homlokát és "vigan hajtja" a csolnokát, amelyek mind a természettel és a természettudományos ismeretekkel kapcsolatos módon történnek. A víz és a nap vonzását is megemlíti, ami a természeti erők és a gravitáció hatásának szemléltetésére szolgál.

Az idézetből nem derül ki pontosan, hogy Babits Mihály milyen konkrét tudományos felfedezésekre vagy ismeretekre utal, mivel a versek inkább a képzelet és az érzelmek kifejezését szolgálják. Azonban a természettudományos ismeretek és felfedezések az inspiráció forrásai lehetnek a versek megírásakor, amelyek kreatívan és szimbolikusan jelennek meg a szövegekben.

A vers Babits Mihály Vasúton című műve. Az első négy sorban a vasút és a vonat motívuma dominál, melyet a tengersűrű, tisztakék égnek a vasból épült sínekkel való magaslati találkozása jellemez. Az ismétlődő "mély", "vigan", "lüktet" szavak erős lendületet és dinamikát sugallnak. A vers második részében a vonaton utazó személy nyugalmasabb, megfigyelői szerepbe helyeződik, de még mindig a mozdulatlanság és a táj végtelensége jelenik meg.

A vers kapcsolódik a magyar irodalomban megjelenő modernista irányzatokhoz, ahol a táj, az utazás és az emberi élet átrajzolása fontos témák. Az ég és a tenger megjelenése hangsúlyozza a vágyat a szabadság és a határok megszüntetésének iránt.

A nemzetközi szépirodalomban a vasút és az utazás motívuma szintén gyakori. Az amerikai író Jack Kerouac például több regényében is arról írt, hogy az utazás és a vasút az emberi élet metaforája. Az orosz író Fjodor Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényében is megjelenik a vasút mint a történet fontos helyszíne, ami szimbolizálja a modernizációt és az elszigeteltséget.

A versben megjelenő "vigan lüktet vonatom" sor a modernista költészetben jellemző metropoliszt és a technológiát dicsőítő hangnemet tükrözi. Ezt a motívumot például a francia költő Guillaume Apollinaire is használta verseiben.

A "vizen forgó karikám" megjelenése azt sugallja, hogy a verselemzőként a költő átéléssel és intuícióval közelít a vershez, mely maga is indokolhatja a vers szavainak és képeinek változó értelmezését.

A vers alapján az is megfigyelhető, hogy Babits Mihály ismert költői technikája, a szimbólumok és a képek használata. Ez a vers is tele van átvitt értelmű szavakkal és képekkel, amelyek segítségével a költő megmutatja az emberi gondolatok és érzések szélességét és mélységét.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból különféle összefüggésekre utal a magyar és nemzetközi szépirodalomban. A motívumok, a szimbólumok és az átvitt értelműség használata a modernista és a posztmodern időszakokra utal, amelyekben a vonat, az utazás és az emberi életre vonatkozó kérdések fontos témák voltak.

A Babits Mihály "Vasúton" című verse többféle szempontból is teológiai elemeket tartalmaz. A keresztény bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítségével megvizsgálhatjuk az összefüggéseket.

A vers első részében a természet erejének és a technológiának a bemutatása történik. A vasút, mint a modern világot reprezentáló szimbólum, lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljük a teremtett világot és az ember által alkotott technológiát a teológiai gondolkodás tükrében.

A bibliatudomány nézőpontjából megfigyelhetjük, hogy a versekben leírt természet egyfajta Isten teremtményeinek bemutatása is. Az ég fenséges mélysége és a végtelen vidék azt mutatja, hogy Isten milyen gazdag és végtelen hatalommal rendelkezik a teremtett világ felett. Az "égi" személyek hiánya az emberi lények, különösen a hívők számára is helyet adhat a Mennyben, ahol Jézus és az angyalok élnek.

Az első versszakban a vasból épült sínszimbóluma a technológiának és az emberi képességeknek a bemutatására szolgál. Az emberi alkotás, a vonat, amely lüktetve halad, arra utalhat, hogy az ember képes alkotni és erőfeszítéseivel hatalmat gyakorolni a teremtett világ felett. Ezt a technológiát Isten az ember rendelkezésére bocsátja, hogy tanulmányozhassa és felhasználhassa a teremtett világot.

A patrisztikus nézőpontban a versekben leírt helyzet utalhat az emberi utazásra Isten felé. Az ég, mint szimbólum, arra utal, hogy az emberi utazás célja az istenközelség, a dicsőség és az örök élet megtapasztalása. A versekben leírt helyzet, amikor nem látható más, csak az ég, elemezhető az Isten ígéreteinek válaszként arra, hogy a hívők eljutnak az örök életre.

A skolasztika nevében a versek az emberi elme képességeit is bemutatják. Az emberi lények képesek az égből származó ösztönzésre és impulzusra válaszolni. Az egyén lelke az ég felső régióiba juttatható, ahol az égben túlhaladhatja korlátait. Az égből érkező impulzusok, mint a szellő és a nap, az emberi vágyakat és inspirációkat jelezhetik az isteni vezetés felé.

Összességében a Babits Mihály "Vasúton" című versében teológiai szempontból elemzhetők a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai. Az ég és a vasút mint szimbólumok jelentőséget kapnak a teremtett világ és a technológia megértésében, valamint az emberi utazásban Isten felé. A vers újraolvasása és további teológiai kontextusban való elemzése további értelmet és mélységet adhat.