Valami van a levegőben,
Már érzem mindenütt lebegni,
Valami van a levegőben.
Valami jő közel jövőben -
De hogy mi, még nem tudja senki.

Az ég piros a láthatáron.
Mi pirosítja? Hajnal? Alkony?
Tán vulkán tört ki messze tájon,
Vagy szélvihar jön a határon -
Ezt legvalószinűbbnek tartom.

Vihar lesz. Már a gyáva férgek
A föld mélyébe lehuzódtak.
A fecskék alant keringélnek.
Kigyók barlangjaikba térnek -
Vihar lesz nemsokára ... holnap.

A lég oly fülledt, forró, fojtott,
Hogy szinte a tüdőmet marja,
Az ember alig tud zihálni -
Csak törne már ki, törne már ki
Az új idők nagy zivatarja!

Óh de szeretnék villám lenni
Lesujtani a poshadt földre.
Óh de szeretnék szélvész lenni,
A légben szabadon kerengni,
Koronás fákat tépve, törve.

Ti lusta fák, haszontalan fák!
Évszázak óta tétlen álltok,
Sziván a földnek nedvét, vérét,
Fenntartván a munkás ekéjét,
S élősdieknek adva árnyot.

Ha vihar jő, madárszokásként
Én nem bujom meg lombotokban:
Eddig sem raktam rátok fészket.
És nem daloltam soha néktek:
A lég szabad madára voltam!

Csak törne már ki, törne már ki
Az új idők nagy zivatarja!
Szeretnék villám lenni, gyujtó,
Vagy szélvész, szabadon száguldó,
Mely törzsötöket kicsavarja!

1903. márc.


Elemzések

A vers Babits Mihály "Viharjelek" című műve. A költeményben az emberi érzések és a természet, különösen a vihar motívuma jelenik meg. A következő elemzésben kitérünk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területére.

A vers nyitószakaszában Babits előrevetíti a közelgő változást az "érzem mindenütt lebegni" kifejezéssel. Ez a sorokban megjelenő vágyakozás és izgatottság csengettyűje, amely a romantikus líra hatását mutatja. Babits ábrázolja a levegőben levő valamit rejtélyes és izgalmas módon.

Az "ég piros a láthatáron" kép jelképezheti a költői látomást és a megváltozott világot. Ebben az esetben a természeti elemek szimbolikus jelentést kapnak. A vulkán és a szélvihar kényszerről, erőszakról és megsemmisítésről beszélhetnek, amelyek a romantikus és szimbolista irodalom kifejező formái. Az ég piros színe lehet a vér vagy a pusztítás jelképe.

A vihar a vers középpontjában áll, és a természeti jelenségen keresztül a költő a változásról és a felszabadulás vágyáról beszél. A vihar a harag és a lehetséges új kezdet szimbólumaként jelenik meg. A vihar szintén a romantikus és a szimbolista irodalom számos művében megjelenő motívum.

A vers végén a költő kifejezi a vágyát, hogy egy robbanékony erővé váljon, mint a villám vagy a szélvész. Ez a vágy összefüggésbe hozható a modernista irodalom általános törekvéseivel, amelyek a hagyományos formák ledöntését és a kifejezési szabadság érdekében törekedtek a korábbi konvenciók megtörésére. A költő az új idők nagy zivatarját várja, amelynek megszületése felszabadítja és megújítja az embereket és a világot.

Összességében a "Viharjelek" című vers olyan irodalmi motívumokat és képek tárházát használja, amelyek a romantikus, szimbolista és modernista irodalomban is gyakran előfordulnak. A költő a természetet és a természeti jelenségeket használja ahhoz, hogy az emberi érzelmeket és vágyakat fejezze ki, és kifejezze a változás és a felszabadulás vágyát.

A Babits Mihály által írt "Viharjelek" című vers természettudományos szempontból számos érdekes elemet tartalmaz. Az alábbiakban felsorolok néhányat, amiket a mai természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe lehet hozni:

1. Az érzékelés: A vers első sorában Babits arról beszél, hogy valami van a levegőben, ami mindenütt lebeg. Ez az érzékelésre utal, ami fontos eleme a modern tudományos kutatásnak. Ma már sokféle eszköz és mérőrendszer áll rendelkezésre ahhoz, hogy megértsük a levegőben történő változásokat.

2. Vulkánkitörés: A versben Babits arról is beszél, hogy talán vulkán tört ki messze tájon. Ez a mai vulkanológiai kutatásokhoz kapcsolódik, amelyek segítségével jobban megérthetjük a vulkánok működését és kitöréseinek előjeleit.

3. Időjárásjelzés: A versben Babits előrejelzést tesz a viharra vonatkozóan. Ez a mai meteorológiai kutatásokkal kapcsolatos. A tudósok ma már képesek a légköri viszonyok alapján pontos időjárás-előrejelzést készíteni.

4. Élő organizmusok viselkedése: A versben Babits említi, hogy a gyáva férgek a föld mélyére húzódtak, a fecskék alant keringnek, és a kigyók visszavonulnak barlangjaikba. Ezek az állatok viselkedése viharra utaló jel lehet, amit a biológiai kutatásokkal is tanulmányoznak.

5. Földlakók érzékelése: Babits azt írja, hogy a lég oly fülledt, forró, fojtott, hogy szinte a tüdőmet marja. Ez arra utal, hogy az emberi szervezet képes érzékelni a levegő minőségét és klimatikus változásokat. A légkör minősége és hőmérséklete is fontos kutatási területek a mai természettudománynak.

6. A természeti erők iránti vágy: A versben Babits azt fejezi ki, hogy szeretne villám vagy szélvész lenni, ami arra utal, hogy kíváncsi a természeti erők működésére. Ez összefügg a geofizikai és meteorológiai kutatásokkal, amelyek a viharok, villámok és szélviharok természetét és működését vizsgálják.

Ezek csak néhány példa a Babits Mihály "Viharjelek" című versében található természettudományos szempontokra. A mai tudományos kutatások során sokkal nagyobb mélységben és részletességgel vizsgálják ezeket a témákat, így a vers is inspirálható a természettudományos felfedezések által.

A verset teológiai szempontból elemzve, több értelmezésre és összefüggésre is rá lehet bukkanni. Az alábbiakban a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokra is kitérek, valamint más ötleteket is felvetek.

A versben visszatérő motívum a vihar és a változás, amit a közelgő "új idők nagy zivatarja" hoz. A vihar a természet erejét és az őserejű változást jelképezi. Az erőteljes és veszélyes vihar az emberi élet kétféle oldalát jelenítheti meg: az elpusztító és az újjászületést hozó erőt.

Biblioatudomány nézőpontból érdekes lehet a "vihar" szimbolikus értelmezése. A Bibliában a vihar több értelemben is megjelenik: az Ószövetségben Isten dicsőségét és hatalmát szimbolizálja, ugyanakkor az Újszövetségben Jézus szavainak erejét és az ő második eljövetelét is jelképezi. A közelgő vihar ebben az értelmezésben Isten jelenlétét és közbelépését jelzi a világban. Ezzel a szemponttal a költő rámutathat az Isten teremtő és elpusztító erőire, valamint az ő szándékaira az emberi történelem során.

A patrisztika (az első évszázad keresztény íróinak időszaka) nézőpontjából a vihar és a változás lehet a bűnbeesés következményeinek és a megváltásnak a szimbóluma. A bűn a viharhoz hasonlóan pusztító és elkeserítő erőt jelent az emberi életben, míg a megváltás és újjászületés segít átalakítani és megtisztítani a világot. A versben a költő vágya a "szabad madárrá" lenni, akinek nincsenek kötelezettségei és aki függetlenül repülhet a viharban, a megszabadulás igényének és vágyának tekinthető.

A skolasztika (a középkori teológia egyik irányzata) nézőpontjából a vihar és a változás az elméleti gondolkodás és a valóság közötti ellentétet jelképezheti. Az elméletnek megvan a maga rendszere, szabályai és vázlatok, amelyek útmutatást adnak a világ megértéséhez. Azonban a valóságban mindig vannak kiugró események, váratlan változások, amik felülírhatják az előre elképzelt rendszereket. A közelgő vihar és az új idők zivatarja ilyen váratlan változást és a skolasztika rendjének megbomlását is szimbolizálhatja.

Emellett más ötletek is felmerülhetnek az elemzés során. Például a vihar és a teológiai viharfény (vagyis a spiritualitás megújulása), a természet erejének és az ember helyzetének kontrasztja vagy akár a szabadság és kötöttség ellentéte is felvetődik.

A vers tehát többféle értelmezést és összefüggést kínál teológiai szempontból. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira fókuszálva rávilágíthatunk az emberi életben megjelenő erőteljes és átalakító folyamatokra és az ember kapcsolatára a természettel és az istennel.