Ex oda: "Quem tu, summe Deus, semel Placatus, patrio lumine respicis"... etc.

[Egy német villanella nótájára: "Ich hab' vermeint" etc.]

1
Óh, szent Isten, kit kedvedben, mint kegyes, kebledben
       egyszer már bévettél,
Annak szíve bátor, kedve víg, mert nincs félelme,
       rakva igaz hittel,
Ördög, ellenség, sok bú, szégyenség
       nem árthat, mert teljes reménséggel.

2
Mint nagy szál kő, úgy megáll ő, kárán nem törődő,
       mindent könnyen szenved,
Ez világot, testi sok jót gyűlöl, mint nagy gondot,
       s azokban nem eped,
De Mennyországra, mint főbb javára,
       hal s vész, arra minden kedve gerjed.

3
Ha vétni mér, mindjárt megtér, s ha az bűn hozzáfér,
       nem esik kétségben,
Isten lelke mert vezére, viseltetik teste
       angyalok kezében,
Óják lábait, mint szemek fényit,
       hogy valamint ne üsse az kőben.

4
Óh, szent Isten, mind éltünkben, s mind holtunk idején
       egyedül reményünk,
Te vagy éltünk, benned halunk, rajtad áll, minékünk
       mikor légyen végünk,
Testünk romolván szent országodban
       általad lészen gyönyörű éltünk.

5
Hogy tégedet, élő Istent, szívünk kedve szerént
       szolgáljon s tiszteljen,
Jó egyesség, szent békesség és kedves kegyesség
       szálljon miközünkben,
Véletlen halál, ki reánk őrt áll,
       ne fojtson meg hertelen éltünkben!

 

Elemzések

A vers teológiai szempontból arról szól, hogy az ember Istenhez fordul segítségért és reményért. A szerző imádkozik és megvallja, hogy Isten az egyetlen reményük az életben és a halálban is.

A bibliatudomány szempontjából a vers kifejezi azt a bibliai tanítást, hogy Isten végtelen kegyelemmel és irgalommal tekint az emberre, aki hittel fordul felé. A versben a szerző kifejezi, hogy Istenre való teljes remény és bizalom nélkül az ember sok bánatot és szégyent tapasztalhat. Ugyanakkor a hit és a remény segít az embernek túllépni a bűnön és megtérni.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az ember küzdelme a világi kísértésekkel és vágyakkal. Az ember Isten lelki vezetést és védelmet kér, hogy megőrizze hűségét és távol tartsa magát a bűntől. A versből áradó belső küzdelem és megtérés elválaszthatatlan a patrisztika korabeli gondolkodástól.

A skolasztika nézőpontjából a vers kiemeli az ember főbb célját, a Mennyországra való törekvést, és elválaszthatatlanul kapcsolódik a szellemi élet szükségességéhez. Az ember elutasítja a földi vágyakat és a testi élményeket, mert ezek nem vezetnek az örök boldogságra. Az embernek az Isten szeretetére és irgalomára kell támaszkodnia életében és halálában.

A vers tehát teológiai szempontból a hit, remény és megtérés fontosságát hangsúlyozza, valamint az ember Istenhez való hűségét és kiszolgáltatottságát. Ezért fontos a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika megértése a vers kontextusában.

A vers nem tartalmaz egyértelmű utalásokat a mai természettudományos felfedezésekre, így nehéz összekapcsolni a két témakört. Azonban néhány általános természettudományos elv érvényesülhet a versben.

A vers legfőbb témája Isten és emberi kapcsolatuk. Az első sorban például Isten kegyességét és szeretetét említik, ami vallástudományra utalhat. Az emberi szív bátorsága és a remény teljesen Istenben bízik, ami az emberi hit és vallásos meggyőződések témája lehet. Ezenkívül a vers megemlíti a békességet és a kegyességet, ami vallási ideálokat és értékeket tükrözhet.

A versben szereplő "Óh, szent Isten" kifejezés, valamint a test és a lélek kapcsolata arra utalhat, hogy a vers irodalmi vagy vallási kontextusban tartalmazza ezeket az elemeket. Az emberi lélek és a testnek az isteni és természeti erőkkel való kapcsolatának elemzése lehetne a modern pszichológia vagy biológia szempontjából érdekes.

Az emberi cselekedetek és döntések hatásainak és következményeinek taglalása szintén egy olyan témakör, amely a modern társadalom- és viselkedéstudományokkal kapcsolatba hozható. A versben említik, hogy Isten vezérli az embert, és hogy az embernek mindig megbánással kell visszatérnie, ha vétket követ el. Ez utalhat a modern etika és erkölcsfilozófia vizsgálódásaira a cselekedetek következményeivel és a lelkiismeret jelentőségével kapcsolatban.

Bár a vers nem közvetlenül foglalkozik az aktuális természettudományi felfedezésekkel, a természettel és az emberi lét misztériumaival foglalkozik. Próbálja megérteni és leírni az emberi életet és kapcsolatát Istenhez, amely a természettudományokkal együtt létezik a mai társadalomban.

A vers Balassi Bálint "Deo, Vitae Mortisque Arbitro" című művének egy részlete, amely egy német villanella nótájára készült. Az elemzés során a következő összefüggéseket lehet kiemelni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Műfaji jellemzők: A vers egy imádságszerű költemény, amely isteni kegyelemről, reményről és hittel való kitartásról szól. A versformája gondolatzáradékokra oszlik, amelyek nyolcas rímes sorokban íródtak. Ez a költemény a vallásos líra műfajába tartozik.

2. Vallási motívumok: A vers vallási témákat és motívumokat dolgoz fel. Az isteni isten kegyelme, a hit, a remény és az Isten iránti szolgálat és tisztelet állandó jelen van a versben. Ez a motívum a hagyományos vallásos versesk költészetben és szépirodalomban is gyakori.

3. Német hatás: A vers egy német villanella nótája nyomán készült, aminek hatása érzékelhető a vers felépítésében és hangulatában. Ez az elem kapcsolódik a nemzetközi szépirodalomhoz, mivel bemutatja a német hagyomány hatását a magyar költészetben.

4. Szépség és erény: A versben az erényes élet vezérfonalát követik, amelyek a szépirodalomban gyakran jelennek meg. A költő arra törekszik, hogy megtartóztassa magát a földi kísértésektől és a bűnektől, és ezzel a témával ti sok költő foglalkozott a nemzetközi szépirodalomban is.

5. Imádság és könyörgés: A versben a költő imára és könyörgésre használja a költői nyelvet, amivel kifejezi az Isten iránti alázatát és felszólítja az olvasót, hogy szolgáljon és tiszteljen Istenben. Az imádság és a könyörgés motívuma számos költői műben megtalálható mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Összességében a vers Balassi Bálint reményteli és vallásos lírai alkotása, amely magában hordozza a vallásos versesk hagyományának és a német költészet hatásának jellemzőit. A vallási motívumok, az imádság és a könyörgés, valamint az erény és a hit témája mind fontos szerepet játszanak a versben, és ezek az elemek összekapcsolják a magyar és a nemzetközi szépirodalmat.