1
Az mely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű,
       lelkét ördögtől félti,
Nem csuda, én is hát hogy féltem Céliát,
       midőn gonosz késérti,
Mert csak ő az lelkem, csak ő jóm énnékem,
       éltemet ő segéti.

2
Óh, siralmas szállás, kit keserves válás
       szegény fejemnek rendelt!
Immár hová légyek, s ölemben kit végyek,
       ha szántalan bú terhelt?
Óh, szerencsétlen nap, ki elragad és kap
       attól, ki híven kedvelt!

3
Szerelmesétől vált, nem csuda, az halált
       hogyha fejére kéri,
Mert bújában halál orvosságot talál,
       fájdalma végét éri,
De az szörnyű válás végtelen kínvallás,
       szívét örökké sérti.

 

Elemzések

A vers elején a költő arról beszél, hogy az igaz hívő, aki tiszta szívvel szeret, mindig is fél az ördögtől. Ez a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban a neurobiológia területével hozható összefüggésbe, ahol kutatják az emberi agy működését és annak kapcsolatát a vallásos vagy spirituális hitekkel és érzelmekkel.

A következő részben a költő arról kesereg, hogy a szeretőjétől elvált és keserves válásban kell élnie. Ez a rész összefüggésbe hozható a pszichológiával és az érzelmi folyamatokkal. A kutatások azt mutatják, hogy a szerelmi kapcsolatok megszakadása erős érzelmi fájdalmat és stresszt okozhat az embernek.

A vers harmadik részében a költő azt mondja, hogy nem csoda, hogy az, aki szerelmétől elszakad, halált kéri magára, mert a bánatban megtalálja a halál gyógyírt, ami véget vet a fájdalomnak. Ezen a ponton a vers összefüggésbe hozható az endokrinológiával, amely a hormonok és az érzelmi állapotok közötti kapcsolatot tanulmányozza. Bizonyított tény, hogy a stressz és a bánat hatással van a test hormonháztartására, ami befolyásolja a hangulatot és az érzelmi állapotot.

Ezek a kapcsolódási pontok a mai természettudomány legfrissebb kutatási eredményeivel összevetve segítenek jobban megérteni a verset és megmutatják, hogy az emberi érzelmek és élmények mennyire összefonódnak a tudomány legújabb felfedezéseivel.

A vers a magyar irodalomban Balassi Bálint költészetéhez tartozik, aki a 16. században élt és jelentős hatással volt a költészet fejlődésére. A vers címe "Hatodik - Kiben az szeretőjétől való elváltán kesereg" és egy szerelmi elválás fájdalmát és a szerelem hatalmát mutatja be.

A vers első sora a vallásosság és a lélek szerepéről beszél, utalva arra, hogy az embernek tartózkodnia kell a hamisságtól és az ördögtől kell tartania. Ez a vallásos töltet és a mentális (lelki) szenvedés kapcsolata egyáltalán nemzetközi, hanem tipikusan keresztény szimbolika.

A második szakaszban a költő elkeseredettségét mutatja be, amikor elvált a szeretett személytől. Ez az általános érzelmi állapot és a szerelmi válság szépirodalmi témakörbe sorolható, amely megtalálható számos nemzetközi költészeti alkotásban is.

A harmadik szakasz a szerelmi elválás vele járó fájdalmát boncolgatja. Ebben a részben a költő lelkének és szívének sebeit mutatja be, amelyeket a szakítás okozott. Ez a szerelem és a szakítás univerzális témája, amely megtalálható más nemzetközi költők műveiben is.

Összességében elmondható, hogy a vers keresztény vallásos hátterével és a szerelmi elválás fájdalmával egyaránt szépirodalmi összefüggésekkel rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén. A versben bemutatott érzelmek és témák univerzálisak, és számos más költő alkotásaiban is megtalálhatóak.

A vers Balassi Bálint HATODIK - KIBEN AZ SZERETŐJÉTŐL VALÓ ELVÁLTÁN KESEREG című művének részlete.

A vers kezdő soraiban az szerepel, hogy az igazi keresztyén hívőben ne legyen hamisság, és az ilyen ember félti a lelkét az ördögtől. Itt már megjelenik egy teológiai gondolat, miszerint a gonoszság a keresztyén ember lelkére leselkedik, és az ilyen személynek féltenie kell a lelkét. Ez annak a szempontjából is érdekes, hogy Balassi szerelme, Célia, talán hasonló negatív hatást gyakorol rá, ahogy az ördög. Ezt hangsúlyozza is a versben, amikor azt mondja, hogy csak Célia az lelke, csak ő a jó neki, és csak ő segíti az életét. Ez egyfajta függőséget és megszállottságot jelent, ami a teológiai szempontból elvetendő lehet, mivel a keresztyén embernek a hitben kellene a legfontosabb segítséget megtalálnia.

A vers folytatásában Balassi a válásból adódó fájdalmát és kétségbeesését fogalmazza meg. Kifejezi azt, hogy mennyire siralmas helyzetben van, és nem tudja hová menjen, és kit keressen a bánatában. Ez is kapcsolódik a teológiához, mivel a vallási nézetek szerint a lélek a szenvedést, a bánatot találja meg a világban, és talán itt is ezt érzékelteti Balassi.

A vers végén Balassi megemlíti, hogy a szerelmétől való elválás olyan fájdalmat okoz, amelyhez csak a halál adhat orvosságot, mert az képes enyhíteni az emberi szenvedést. Ez egy erős kijelentés, és a teológiához egyenesen kapcsolódik, mivel a halál, amelyre itt utal, a bűn következményeként is értelmezhető, és így az is lehet a gondolat, hogy a bűn a szerelmi elválás miatti fájdalom forrása.

A vers tehát egyfajta teológiai gondolatokat vonultat fel a szerelmi elválástól való félelem és a bánat kapcsán. Ezek a gondolatok a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjából is érdekesek lehetnek, hiszen a bibliai tanítások, a korai egyházi gondolkodás és a középkori teológia is foglalkozott az emberi szenvedés, a bűn és a halál kérdéseivel. Ezen belül is a vágyakozás és a szerelmi összetartozás váltása, valamint a bánat és a lelki fájdalom szerepe a vallásos gondolkodásban.