ad notam: "Minden állat dicsér, Úr Isten tégedet" etc.

1
Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

2
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
Istennek ajánlva légyetek immár ti!

3
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!

4
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, újforma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!

5
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem!

6
Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!

7
Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8
Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon véletek!

9
Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

10
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.

 


Elemzések

A vers Balassi Bálint költőtől származik, aki a 16. században élt és a magyar reneszánsz jelentős alakja volt. A verse címe "Valedicit Patriae, Anicis Iisque - Omnibus Quae Habuit Carissima", amely azt jelenti, hogy "Búcsúzik hazától, baráttól és mindentől, ami legkedvesebb volt neki".

A vers első néhány sora a magyarországi helyzetre és a kereszténységre utal. Balassi a hazáját a jó Magyarországnak és a kereszténység védelmezőjének nevezi. Emellett megemlíti a vitézlő oskolát, amelyben talán a hősiesség és a bátorság szimbóluma rejlik.

A következő részben Balassi az egri vitézekről beszél, akiknek vitézségét mindenki dicséri. Egyértelműen utal a magyar történelem egyik leghíresebb csatájára, az 1552-es egri vár ostromára. A versben az egri vitézeket Istennek ajánlja, ami azt sugallja, hogy a vitézség a hithez kötődik.

A harmadik szakaszban a lovakat említi, amelyek hátán a jó vitézek gyorsan futnak a harcmezőn. Ez a rész is a hősiességre utal.

A negyedik részben Balassi a vitézi felszerelést és a katonai eszközöket dicséri. Utal a katonai innovációkra és a fegyverek szépségére. Itt is hangsúlyozza, hogy vágyik a béke megteremtésére.

Az ötödik rész arról szól, hogy Balassi támogatta, nevelte és tartotta a jó vitézeket, akikre büszke volt. Szeretné, hogy jó emlékezetük legyen róla és jótéteményei ne feledésbe merüljenek.

A hatodik rész a harcmezőt és a vidéket írja le, ahol a vitézek harcolnak. Megemlíti, hogy sok vitéz nyugszik itt, és a versben Istenhez köszönti őket.

A hetedik részben Balassi megszólítja barátait és könyveit, akik emlékeiben élnek tovább. Úgy tűnik, hogy fájdalmassága és bánatai között őket gondolja.

A nyolcadik részben a szép nőket szólítja meg, akik szívélyesen néznek rá. Őszinte kívánságokat fogalmaz meg Istennel és a szeretettel kapcsolatban.

A kilencedik részben Balassi egy szerelmi ellenségéről beszél, akinek el kell fogadnia a keserűséget és a könyörtelenséget. Az üres sorok valószínűleg a megérdemelt büntetést jelzik, de a vers megszakad ebben a részben, nincs befejezése.

A tizedik rész arról szól, hogy Balassi átkozza a haszontalan versikéit és kérleli őket, hogy semmisüljenek meg. Ebben a részben a költő kiábrándult és csalódott lehet a saját művészetében vagy a kapcsolatban, amit a költészetével kötött.

Összességében a vers hősiességet, hazaszeretetet és gyakran vallásos elemeket tartalmaz. Balassi Bálint a magyarországi reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alakja volt, és versei fontosak a magyar irodalom történetében.

Az előadott vers Balassi Bálint "Valedicit Patriae, anicis iisque omnibus quae habuit carissima" című műve. A vers első pillantásra nem tűnik természettudományos témával foglalkozónak, ugyanakkor a modern tudományos felfedezésekkel történő összefüggéseket mégis megtalálhatjuk benne.

Az első részben Balassi Bálint az édes hazájához, Magyarországhoz szól, és a kereszténység védelmezőjeként, valamint a pogány vérről szóló metaforával írja le. A modern tudományos kutatások során felfedezett tények szerint a hagyományosan vallásiérzékeny országokban a vallásgyakorlás gyakran összekapcsolódik a nép egészségével és boldogságával. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy a vallás különböző formái összefügghetnek az emberek mentális és fizikai egészségével is.

A második részben Balassi Bálint az egriek vitézségét és régi hősies tetteit emeli ki. Ebben az esetben a "dolgotokot veti" kifejezés arra utal, hogy az egri vitézek az új technológiákat és fegyvereket is felhasználták a harcban. Ez hasonlít a mai haditechnológiához és a katonai innovációkhoz, amelyek korszerű eszközöket és technikákat alkalmaznak a háborúkban.

A harmadik részben a versben említett lovak és a vitézek kapcsolata lehet összekapcsolható az állattudomány újabb felfedezéseivel. A modern kutatások szerint a ló és az ember között speciális kötelék jön létre, amely hatással van mindkét fél fizikai és mentális állapotára. A lóterápiát például gyakran alkalmazzák a pszichológia és az egészségügy területén, hogy segítsenek az embereknek a gyógyulásban és a rehabilitációban.

A negyedik részben a versben szereplő "fényes sok szép szerszám" és "katonatalálmány" kifejezések valószínűleg a harcászat és a technológiai fejlődésre utalnak. A modern haditechnikában folyamatosan új eszközök és technológiák jelennek meg, amelyek hatékonyabbá teszik a hadviselést. Az ilyen típusú technológiai fejlesztések például a drónok, a mesterséges intelligencia és az automatizálás.

Az ötödik részben a versben említett jóvüt legények és az emlékezetüket megőrző erények összefügghenek az agykutatás és az emlékezettan legfrissebb eredményeivel. Az agy működését tanulmányozva felfedezték, hogy a pozitív élmények és az empátia szerepet játszanak a hosszú távú emlékek kialakításában és megőrzésében.

Összességében Balassi Bálint verse, bár első pillantásra nem nyújt természettudományos témákat, mégis több olyan aspektust tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a modern természettudománnyal. A kutatások és felfedezések által szerzett tudásunk bővülése lehetőségeket kínál az irodalom és kultúra elemzésének, amelyek új szempontokat és mélységet adhatnak a korábbi művek értelmezéséhez.

A vers vallási és hazafiasságról szóló témákat kever össze. A következő részletes elemzés megvizsgálja a verset teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontok alapján.

A vers kezdő sorai hitvallásszerűen fogalmazzák meg az író vallási meggyőződését és Szűz Mária istenanyaságát. Ebben a sorban egy idézet is található a Zsoltárok könyvéből (Zsolt 148,10), amely hangsúlyozza, hogy minden teremtett lény dicséri az Urat.

Az első versszakban Balassi Bálint személyes vallomást tesz, dicsérik hazáját és az itt élő embereket, akik a keresztény hitet vallják és harcolnak az őket fenyegető pogányság ellen. Ez a vallási nézőpont a bibliatudomány szempontjából azt jelenti, hogy Magyarország Isten népének országa és küldetése van az isteni ügy szolgálatában.

A második versszakban az Eger városában élő és harcoló hősöket dicséri, akiknek vitézsége és hűsége is Istennek ajánlott és szentelt. Ez a patrisztikai nézőpontban az isteni segítség lehetőségét tükrözi, amelyet az embereknek hozzá kell adniuk vagy elfogadniuk a cselekedetek végrehajtása során.

A harmadik versszakban a ló lova szimbolikus jelentése van, amely azt jelenti, hogy az ifjak, akiket hátukon hordoznak, a hősök képességeit és teljesítményét dicsérik. Ezek a lóval történő vadászatok biztonságot és egészséget kívánnak mindazoknak, akik részt vesznek a harcokban. Ez a skolasztikus nézőpont az emberi tevékenységek és képességek isteni segítségével párosuló természetét tükrözi.

A negyedik versszak a hadi felszereléseket és a seregben részt vevő katonák viselkedését dicséri. Balassi arra buzdítja őket, hogy az isteni békével ruházzák fel magukat. Ez a patrisztikai és skolasztikus nézőpont hangsúlyozza a béke és az isteni áldás fontosságát még a harc közepette is.

Az ötödik versszak a már elhunyt és tiszteletet érdemlő hősökre emlékezik, akiknek a szerző sok jót tett és támogatta őket. Ez a patrisztikus nézőpont az őszinte szívű cselekedetek fontosságát hangsúlyozza, amelyek Isten áldását és támogatását vonzzák.

A hatodik versszak a táj és környezet dicséretére összpontosít. Ez a patrisztikus és skolasztikus nézőpont azt mondja, hogy az Istennek szentelt tájak és helyek fontosak a vallásos gyakorlatokban és az isteni jelenlétben.

A hetedik és a nyolcadik versszak az író barátainak és családjának szól, akikről úgy gondolja, hogy szerepet játszanak az ő szellemi és vallási fejlődésében. Balassi felszólítja őket, hogy mindig legyenek áldottak Isten jelenlétével és a szeretetükkel.

A kilencedik versszak kevésbé teológiai, inkább személyes és érzelmi jellegű. Balassi az ellenségéhez szól, és fejezetet hagy üresen, ami arra utal, hogy a szerelem szenvedélyes és összetett pillanatokat hordoz magában.

A tizedik versszak a költő saját verseivel foglalkozik. Balassi úgy gondolja, hogy a versei hiábavalóak és nem érdemlik meg a támogatást és figyelmet. Ez a skolasztikus nézőpont a szerző önkritikáját és a költészet fontosságát hangsúlyozza az isteni ügy szolgálatában.