[az "Vitézek, mi lehet" nótájára]

1
Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak,
       Kristus, másod személye!
Régi vitézeknek, roppant seregeknek
       győzhetetlen Istene!
Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok,
       vigy, kérlek, vitézségre!

2
Régenten Dávidot, juh mellől az pásztort
       víd királyi felségre,
Midőn Góliáttal, az nagy óriással
       megvíva szemtől szembe,
Kit reménség ellen csudálatosképpen
       adál néki kezébe.

3
Jó Makkabéusnak, Jeftének, Sámsonnak,
       Gedeonnak, Juditnak
Eszet, bátorságot adál diadalmot,
       hogy vitézül járnának,
Midőn benned bízván, hadnagyságod után
       szerencsét próbálának.

4
Most is vitézeknek te vagy bátor szívek,
       kik véled dicsekednek,
De az kevélyeknek, kik mással kérkednek,
       csak szégyenvallás helyek,
Mert kit te nem segélsz, szíve, esze elvész,
       hátat ád ellenségnek.

5
Az te nagy nevedben én is most, Istenem,
       kötöttem fel szablyámot,
Sok jó szerencséket várok csak tetőled,
       s vitézlő sok szép jókot,
Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért
       járom, tudod, utamot,

6
Hanem szent nevedért s az szép tisztességért,
       kiben megkisebbítél,
Noha nem méltatlan, mert rút és szántalan
       bűnömért rám gerjedtél,
De felejts el, kérlek, undok vétkeimet,
       lám, már eléggé vertél.

7
Te vagy szál kopiám, te vagy éles szablyám,
       jó lovam hamarsága,
Elmémnek vezére, karjaim ereje,
       én szívem bátorsága,
Bízván szent nevedbe, mégyek örvendezve,
       bátran káromlóidra.

8
Csak tereád hadtam életemet, Uram,
       valamely helyen járok,
Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket
       csak jóvoltodtól várok,
Orcámról töröld el szép vitézségekkel
       szégyent, kit mégis vallok,

9
Hogy vidám orcával, szép háláadással
       én felmagasztaljalak,
Ez széles világnak téged hadnagyomnak
       örömmel kiáltsalak,
Vérrel festett szablyát ki adsz olyanoknak,
       kik zászlód alatt járnak.

 

Elemzések

A vers természettudományos értelemben történő elemzésekor érdemes figyelembe venni, hogy a vers a vitézek, harcosok erényeiről és a győzelmi imáról szól, így nem konkrét tudományos témákat dolgoz fel. Azonban a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozva néhány érdekes összefüggés felállítható.

A versben szereplő vitézek erényei között az erő, bátorság, ügyesség és kitartás jelentős szerepet kapnak. Mivel a biológiai kutatások számos olyan felfedezést tettek az emberi test működésével kapcsolatban, amelyek megmagyarázzák ezeket a tulajdonságokat (pl. az izomzat felépítése és működése, az agyi folyamatok), így a modern biológiai ismeretekkel megvizsgálva kiderülhet, hogy a vitézkedésre jellemző tehetségek és képességek valójában biológiai alapokon nyugszanak.

A versben említett Dávid és Góliát történetének elemzése során fontos lehet megfigyelni, hogy a történetben Dávidnak sikerül legyőznie a hatalmas óriást. Az általános fizikai törvényekkel összevetve kiderülhet, hogy Dávid ügyességének, rugalmasságának és találmányos megoldásainak köszönhetően volt képes felvenni a harcot Góliáttal szemben, ami példázza az emberi elmének és találékonyságnak a természettel szembeni győzelmét.

A versben említett vitézek és hősök bátorságukért, ügyességükért és kitartásukért isteni segítséget kérnek. Az istenekhez való imádkozás és az istenek oltalma érdekes összefüggést teremthet a modern pszichológia és a vallástudomány területével. Az emberi pszichológiaban a vallás és a hit megerősítő hatással lehet az egyén számára, ami hozzájárulhat a kitartáshoz és az erőteljes cselekvéshez.

A versben hangsúlyozott vitézek és harcosok erényei, valamint a szent nevek, imák és kiáltások arra figyelmeztetnek, hogy az emberi kultúrában a hiedelmek, szokások és vallásos gyakorlatok rendkívül fontosak lehetnek a közösségi identitás és az egyén erkölcsi értékrendjének kialakításában. Az emberek által hozott döntések, és a cselekvési formák közötti összefüggések elemzése során figyelembe kell venni a társadalom és a vallás szerepét.

Összességében a vers természettudományos szempontból való elemzése nem vezet feltétlenül konkrét tudományos eredményekhez, de érdekes összefüggéseket mutathat fel az emberi test működése, a pszichológia és a kulturális hagyományok területén.

A vers túlnyomórészt arról szól, hogy a költő katonaként a Szentháromsághoz, Jézushoz fordul, hogy segítséget nyerjen a harcban. Az első versszakban megemlíti a Szentháromságot és Krisztust, mint a hadsereg győzhetetlen Istenét. Ezzel a vers az imádságról és a katonai erő megszerzéséről szól.

A második versszakban a költő Dávidot említi, aki a bibliai történetek szerint Góliát óriásával vívott meg, és nyert. Ez a rész a Biblia iránti tiszteletre és a bátorság fontosságára utal.

A harmadik versszakban olyan bibliai karaktereket hoz fel, mint Júdás Makkabeus, Jefté, Sámson és Gedeon. Ezek a karakterek a patrisztikus interpretációkban hősök és példaképek voltak, akik által Isten segítette őket a hadviselésben. Így a versben megjelenik a patrisztika nézőpontja.

A negyedik versszakban a költő azt mondja, hogy a jelenlegi vitézek büszkeséggel hivatkoznak Istenre, de azok, akik mással kérkednek, szégyenvallást fognak elszenvedni, mert Isten nem segíti őket. Ez a rész a hit fontosságát hangsúlyozza és a Skolasztika (különösen a szentháromság-tan) nézőpontjából értelmezhető.

Az ötödik versszakban a költő a saját imát és harci céljait ismerteti, hangsúlyozva, hogy nem anyagi juttatásokért vagy kincsekért harcol, hanem az Isten iránti hűségért és tiszteletért. Ez összekapcsolható a Skolasztika, a patrisztika és a bibliatudomány általános tanításaival.

A hatodik versszakban a költő elismeri bűneit, és kéri Isten bocsánatát. Ezzel a versszakkal a bűnbánat és kegyelem témaköréhez kapcsolódik.

A hetedik versszakban a költő Istenhez fordul, hogy Ő legyen az útjának vezére és ereje a harcban. Ez a rész a bátorság és az Istenbe vetett hit hangsúlyozásáról szól.

A nyolcadik versszakban a költő továbbra is Isten segítségét kéri a harcban, valamint bátorságot, intelligenciát és szerencsét várnak. Ez a rész a megtétel érdekében tett erőfeszítést hangsúlyozza, de az eredményt Isten jóvoltától remélik.

A kilencedik versszakban a költő hálával köszöni meg Istennek az erőt és a segítséget, amit nyert az Ő nevében harcolva. Ez a rész a dicséret és a hálaadás megnyilvánulása.

A vers végén tiszteletadásként kiáltást említ, valamint Istennek adott vértől átitatott kardokat, amelyeket azoknak ad, akik az Ő zászlaja alatt harcolnak. Ez a rész a fegyverekre utal, amelyek az Isten nevében történő harcban alkalmazhatók.

Összességében elmondható, hogy a vers a harci erényekre, az imádság fontosságára és Isten segítségére összpontosít. A bibliatudományban a bibliai referenciák fontosságát hangsúlyozza, a patrisztika nézőpontjában a szentágostoni értelmezések, a skolasztika szempontjából pedig az isteni imádság és az erények központi szerepe kerül előtérbe.

A vers Balassi Bálint "Hymnus secundus" című műve, mely egy vallásos témájú imadalt tartalmaz. Az alábbiakban a vers irodalomtudományi szempontból történő elemzését fogom végrehajtani, figyelembe véve mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalmi kontextusokat.

A vers szerkezete:
A vers egy vallásos imaként indul, amelyet egy erős költői alany, a vitéz, az imában Isten áldására és segítségére kéri. A vers fő része Dávid és a bibliai hősök történeteinek felidézése, akik a jelen imában szereplő vitézekhez hasonlóan Isten segítségével vívtak csatákat. A vers végén a költemény tovább folytatja az imakaraktert, és hangsúlyozza a költő elkötelezettségét Isten iránt, valamint a vitézségért kapott jutalom vágyát.

Motívumok és témák:
1. Vallás és hit: A versben a vallásos motívumok és visszautalások gyakoriak. Az imakarakter egyértelműen Istentől várja a vitézi erényeket és a győzelmet. Az imában szerepelnek bibliai hősök, akiknek történetei Isten segítségét hangsúlyozzák.

2. Vitézség: A vers az erős, bátor vitézeket állítja középpontba, akik Isten segítségével győzedelmeskednek az ellenséggel szemben. A vitézség szép cselekedeteket, diadalokat hoz, és a költő is vágyakozik a vitézségre.

3. Büszkeség és alázat: A versben a költő kiemeli, hogy Isten segítségével a vitézek büszkén elismerik erőnlétüket és vitézségüket, míg a kevélyek, akik nem kérnek Isten segítségét, megbuktak és szégyent vallottak. A költő pedig hálát ad Istennek, és megbánást ígér a bűnei miatt.

4. Hálás imádság: A vers vissza-visszatérő motívuma a költő hálája Isten iránt, melyet az ő szép tisztességéért hangoztat. A költő örömmel és hálaadással imádja Istent, és megigéri, hogy a vitézek hősiesen fognak küzdeni az ő nevében.

Szépirodalmi kontextusok:
1. Bibliai hősök: A versben a költő felidézi Dávid és más bibliai hősök történeteit, akik a vallásos szépirodalmi hagyományokban központi szerepet játszanak. Ezek a hősök Isten segítségével győzedelmeskedtek a gonosz felett, és ezek a történetek valószínűleg inspiráló hatással voltak a költőre.

2. Vitézi ének: A vers formailag és tartalmilag is kapcsolódik a vitézi ének hagyományhoz, mely a középkorban a lovagi erényeket, bátorságot és hősiességet dicsőítette. A versben az elkötelezett vitézség és a győzelmi diadalok motivációi a vitézi ének stiláris jegyeihez kapcsolódhatnak.

3. Vallásos költészet: A vers vallásos témája, az imádság és a hittel való kapcsolat elemzése a vallásos költészet hagyományaihoz illeszkedik. A költő a vallásos motívumoknak és képződményeknek a vallásos költők elődjeinél megtalálható eszköztárát használja.

4. Magyar humanizmus: A költő egybeolvad a magyar humanizmus által meghatározott irodalmi környezettel. Az alázat és hálás könyörgés, valamint a vitézi eszmények hangsúlyozása a humanizmus ideáival és a keresztény vallással való kapcsolattal függ össze.

Összegzés:
Balassi Bálint "Hymnus secundus" című versében a vallás, a vitézi értékek, a büszkeség és az alázat motívumai találkoznak. A költő Isten segítségét kéri a vitézi erények megszerzéséhez és győzelmekhez, elismerve a bibliai hősök példáját. A vers inspirációt merít a bibliai és a vitézi ének hagyományokból, miközben a magyar humanizmus és a vallásos költészet keretei között mozog.