"Csak búbánat" nótájára

1
Idővel paloták, házak, erős várak,
       városok elromolnak,
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság
       idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák
       idővel mind elhullnak,

2
Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág
       idővel mind elvésznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává
       nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség
       idővel porrá lésznek.

3
Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,
       idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül,
       mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,
       egy helyiben más támad.

4
Meglágyul keménség, megszűnik irigység,
       jóra fordul gyűlölség,
Istentűl mindenben adatott idővel
       változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének
       nincs vége, mert égten-ég.

5
Véghetetlen voltát, semmi változását
       szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,
       könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után
       Juliának ajánlám.

 

Stílusok

< I>

"Csak vágyom" angyali dallamba


1
Idővel tüzes színek, gyönyörű zamatok,
       szépséges álmok elhalványulnak,
Erő és választás, érték és ragyogás,
       idővel mind elhaltak,
Tavaszi zsongás, meglepetések, boldogság,
       idővel porszem mivé fakadnak,


2
Királyi tekintet, tisztelet, nagy gazdagság
       idővel mit sem jelentenek,
Óriási sziklák sóvárgó pillantásokkal
       törmelékhez hasonlíthatók,
Jó hírnév, dicsőség, mennyei szépség,
       idővel elvesznek.


3
Még a föld is megöregedik, hegyek lehullanak,
       idővel tenger eltűnik,
Az ég is elborul, a nap sötétté válik,
       mindennek vége közelít,
Metszet a márványon kiolvasódik, elmúlik,
       más helyen újabb kezdet kezdődik.


4
Kemény kő alázatos lesz, irigység alvad,
       gyűlölet kedvessé válik,
Isten idővel a változásba rejti mindent,
       változásnak nincs végállomása,
De a szerelmem, tűzzé váló vágyam,
       sosem ér véget, mindörökké gyújtja.


5
Végtelenségét, változatlanságát
       szerelmem értetni nem tudom,
Amiben Juliát megtalálom, mint Lázár ujját,
       könnyebbé teszi az életemet,
Ezen szavakkal írom, és minden után,
       Juliának ajánlom.


 

NEGYVENHETEDIK - ITEM INVENTIO POETICA: SZERELMÜK RENERÁCIÓJA - AZ ÖRÖK ÉS MARADANDÓSÁGÁRÓL

(Babits Mihály stílusában)



1
Épületek romlanak, paloták, várak,


        Mind a városok porba hullanak,


Hatalmas erő, birtokok rengeteg,


       Az idő foglyaiként múlnak el.


Tavaszi rózsák, violák és liliomok


       Az idő sodrában elhalnak,



2
Koronás méltóság, nagy gazdagság,


       Az idő kövülete által semmisül el,


Nagy kövek hamuvá lesznek, kősziklák porrá,


       Az idő folyamán átalakulnak,


Dicsőség, hírnév, angyali szépség nagy,


       Az idő porvá változtatja őket.



3
Még a föld is öregebb lesz, hegyek pusztulnak el,


       Az idő sorsszerűen apasztja a tengert,


Az ég is elsötétül, a nap fénye fakul,


       Mindennek végül befejeződik,


Márványlemezekbe vésett írások kopnak, elvesznek,


       De helyettük újabbak jönnek.



4
Gyűlöletet felold, keménység megpuhul,


       Szeretet a helyén helyet foglal,


Idővel mindenkit Isten rendelése szerint


       Változással és bizonyos végponttal megáld,


De én szerelmemnek, mint a pokol tüzének,


       Nincs vége, mert örökké ég.



5
Véghetetlensége megmarad, változatlansága


       Az én szerelmem szent reneszánsza,


Ahol Julia mint Lázár ujja,


       A könnyebbítő, vigaszt nyújtja,


Ezt írom most neki, és mindazt ami ezután jön,


       Pedig Juliának szánom mind.



 

Elemzések

A vers természettudományos szempontból azt mutatja meg, hogy az emberi dolgok idővel romlanak és elmúlnak, míg a szerelem örök és maradandó. A verselemzés során számos érdekes összefüggést lehet találni a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorokban a vers a paloták, házak, erős várak és városok elromlását említi, ami összefüggésben lehet a természeti katasztrófák, például földrengések vagy vulkánkitörések következményeivel, amelyek épületeket tönkretesznek. A versben említett tárgyak eltűnésére a természettudomány mai ismeretei alapján könnyebb magyarázatot találhatunk, például az időjárás hatásaira vagy az anyagok bomlására.

A második szakaszban a vers a királyi méltóság, tisztesség és nagy jószág elvészését említi. Ez összefüggésben lehet a társadalmi változásokkal, politikai rendszerek és gazdaságok összeomlásával. Azt is megemlíti, hogy a nagy kövek is hamuvá válnak, ami az idő múlásával az erózió és a kőzetek átalakulásának eredménye lehet. Ezenkívül a hírnév, dicsőség és szépség porrá hullásának említése összefüggésben lehet például az emberi test öregedésével és halálával.

A vers a természeti jelenségek változását is bemutatja. A föld elaggik és hegyek fogyatkoznak, ami a földkéreg mozgásával és hegységképződéssel, valamint az erózióval és az erdőirtással összefüggésben állhat. Az ég is béborul és a nap sötétül, ami például a természeti jelenségek, mint például a vulkáni kitörések vagy a nagy üvegházhatás következménye lehet. Ezenkívül ezek a sorok utalhatnak a világvégére és az univerzum véges voltára is.

A vers kifejezi, hogy a szeretet az egyetlen dolog, ami folytonosságot és örökkévalóságot hordoz magában. Ennek a természettudományos szempontból is megtalálhatóak visszhangjai. Az anyagok és az élőlények bizonyos változásokon mennek keresztül, de az energiák és az információ soha nem semmisülnek meg teljesen, hanem átalakulnak. A szeretet talán hasonló módon átalakulhat, de soha nem tűnik el teljesen.

Összességében a vers természettudományos szempontból bemutatja az idő múlásának és az emberi dolgok pusztulásának folyamatát, miközben kiemeli a szerelem maradandóságát és folytonosságát. A természettudomány legfrissebb felfedezéseihez kapcsolódva számos összefüggést lehet találni a versben említett dolgok és a természeti jelenségek között.

A vers teológiai szempontból az idő múlásának és az öröklét témáját mutatja be. A vers elején leírják, hogy az idő során minden földi dolog elpusztul és elmúlik: paloták, házak, erődítmények, városok, virágok, stb. Ez a patrisztika nézőpontjára utal, ahol az elmúló és mulandó világban az örök és maradandó értékek a lelki dolgokban, az isteni szférában találhatók meg.

A második versszakban a királyi méltóság, hírnév és dicsőség is elvész az idő múlásával. Ez a skolasztika nézőpontjával is összhangban van, ahol arra helyezik a hangsúlyt, hogy minden földi hatalom és gazdagság véges és mulandó, és csak az istenséggel való kapcsolat visszük az embert az öröklétbe.

A harmadik versszakban azt is megjegyzik, hogy még az ég és a föld is megsemmisülhet az idők folyamán. Ez pedig az apokaliptikus és bibliatudományi elemeket tárja fel, ahol a világ vége és az isteni ítélet előtt minden földi és égi alkotás megsemmisül.

A negyedik versszakban a vers fordulata következik be, ahol a keménség, irigység és gyűlölet megszűnik, és csak az isteni szeretet marad meg örökké. Ez az Isten szeretetének örök és változhatatlan voltára utal, ami a patrisztika és bibliatudomány szemszögéből is fontos elem.

A vers befejezésében pedig a költő arra vágyik, hogy szerelme az öröklétben is megmaradjon, és az ő szerelme Juliának is ajánlja ezt a biztos változhatatlanságot és vonzalmat. Ez a verselem az öröklét és a szeretet kapcsolatára utal, ami a teológiában és patrisztikában is fontos témakör.

A Biblia, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai mellett a versben megjelenő örök és maradandó témája az isteni szeretet fontosságára is utal. Azt sugallja, hogy csak az isteni szeretetben található meg az öröklét és a maradandóság, és hogy minden méltóság és hatalom a földön ideiglenes és változó.

A vers egy szerelmi vallomás, melyet Balassi Bálint, a 16. századi magyar költő írt. Az első szempont, amit érdemes figyelembe venni, az a műfaj, amibe a vers sorolható. Ez a vers egy Item inventio poetica nevű műfajba tartozik, amelyben a szerző az irodalmi művének keletkezését, ihletettségét mutatja be. A vers tehát az Ő szerelmének az örök és maradandó voltáról szól.

A vers első része (1-3. versszak) arról szól, hogy mindaz, ami az emberi világban erőtől, gazdagságtól és szépségtől néhány idővel múlik el. Ez a gondolat szerepel a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is, például Shakespeare szonettjeiben is megtalálható hasonló tematika. A múlás, a halál és az elmúlás motívuma gyakori a világirodalomban.

A vers második része (4-5. versszak) azt mondja el, hogy csak a szerelme örök és maradandó. A végesség és a változás motívumát a szeretet megmásíthatatlanságával kontrázza. Az ilyen fajta istállósság, tartósság témája gyakran megjelenik a világirodalomban, többek között Dante Isteni színjátékában vagy Shakespeare szonettjeiben.

A versekben megjelenő költői képek, például a paloták, házak, rózsák vagy a kövek hamuvá válása szintén gyakoriak az irodalomban, és a múlás, a halál jelképeként szolgálnak. A vers közel áll a barokk kori irodalomhoz, amelyben a múlás, az elmúlás és a halál jelentése nagy hangsúlyt kapott.

Összességében a vers Balassi Bálint verseinek tipikus példája, amelyben a szerző a múlás, az elmúlás és a halál motívumával kontrasztos és öröknek vélt szerelmét fejezi ki. Ezen témák és költői képek gyakran előfordulnak a nemzetközi irodalomban is, általános emberi érzésekre építve.