[azon nótára]

1
Óh, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák,

       kik nagy szerelmem tüzén,
Igaz bizonságim vadtok, mert kínjaim
       tudjátok, szinte mint én,
Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen
       más, mint én, szerelmesén?
                ECHO: Én!

2
Ki felele nékem? Távul az erdőben
       lőn ugyan valami szó,
Talám egyik tündér jár itt valamiért
       vagy valami nyulászó;
Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett,
       ha lábain volt békó?
                ECHO: Ékó.

3
Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia
       éngem vertengeni hágy,
Mi könnyebbíthet meg, s mitűl lészen esmeg
       kemény szíve hozzám lágy?
Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg,
       s mi az, mire lelkem vágy?
                ECHO: Ágy.

4
Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát,
       ott ki vigasztalhatna?
Búm helyett örömet, gyönyörű életet
       nékem ott ki adhatna?
Igazán ki neve, kit jómnak felette
       lelkem oda kívánna?
                ECHO: Ánna.

5
Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom
       kedves-é néki vagy nem?
Szép Julia-Annám lészen-é jó hozzám,
       s megkegyelmez-é nékem?
Hogy régen szolgálom, lészen-é jutalmom,
       s kell-é jót reménlenem?
                ECHO: Nem.

6
Kegyetlenségéért, tűrtem sok kínjáért,
       hát még Istentűl sem fél?
Ő fejér mellyében, mint szép lágy fészekben,
       kegyetlenség hogyhogy él?
Mert mint nyelved beszél, búmmal, én hiszem, él,
       óh, mely igen nem kémél!
                ECHO: Él.

7
Óh, hová légyek hát, tűrvén ennyi kínját,
       kivel vett körös-köröl?
Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez
       kegyes szemei elől,
Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre,
       amint látom, hogy gyűlöl.
                ECHO: Öl.

8
Már csak mutasd módját, mint olthassam lángját
       szerelmemnek, ki csak nő,
Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem,
       oka talám nem is ő,
Hanem más gonosz nő, ördöngös bűvölő,
       mert kegyes ő, semmint kő.
                ECHO: Ő.

9
Hát medgyek, én veszett, kit szerelem éget,
       s kit már ő bé nem fogad?
Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban,
       szinte igaz úgy hervad;
Azért ádj tanácsot, szánd meg nyavalyámot,
       ha sebemet gyógyíthatd!
                ECHO: Hadd!

10
Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám?
       De lá, szívem mint gerjed,
Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján,
       látom, hogy színe terjed,
Magad se mondanád elhadni, ha látnád;
       nézd meg csak, és esmerjed!
                ECHO: Merjed!

11
Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem
       végez ki életembűl;
No, tőrrel, méreggel nagy búmot vérem el,
       mert kiesém kedvébűl,
Látom, hogy csak gyűlöl, énnékem nem örül,
       rajtam nem is könyörül.
                ECHO: Örül.

12
Hogy hihessem én azt, ha látd-é, mint fáraszt
       szántalan sok veszéllyel?
Szemeim láttára nagy kegyesen másra
       nézdegél vidám szemmel,
Énnékem peniglen még szerelmem sem kell,
       veszt, sillyeszt gyötrelmekkel.
                ECHO: Kell!

13
Óh, vajha kellene, szerelmébe venne,
       vészne szívem bánatja,
De nem azt jelenti kemény tekinteti,
       s amint magát mutatja,
Hogy esmét szeressen, nem ádja azt Isten,
       noha lelkem imádja.
                ECHO: Ádja.

14
Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja
       nevét minden időben,
S talám meg is ádja, és szívét fordítja
       hozzám meg szerelemben
Vidám Juliának, ki egyike annak,
       kiknek hazájok a Menn.
                ECHO: Amen.

15
Megdicsőült színben hogy gerjedt szívemben
       vidám Julia tűnék,
Egy sűrű erdőben én úton mentemben
       felszóval így éneklék,
Kérdezkedésemre verseim végébe
       Echótól ily választ vék.

 


Elemzések

A vers alapvetően a szerelem és a kétségbeesés témájára épül, ám természettudományos szempontból kevés konkrét elemre hivatkozik. Azonban néhány részlet a természettudomány friss felfedezéseivel kapcsolatba hozható.

Például, a vers elején említett magas kősziklák és kietlenben nőtt fák arra utalhatnak, hogy a költő a természetben járva érezte a szerelmet. A természettudományban ugyanakkor megfigyelik, hogy a természetben való tartózkodás és az endorfinok szintézise között kapcsolat áll fenn. Az endorfinok olyan természetes fájdalomcsillapítók, amelyek boldogsághormonként is ismertek. Tehát a költő boldogságot tapasztalhatott a természetben való sétálás során, ami hozzájárulhatott a szerelem érzéséhez.

Emellett, a versben felvetett kérdés - hogy vajon az Echo milyen - tükrözheti a modern neurobiológia kutatásait és a hangfeldolgozáshoz kapcsolódó felfedezéseket. Az Echo válasza, miszerint ő az, aki hallja, hang tükrözheti az információfeldolgozásnak ezt a részét.

Az Echo válaszaival és a költő kérdéseivel a vers időről időre megkérdőjelezi a szerelem létezését, és azt, hogy vajon az objektum ami tárgya a szerelemnek valóságos-e. Ez összefüggésbe hozható a modern kvantumfizikával is, ami új nézőpontokat nyit az objektumok létezésével és megfigyelésével kapcsolatban.

Általánosságban a vers az emberi érzelmeket és kételyeket kutatja, de a természettudományhoz kapcsolódó friss felfedezésekhez való hivatkozások inkább implicit módon jelennek meg a szövegben.

Balassi Bálint ÖTVENNEGYEDIK - DIALOGUS című vers a szerző érzelmeit és gondolatait tárja elénk, miközben felelget az Echo nevű személynek. A versrészekben a szerző kérdez, majd az Echo válaszol.

A vers teológiai szempontból is érdekes, hiszen több helyen is utal a transzcendens, isteni szférára és a hittel, vallással kapcsolatos kérdésekre.

A bibliatudomány szemszögéből nézve a versben megjelenik a szerző vallásos hitének kérdése. A harmadik versszakban található kérdésben a szerző azt kérdezi, hogy miként tudná enyhíteni gyötrelmeit és mitől válik lágyabbá a szíve. Ez arra utalhat, hogy a szerző a vallástól, Istentől várja a megoldást, a békességet és a megszabadulást.

A patrisztika nézőpontjából szemlélve a versben megjelenhet az isteni kegyelem kérdése és az emberi gyarlóság. A kilencedik versszakban a szerző azt kérdezi, hogy segítsen neki és kegyelmezzen neki a szerelmébe. Ezt az Echo megválaszolja a "hadd" szóval, ami arra utalhat, hogy az isteni kegyelem hatása szükséges a szerző számára, hogy segítsen megszabadulni a nyavalyától és a bánattól.

A skolasztika nézőpontjából vizsgálva a versben megjelenik az abszolútum fogalma és az emberi akarat szerepe. A tizenkettedik versszakban a szerző arról beszél, hogy bár szemei látják, hogy a szerelmének más iránti figyelme vidám és boldog, neki mégis csak a saját bánata marad. Ez az összefüggés rámutathat arra, hogy az emberi akarat és vágyakozás korlátokkal találkozik, és a boldogságot csak az abszolútum, azaz Isten adhatja meg.

Összességében a vers teológiai szempontból azt a kérdést feszegeti, hogy hogyan érhető el a boldogság, az elismerés és a szeretet, és hogy mindez hogyan függ össze az isteni kegyelemmel és az emberi akarattal.

A vers irodalomtudományi szempontból megtalálható kapcsolódási pontok mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Versforma: A vers költemény, amelyet nyolc soros, vagyok pentameteres (ötjáradékos) strófák alkotnak. Ez a versforma a reneszánsz időszak jellegzetessége, és Balassi Bálint művei is erősen befolyásolva vannak a reneszánsz lírájától.

2. Téma: A szerelem és a reménytelenség témája egy gyakran megjelenő motívum mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A vers balassi hősének szerelmi bánata és kérdései végigkísérik a verset, és a reménytelenség érzése dominál.

3. Motívumok: A versben megjelenő motívumok, mint a magas kősziklák, a kietlenben nőtt fák és a visszhang (echó) szintén reneszánsz ihletettségűek, ahogy az erdőben járó tündér vagy nyulászó motívuma is.

4. Verstani és nyelvi elemek: A versben megtalálhatók a reneszánsz líra jellemzői, mint a rímképletek, a kaotikus rímek és a szójátékok. A vers nyelvezete dúskál a reneszánsz költőzene és a képek gazdag palettájában.

5. Balassi Bálint hatása: Balassi Bálint a magyar reneszánsz egyik legfontosabb költője, és művei nagy hatással voltak a magyar irodalomra. Ő az, aki egyedülálló módon ötvözte a reneszánsz irodalmi hagyományokat a magyar nyelv és kultúra sajátosságaival.

6. Nemzetközi összefüggések: Azonosíthatók az általános emberi érzelmek, mint a szerelem, a reménytelenség és a bánat kifejezései, amelyek átívelnek a különböző kultúrák és irodalmi hagyományok között. A versben megjelenő kérdések és válaszok egyszerűsége és verselése alkalmas arra, hogy a szépirodalmi elemeket nemzetközi szinten is megértsük és megfogalmazzuk.

Összességében a vers reneszánsz ihletettségű, a magyar reneszánsz költészet egyik fontos darabja, amely a reneszánsz lírai hagyományokon keresztül kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz.