Balassi Bálint

A vers természettudományos szempontból vizsgálva nem tartalmaz olyan információkat vagy elemeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnának a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Ez a vers inkább egy szerelmes élményt és érzéseket fejez ki, amelyek emberi életünk részei. A versben szereplő képek, mint például a lélek elvesztése és az élet nélküliség, metaforikusak és képzőművészettel kapcsolatosak. Tehát természettudományos aspektusokat nehéz vagy lehetetlen bevonni ennek a versnek az elemzésébe.

A vers Balassi Bálint Tizenhetedik - Kiben annak ádja okát, hogy él címmel kezdődik. A verset a "Bánja az Úr Isten" nótájára írta Balassi. A vers először bemutatja, hogy a költő szerelmes volt és elvesztette a lelkét a szeretője csókjában. Ezután elindul a szerelme után, hogy megtalálja a lelkét. A második versszakban megtalálja a szerelmét, és látva otthonát, úgy dönt, hogy ott marad mellette. A harmadik versszakban pedig a költő elmondja, hogy most már nincs sem lelke, sem szíve, de mégis él, mint egy kór, csak "tántorgok". A negyedik versszakban kérdésre válaszolva a költő elmagyarázza, hogy miként lehet élni lelek nélkül. Elmondja, hogy a lelkével együtt van szerelme lélekben, és azáltal találja megnyugvást és életet. Az ötödik versszakban pedig a költő arról beszél, hogy szerelme gerjeszti a vágyát és a szerelem tüzét, amitől igen szenved. A hatodik versszakban pedig elmondja, hogy szerelme is gerjed a költő iránt, és el is hagyja a testét, ha nem enyhíti meg a költő tüzét az ő szerelme. A hetedik versszakban pedig a költő kéri szerelmét, hogy táplálja és tartóztassa meg az életét. A nyolcadik versszakban a költő megnyugtatja a lelkét, hogy bízik a szerelmeben és hosszú távon is rá támaszkodik. A kilencedik versszakban pedig már az egész világ számára a szerelme jelenti a szépséget és a könnyebbséget, és a választott édességét.

A vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutathat a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. A költő a szenvedélyes szerelmet és az azt kísérő érzelmeket fejezi ki a versben, ami a romantika korai jellemzője. A romantikus irodalomra jellemző a szerelem mélységének és szenvedélyének ábrázolása. Emellett a versben megtalálható az emberi lélek és érzések metaforikus megjelenítése is, amely a szimbolizmusra jellemző.

A magyar irodalomban a vers Balassi korára jellemző. Balassi Bálint a magyar reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alakja, aki a magyar irodalom történetében az első jelentős lírikus. A versben megjelennek a korabeli szerelmi líra jellemző elemei, például a lelki szenvedés és a magasztos szerelem ábrázolása.

A vers azonban nem csak a magyar irodalomban mutat hasonlóságokat, hanem a nemzetközi szépirodalom területén is. A szerelem és a szenvedély ábrázolása, valamint a lélek metaforikus megjelenítése olyan témák és motívumok, amelyek a világirodalom számos művében előfordulnak. Ilyen például William Shakespeare szerelmi szonettjei, amelyek szintén kifejezik a szenvedélyes szerelem és a lelki érzések mélységét. Emellett a versben megjelenő metaforák és képek is általánosak a világirodalomban, amelyek segítik a költő érzéseinek és gondolatainak kifejezését.

Összességében, a vers egy szenvedélyes szerelmi élményt és annak hatásait mutatja be, amely számos irodalmi műben és korszakban megtalálható. A romantika és a reneszánsz időszakokban is jellemző volt a szerelem és a lélek metaforikus ábrázolása, így a vers összekötő kapocs lehet a magyar és a nemzetközi irodalom között.