Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
Mellynek zászlóit hordta dicső
sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
S a szent emberiség sorsa kezedbe
került.
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,
S isteni pálmádat váltja
töviskoszorú.
Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:
Benned az emberiség ügye boszulva
vagyon.