Ne kínozza Nagysád a magyar nemzetet,
Ne kérjen erővel tőle tiszteletet:
Ha okos, erejét mutassa munkában,
S ne lármázzon széjjeljárván a hazában.
Ne hurcolja mindég az én kicsinységem,
Ne irigyelje úgy kevés tisztességem.
Nem mutat irígység soha bölcsességet,
Sőt utána vonja az esztelenséget;
Isten kegyelmébül én is ember lettem,
Ki Nagysádtul soha még eszet nem vettem;
Ha keresztyén, mért öl kis becsületemben,
S mért nem dicsér inkább igyekezetemben?
A nagy embereknek ez tulajdonságok,
Kik kis férfiakhoz nem mérhetik magok;
Miért vészen engem Nagyságod tárgyának?
Mért nem ád más munkát nagy tudományának?
Gróf Uram! e földön nincsen oly nagy állat,
Mely kis dolgokban is veszélyt nem találhat.
Az elefánt erős, nagy állat magában,
S mégis ha egy egér felszalad orrában,
Megdöglik, elenyész szörnyű nagy ereje,
Nagyon mérgesülvén fejében veleje:
Nagysád pedig maga közönséges állat,
Nála csuda erőt senki nem tanálhat.
Miért teszi magát önként szelendeknek?
Miért marja tövét nyavalyás fülemnek?
Egyszer olyan döfést tehetek oldalrul,
Hogy leesik Nagysád ugyis tört farárul,
Ahol Nagysád ugat, ott én is bőghetek;
Ha Nagysád szelendek, én bika lehetek;
Különben szelendek nem fut egér után,
Hogy azt fülén marja, s ugy függjön a nyakán.
Hagyjék békét Nagysád magánosságomban,
Hadd gondolkozzam itt hazámon magamban.
Valamerre megyen, mindenütt lármát tesz,
S végre a bölcsesség benne majd pletyka lesz.
Egy hatalmas lélek csendes dolgaiban
Hallgat, s nem dicsekszik mindég szavaiban.
Munkáját e világ elibe kihányja,
Hol akárki ítél azokrul, nem bánja.
Állhatatos szíve, hív marad szavának,
Felleli nagy tárgyát mély tudományának.
Nem csacsog alá s fel, de hallgat, dolgozik
S nemzete javain híven fáradozik.
Ha tízszer több Nagysád, amint én lehettem,
Csináljon tízszer több munkát, mint tehettem;
Ha olyan bölcs Nagysád, mit tett országunkban?
Ki látta munkáit még magyar hazánkban?
Rágalmazásival eleget csavarog,
S akiket dicsérni hall, azokra morog.
Ez még eddig nem ész, többre kell sietni,
Nem lehet hibáért köztünk tiszteltetni.
Rút dolog, hogy magunk hirdessük magunkat;
Fáradjunk és adjuk próbára dolgunkat.
Itéljen más rólunk, mi ne dicsekedjünk,
Hanem mértékletes s hív férjfiak legyünk.
Szeresse Nagysád is felebarátjait,
S utálja meg maga hivalkodásait.
Nem illik gyermekség gyermekes emberhez,
Nem férhet csekélység igaz grófi vérhez.
Akár élek, halok, hagyjon el engemet,
És ne rágalmazza nyavalyás fejemet.