Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?
Hol voltam? s hogy esett; hogy világra lettem?
Érzek, gondolkodom, küszködöm, fáradok
S élek, melynek útján szüntelenül halok:
Létemet táplálván testemet emésztem,
Élni törekedem, s életemet vesztem.
Gyötrelmek közt vigad szívem a veremben,
Fájdalommal öröm így laknak szívemben.
Halandó sorsomat ekként ha szemlélem,
Benne szabadságom rabságával lelem.
Hányszor kell érezni változásaimat?
S hogy kerülhessem el hányattatásimat?

A történeteknek veszélyes tengerén
Egy kis tűz vezérel, hogy futhassak térjén;
Ennek világánál sok oly kőszálakat
Kerülök, hol mások lelték halálokat.
Nézek, gondolkodom, bujdosok, reméllek,
Járok, ülök, mozgok, s nem tudom, hogy élek.
Testemben hánykódik valamely valóság;
Lélek, elme, tűz, ész, millyen világosság!
Nem tudom érteni; formája, sem színe
Nincsen, melybe létem valamit meghinne.
De mégis jól érzem küszködő munkájit,
Nem győzvén csudálni kiterjedt csatáit;
Örökös élettel biztatgat létembe,
Ámbár raboskodik fájdalmas testembe.

Így az ég, föld között szüntelen hánykódva
Nyögök s majd nevetek, élvén sohajtozva.
Felettem kékellik az égnek térsége,
Reng alattam gyakran e földnek mélysége.
Örökkévalóság kiáltja lelkemet,
De halál árnyéka fedezi testemet.
Érzékenységimnek rabságában vagyok,
S mindenkor ezeknek kezek közt maradok.
Minden semmivé lész, látom e világban,
S elmúlok magam is, jól érzem, voltomban.
Csak az Isten maga örökös igazság;
Többi mind szenyvedés, árnyék s mulandóság.

 

Elemzések

A Bessenyei György által írt vers természettudományos szempontból is értelmezhető. A legfrissebb természettudományos felfedezések és elméletek figyelembevételével az alábbi értelmezés adható:

- A költő az emberi lét és eredet természettudományos kérdéseit feszegeti. Ki vagyok? honnan jöttem? hogyan és miért lettem világra? Ezek olyan alapkérdések, melyekre a modern szintézis vagy a biológiai fejlődéselmélet válaszokat adhat a mai természettudomány alapján. Az ember eredetét a közös ősök megtalálása és a molekuláris genetika segítségével állapítják meg.

- A versben a költő említi, hogy érez, gondolkodik, küszködik és fárad. Az érzés, gondolkodás és a mentális tevékenység az agy működésével hozható összefüggésbe. A modern neurológia és agykutatás lehetővé teszi, hogy megértsük az emberi agy működését és annak a szerepét az emberi tapasztalatok kialakításában és értelmezésében.

- A versben a költő említi az életet és a halált. A modern biológia a sejtlélektantól kezdve részletesen tanulmányozza, hogy mi teszi lehetővé az életet és hogy miért történik a halál. Az élet és a halál biokémiai és genetikai folyamatokból és rendszerekből állnak, melyeket az evolúció során fejlődött ki.

- A költő az ég és föld közötti tapasztalatait írja le. A mai asztrofizika és kozmológia kutatások segítségével tanulmányozhatjuk az univerzum végtelen méretét és az ember helyét benne. A versben szereplő érzelmi és lelki érzések is kapcsolódhatnak a modern agykutatás és pszichológiai kutatásokhoz.

- A költő az isteni igazságot említi, ami a vallás és a természettudomány közötti kapcsolatot is felvetheti. A vallás és a természettudomány művelői évezredek óta vizsgálják az emberi lét misztériumait és teremtés titkait.

Ezek az elemzések a verset egy modernebb szemléletből közelítik meg, melyben a természettudomány legfrissebb felfedezései és eredményei segítenek megérteni az emberi élet és lét alapvető kérdéseit.

A Bessenyei György által írt "Bessenyei György Magához" című vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggéssel rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első sorokban felmerül a lét és identitás kérdése, amelyek klasszikus témák az irodalomban. Az emberi létezés és a világra kerülés témaköre megjelenik számos más irodalmi műben is, például William Wordsworth "Intimations of Immortality" című versében vagy Franz Kafka "Az átváltozás" című regényében.

A versben megjelenő fáradtság és küszködés tapasztalata, valamint az élet és halál ellentétének folyamatos jelenléte szintén központi témák az irodalomban. Az emberi tapasztalat fájdalmas és örömteli pillanatainak egymás mellett való megjelenése, valamint a sors és szabad akarat viszonya szintén gyakran tárgyalt témák az irodalmi művekben.

A versben megjelenő keresés az élethez és a változáshoz kapcsolódik, amelyeken keresztül az ember az önmegvalósítás felé törekszik. Egy olyan "veszélyes tengeren" kel át, amelynek közepe felé haladva megpróbálja elkerülni az előtte lévő nehézségeket és halálos veszélyeket. Ez a téma megtalálható például Dante Alighieri "A isteni színjáték" című eposzában és J.R.R. Tolkien "A Gyűrűk Ura" trilógiájában is.

A test és a lélek viszonya, valamint a kérdés, hogy mi az emberi létezés valódi jellege, további központi témái a versnek. Az emberi tapasztalat és az ész folyamatosan küszködik a reális és képzelt világ között, és az emberben jelenlévő "tűz" és érzékenység az emberi tapasztalatokat és megismerést jelképezi. Egy hasonló jelentéstartalom megtalálható többek között Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődés" című regényében és Franz Kafka "Az elátkozottak" című novellájában.

A végső sorokban megjelenik az örökkévalóság és a halál ellentéte, valamint az örökös igazság keresése a személyes tapasztalatok és a mulandóság közepette. Ez az örökös igazság és a minket körülvevő árnyék, szenvedés és mulandóság közötti ellentét ismét egy olyan tematikát jelent, amely több irodalmi műben is megjelenik, például George Herbert "The Flower" című versében és Emily Dickinson "Because I could not stop for Death" című versében.

Összességében elmondható, hogy az "Bessenyei György Magához" című vers számos tematikus és jelentésbeli kapcsolatban van más irodalmi művekkel mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versben megjelenő témák, mint a lét és identitás, fáradtság és küszködés, élet és halál ellentéte, önmegvalósítás és reális/képzelt világ viszonya, az örökkévalóság és a halál ellentéte, többek között olyan általános irodalmi témákként jelennek meg, amelyek központi szerepet töltenek be az irodalomban.

A vers fragmentumai alapján megfigyelhető, hogy a költő az emberi lét és az ember helyzetének értelmezésével foglalkozik. A verse a teológiai szempontból felvetett kérdéseket érinti, így a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is fontosak lehetnek az elemzés során.

A bibliatudomány szempontjából érdemes megvizsgálni, hogy a költő milyen megközelítést alkalmaz az emberi létezés kérdésének feltárására. Az idézetekből az tűnik ki, hogy a Bessenyei számára a létező és a lét közötti kapcsolat egy nagy kérdés. A "Ki vagyok? mi vagyok?" és "Miért és hogyan lettem világra?" kérdések a teremtéstörténet és az ember származására vonatkoznak. A bibliai teremtéstörténetben Isten teremtette meg az embert, és a költő azzal fárad, hogy választ találjon magából és világából való eredetére és céljára. A vers szövegében az emberi létezés válaszképtelensége és a folyamatos változás kérdése is megjelenik. Ez a variáció az emberi élet során átélhető kihívásokra és szenvedésekre hívja fel a figyelmet, amelyre az embernek választ kell találnia.

A patrisztikai nézőpont szerint az ember kapcsolatban áll a teremtővel, és az emberi lét megértése isteni kegyelem révén történik. A költő személyes tapasztalatai a fájdalom és a szenvedés közepette, valamint a szüntelen harcban és küzdelemben a Isten jelenlétét és kegyelmét keresik. Az élet és a halál közötti ellentmondás és a végső igazság keresése jellemzi a költő gondolkodását. Az idézetekből az is kitűnik, hogy a költő hajlamos a dualisztikus szemléletre, ami a test és a lélek, valamint az örökkévalóság és a halál közötti konfliktust tükrözi. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi létezés alapvető korlátozottságában a lelki és az anyagi világ egységét keresi, és az emberi lét mélyén a szellemi dimenzió, az értelem és a transzcendencia fontos szerepet játszik.

A skolasztikus nézőpont szerint felismerhető a racionalitás és a logika folyamatos keresése a költő gondolkodásában. A skolasztika a racionális gondolkodást alkalmazza az emberi létezés mélyebb értelmének megértésére. A költőnek azonban problémái vannak a megértéssel és a formális elrendezéssel. Az idézetekben található "Nem győzvén csudálni kiterjedt csatáit" és "Nem tudom érteni; formája, sem színe, amiben létem valamit meghinne" megmutatják a konfliktust a racionális észlelés és a megismerés között. A skolasztikus gondolkodás leginkább az empirizmust és a racionális megközelítést kedveli, és a költő itt próbálkozik a megértési folyamat és az emberi lét korlátainak feloldásával.

Az idézetekből kiáradó gondolatok alapján a vers teológiai szempontból az emberi lét és a teremtés misztériumának megértésére és értelmezésére helyezi a hangsúlyt. A költő az emberi lét és a végtelen közötti kapcsolat kérdését, valamint az értelmét és a változás gyötrelmével fenyegető veszélyeket vizsgálja. Az idézetekből kitűnik, hogy a költő folyamatban lévő tapasztalatai és kérdései általában kevés választ hoznak a teremtés misztériumára vonatkozóan, és hogy az emberi létezés korlátozottságában és körülményeiben való megértés nem mindig lehetséges. Fontosak továbbá a versben megjelenő dualisztikus gondolatok, amelyek az emberi létezés és a világ mibenlétét vizsgálják. A költő a szenvedés és a változás mellett az örökkévalóság és a mulandóság közötti ellentmondást keresi.