Ez egy éjtszakákon kísértő boszorkány,
Ki mint a dühösség, veszett szemeket hány.
Csak úgy kuppaszkkodik, magát félrehúzza,
Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.
Elemzések
Bessenyei György Sundaság című versét irodalomtudományi szempontból értékelve, számos lehetséges összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers első sorában egy éjszakákon kísértő boszorkány ábrázolása található. Ez a motívum a boszorkányságnak és a természetfeletti lényeknek a témáját jeleníti meg, amely gyakran előfordul a romantikus és gótikus irodalomban. Ilyen például Shakespeare Macbeth című drámája, ahol a boszorkányok fontos szerepet játszanak a cselekményben.
A második sorban a veszett szemek motívuma jelenik meg, amely a szélsőséges érzelmeket, dühöt és őrületet szimbolizálhatja. Ez a motívum akár a romantikus vagy modern irodalomban is megfigyelhető, például Edgar Allan Poe vagy Emily Dickinson műveiben.
A harmadik sorban a boszorkány magára húzza magát és félrehúzódik. Ez az összefüggés arra utalhat, hogy a boszorkányok általában a társadalom perifériáján vagy rejtőzködve élnek, és valamilyen okból kifolyólag kívülállóknak számítanak. Ez a motívum a posztmodern irodalomban is visszaköszönhet, például Angela Carter műveiben.
A negyedik sorban az orr felduzzadása jelenik meg. Ez a motívum humorosnak és groteszknek tűnhet, ami a klasszikus abszurd vagy szatirikus művekben gyakran előfordul. Ilyen művek például Jonathan Swift Gulliver utazásai vagy Franz Kafka Az átváltozás.
Összességében Bessenyei György Sundaság című verse számos lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A boszorkány, a szélsőséges érzelmek, a társadalmi periféria és a groteszk motívumai mind olyan témák, amelyek számos irodalmi tradícióban is megfigyelhetők.
A versemben szereplő Boszorkány alakja, amely éjszakákon kísért, szemeket hány és félrehúzódik, utalhat a modern természettudomány friss felfedezéseire és jelenségeire.
Az első elem, amire gondolhatunk, az elektromágneses sugárzás. Az éjtszakákon kísértő boszorkány szereplése a sötétben és azon jellemzői, hogy veszett szemeket hány és az orrát feldúzza, utalhat arra, hogy az általa kibocsátott sugárzás elektromágneses jellegű lehet. A modern természettudományban már régóta tudjuk, hogy a fény, az elektromágneses sugárzás egy formája, és különböző hullámhosszakkal rendelkezik. Így a Boszorkány lehet, hogy olyan sugárzást bocsát ki, amely veszett szemeket okozhat, vagyis lehet, hogy veszélyes, esetleg egészségkárosító hatása van.
Egy másik értelmezés, amely kapcsolódik a modern kutatásokhoz, az neuronális hálózatok és az agyi tevékenységek. A boszorkány szereplése, hogy úgy kuppaszkkodik, magát félrehúzza a setétbe utalhat arra, hogy ez a személy egyfajta agyi tevékenységet, neuronális hálózatot ábrázol. Az agyi kutatások során ma már nagy mennyiségű információt gyűjtünk az agyi struktúrákról és működésükről, és megpróbáljuk megérteni azok szerepét az emberi viselkedésben és gondolkodásban. A versben szereplő sugárzás pedig lehet, hogy a neuronok között áramló elektromos jelekre utalhat, amelyek fontos szerepet játszanak az agy működésében.
Ezek a példák csak néhány lehetőséget mutatnak arra, hogyan lehet a Bessenyei György versét a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozni. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a természettudomány folyamatosan fejlődik, és újabb felfedezésekkel és eredményekkel bővül, ezért a jelenlegi tudásunk alapján ezek csak feltételezések és értelmezések.
A "Sundaság" című vers Bessenyei György vallásos és teológiai témákat felvető költeménye. A versben megjelenik egy éjtszakákon kísértő boszorkány, aki dühösséggel és veszett szemekkel vesz körül bennünket. Ez a boszorkány a gonosz és sötétség jelképe, amely lehet metaforikus ábrázolása a bűnnek és a kísértésnek. A boszorkány magával ragadja az embereket, és a személyes lelki vívódásaikat jelenti.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő boszorkány szimbolizálhatja a Sátánt és az ő munkásságát, amely a kísértésre és a bűnre vonatkozik. A boszorkányt a sátáni jelenléttel és a kísértések mozgatásával kapcsolhatjuk össze, melyeket az embernek le kell győznie ahhoz, hogy élhessen az isteni akarattal és az erényekkel.
A patrisztika nézőpontjából a boszorkány maga a bűn, amely a személyes életünket és a világot is megrontja. A patrisztikus atyák hangsúlyozzák a bűn és a kísértés veszélyét és fontosságát, valamint a bűnbánat és az erények gyakorlásának szükségességét bűneink felszámolása érdekében.
A skolasztika perspektívájából az ember és a boszorkány között létrejövő harc a lélek és a test közötti küzdelemre utalhat. A skolasztikus gondolkodók hangsúlyozzák az elmét és az akaratot, melyeket ellenőrizetlen érzelmek és bűnök hamisítanak meg. Az embernek folyamatosan küzdenie kell a sötétséggel és a bűnös hajlamokkal szemben, hogy az erények és az isteni gnózis felé haladhasson.
Más nézőpontokból is megközelíthetjük a versben megjelenő témákat. Például a boszorkány szimbolizálhatja a külső befolyásokat, amelyek elterelnek bennünket az igaz útról és a belső békénkről. A veszett szemek a társadalomban és a környezetünkben jelenlévő negatív hatásokra utalhatnak, amelyek veszélyeztetik a lelkünk és az emberi kapcsolataink tisztaságát.
Összességében a "Sundaság" vers teológiai szempontból számos értelmezést kínál. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjain túl egyéb nézőpontokat is fel lehet fedezni, amelyek az emberi bűnösség, kísértés és harc témáit érintik. A költemény rávilágít az emberi lélek küzdelmeire, és felhívja a figyelmet a belső békére és a lelki fejlődésre.